Kékszeműek

Még középiskolában kezdődött az egyik hobbim története. Barátnőimmel közösen történeteket írtunk. Csak simán a magunk szórakoztatására, fanficet, és a mi életünkről kiszínezve :) Nekem nem mindig jött ihlet, így néha a háttérbe szorultam. Én voltam az, aki átolvasta, átnézte a sztorikat. Tetszett ez a szerep. A mai napig szívesen olvasgatok kéziratokat, és szerencsére elég sokan fordulnak hozzám. Ismeretlenek is, akik remélem a későbbiekben remek ajánlólevelet írnak nekem, ha szükséges :)
Most is épp két kézirat van nálam. Egynek az írása folyamatban van, a másik befejezett. A folyamatban lévőt szeretném most részletesebben megemlíteni, mert abban már előrébb járok :)
A címe: Kékszeműek. Nálam már ez is sejteti, hogy nem egy átlagos történetről van szó, valamivel biztos meg van spékelve is :) És nem tévedtem. Egy világ, ahol nincsenek fantasztikus lények. De ők mégis mások. mások, mert Kékszeműek...

"Ugye, Te magad is láttál már kékszínű szemet? Lehet az tengerszínű vagy égszínkéken csillogó, mély vagy egészen világos. Ahány ember, annyiféle. Vagy csak azt hisszük? A Starlighti Akadémián egész másképpen van: ugyanis mindenki kékszemű. Szikrázó, kavargó, már-már világító a szemük, kivétel nélkül. Itt ötödéves Aidan is, és itt lesz elsős Rea. A fiú és újdonsült tanítványa hamar megtalálják a közös hangot, mintha varázslat fűzné össze őket. Feltűnően könnyen alakul az életük, mindenük megvan, amit csak kívánhatnak: barátok, boldogság, szerelem... Nincs itt boszorkányság, sem hókuszpókusz, az Élet írja sorsukat, és az ő meséjük nem úgy végződik, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak... "

A kéziratról: Tetszik. Jól használja a szavakat, ami egy fiatal írónál elég pozitív dolog. 

A főszereplők elég kidolgozottak. A hátterük fel van építve, és én egy kis jellemfejlődést is észrevettem már. 

Vannak hibái, melyeket már jeleztem az írónak, és próbál rajta változtatni. (Olyan jó, hogy hallgatnak rám:)). 

A történet folyik a maga medrében. A fő szempont a szerelmi szálon van. A Kékszeműek múltjáról eddig vajmi keveset tudtam meg, de bízom benne, hogy többet elárul nekünk még. Igazából nagy dolog még nem történt, de eddig csak 17 fejezetet olvastam át :) Most érzem azt, hogy valami más is fog történni a napi dolgokon felül. 

Stilisztikailag érzek egy kis hiányosságot talán. De ehhez magának az írónak kell felnőnie, magának kell rájönnie a változtatás lényegére. Nem rossz, csak nem 100%-os. 

Várom a folytatást, mert ez eddig a legjobban összeszedett kézirat, amit az utóbbi időkben olvastam.

Az íróról: Nilla, 19 éves, pest megyei. Elég határozottnak és kitartónak találom. Meg van a stílusa és az érzéke az íráshoz. Közvetlen és nyitott. 

Bővebb infóért Nilláról és a Kékszeműekről ide nézz be:

http://www.valoszinutlen.blogspot.com/ 

Vérmacska

A könyvtárban sikerült levadásznom Alfit.
Azonban már itt jött az első bökkenő. A példány újrakötött volt, könyvtár által. Az eredeti borító le volt vágva, és az újrakötöttre rá volt ragasztva. Rendben, értem én, hogy így hamarabb megtalálják a könyvet. Nem is ezzel volt a gondom. Hanem azzal, hogy egy történetesen új, 2011. decemberi megjelenésű könyvvel mit tehettek az olvasók, hogy újra kellett kötni?! Szegény könyv...
No de térjünk vissza Alfihoz. Már régóta el akartam olvasni, hajtott a kíváncsiság, mit tud ez a macska. Aztán csak faltam a könyv lapjait, és jókat nevettem. Hangosan.
Alfi egy nem mindennapi macska. Beszél és át akarja venni az uralmat a gazdája, Szőri agya felett. Eme uralmat később az egész világra kiterjedően akarja folytatni. A könyvben csak Szőriig és családjáig jut.... no meg az olvasókig.
Mert Alfi megfertőz. Vagy utálod, vagy szereted.
Nálam teljes imádat övezi. A káromkodásaival, Szőri cseszegetéseivel és rosszalkodásaival együtt. Mert így volt teljes a Vérmacska-profil.
Cselekménye nem igazán van a könyvnek, de végigkövethetjük Alfiam fejlődését. Ez a fejlődés még néha a főszereplőnek is unalmas, így belekarmolja Szőri és körének történetét. Telnek a napok, Szőri szenved, néha kevésbé, néha jobban. Szerelmi élete nincsen, és az amúgy is alacsony önbecsülésén Alfi még mélyebbre karmol. Ilyen szempontból Alfi szemét. De alapjában véve nem minden ember ilyen? Önző? Csak magunkra, a saját boldogulásunkra gondolunk, más nyomora néha meg se érint minket. Szerintem ez a könyv egy ilyesféle üzenetet is hordoz magában. De csak burkolva.
Egyébként nem véletlenül szórakoztató irodalom témakörébe tartozik ez a könyv. Szórakoztat, kétségtelenül. A cselekménye annyiból áll, hogy Alfi eszik, éhes, rosszalkodik, sír, hogy elnáspángolták, terrorizálja a gazdáit lelkileg és testileg is.
Szőri önmegvalósít, Alfi utazgat, de nem szereti a vonatot. Aztán nem sikerül Szőri önmegvalósítása, így visszaköltöznek, de Alfiam napjai nem maradnak nyugodtak, mert Szőri talál egy másik macskát. Nem engedik össze őket, mert a kinti kismacska fertőz, Alfi meg karmol.  végül Alfi kétéves lesz, és ennyi a könyv. Abbamarad a világuralomra törés, abba marad a terror. Alfi elfáradt.
Nekem egy valami nem tetszett a könyvben. Az utolsó 50 oldal állandósult ismétlésből áll, Alfi már nem a régi, és mégannyira se történik semmi, mint előtte.
Ezt leszámítva tetszett, de nem hinném, hogy hamar újraolvasás áldozata lenne.

Tartalom: 5 / 4, 5
Borító: 5 / 4, 5

Kedvencem az évben- eddig :)

Egy nő, akinek mindene megvan. Jó munkahelye, lakása, szerető férje. Azonban valami mégis hibádzik. Elfelejt dolgokat, nem tudja, mit hova tett. Egyre inkább megrémiszti ez a dolog. A zavaros eltűnéseket, késéseket csak még zavarosabb halálesetek követik. Vajon megőrült vagy tényleg gyilkossá vált? Esetleg mindkettő? Hova tűnnek el az emlékei? Ki ő, és hova tűnt a régi énje? Vajon talál kiutat a saját agya fogságából?

Sophie egy csinos, intelligens nő. A személyiségét elfedi az egyre rosszabb őrület és ijedtség. A múlt elől menekül, hátha az segít neki. Egy új életet remél. Azonban a saját agya elől nem menekülhet el. Próbálja tisztázni magában a dolgokat,de vannak emlékképek, melyek homályosak. Nem lát át dolgokat, mert a félelem is fogságban tartja.
Az életében az új nevével találkozik egy férfival. Egy rendes, tisztességes katonával. Minden nagyon jó és szép. Túlságosan.
Utazókönyvként került hozzám, és ennek nagyon örültem. Sokáig csak ücsörgött a polcomon, de amikor kézbe vettem, egészen hamar végeztem vele.
Ez valami fantasztikus könyv volt! Olvastam már Stephen Kinget, de ez akkor is jó volt!

A cselekmény az első oldaltól az utolsóig éberen tart. Igaz, Frantz részeitől már lehet tudni, hogy ki áll a háttérben, de a miértre csak későn jöttem rá.  Fordulatos, érdekes könyv. Olvasatja magát, az embert érdekli, hogy mégis mitől őrült meg.

Kár, hogy Sophie-nak csak az őrült karakterét ismerjük meg, de nagyon sok minden kiderül róla Frantz elbeszéléseiből. Cseles, tébolyult és dermesztő az egész történet.

A vége kicsit slamposra sikeredett, de valószínűleg én is így álltam volna bosszút. Ennek se éreztem a tökéletes lezárását, gyorsra sikeredett, mint a legtöbb mai könyvben.

Borító: 5 / 3

Tartalom: 5 / 5

Hamvak - Legutóbbi olvasásom

Megint egy olyan könyv, ami kettős érzéseket vált ki belőlem. Utáltam és imádtam egyszerre.

Első zombis könyvem lévén, sikeresen végigolvastam :D

Az eleje nem kezdődött rosszul, vártam, hogy mitől lesznek a zombik…Nem rossz magyarázat, végre nem természetfeletti dolog.

Alex egy egészen komor lány. érthető azok után, amiket átélt. Meg tudtam érteni, hogy miért volt zárkózott, egyedül. Nehéz lehet egy 'szörnyeteggel'… Jó, hogy Alex ennyi mindenhez értett, főleg a túrázáshoz.

Ellie idegesítő volt, főleg a HK-s hátizsákjával… Elkényeztetett volt, és hihetetlenül utálta az egész világot. Azért a szükség nagy úr, és legalább Alex mellett maradt, biztonságban.

Tom nem is veterán, hanem egy jóképű húszon-egynéhány éves srác :D Annyira húzták egymást, hogy az hihetetlen.

Rule egy börtön volt, és kár, hogy Alex nem vette észre ezt az első percekben. Vagy legalább az első pár  napban.

Christ sajnáltam, mert aranyos volt. Kíváncsi lettem volna, mit hoznak ki a kapcsolatukból.

Azért volt kettősség bennem, mert annyira letettem volna a gyomorzabálós-zombi-tiniknél a könyvet, de betegesen folytatni akartam. Betegesen tudni akartam, hogy na, vajon őket is megzabálják vagy megzombulnak? :D

Ennek a könyvnek van folytatása?!! Kell lennie, mert semmit nem tudunk meg arról, mi lett Ellie-vel vagy Tommal…. És az utolsó 3 mondat? Az kínzás. Börtönt érte.

5 / 4, 5 pontot kap

Borító: 5 / 4

Majdnem mindennapok

Elindultunk. De igazán nem is tudom, mit írjak, mit tegyek fel :)
Az biztos, hogy könyves értékelések jönnek majd, sorozatok és filmek is tuti lesznek.
Na meg persze a saját történetem.
Most viszont elmegyek, kreatívkodom magamban egy csöppet :)

Halihó! =)
Jelentem, én is beléptem a blogolók népes táborába :)

Kezdő vagyok, így elnézést valamint türelmet kérnék :) Sokat!

Lesznek hamarosan tartalmak, bejegyzések meg minden egyéb, ami hozzám tartozik. :)