Oldalak

2013. július 29., hétfő

Ajánlatom kötelező olvasmánynak


Egy jó kis kezdeményezés indult útjára a blogosok között. Gondolom elég sokan esünk gondolkodóba, hogy még mindig aktuális az adott kötelező olvasmány?! A mai gyerekeknek vajon mit mond az Egri csillagok? Van értelme hosszú és unalmas orosz irodalomnak, mikor megannyi érdekfeszítő történet lakozik a világban?

Persze, az alapvető értelmi szinthez hozzá kell tartozzon mindaz, amit az irodalomóra keretein belül taglalunk, de én mégis szeretném kicsit virtuálisan megreformálni a kötelezőket.

A választásom egy olyan könyvre esett, melyet pár éve írtak meg, pár éve fedeztem fel, viszont mára világsiker lett. Engem mindenesetre teljesen rabul ejtett.

Nyáridő volt, mikor a kezembe akadt Cassandra Clare - Csontváros regénye (igazából a Hamuvárossal kezdtem, de még idejében leesett, hogy itt valami nincs rendben). Tetszett a címe, a borítója. Ez a könyv egy sorozat első része, a Végzet Ereklyéi 6 könyvből álló történet.




De miről is szól a történet?
Adott egy 16 éves lány, Clary. Vörös hajú, kissé esetlen, átlagos, művészlélek. Édesanyjával él New Yorkban, és van egy legjobb barátja, Simon. Simon ő egy igazi jó barát, szemüveges, rajong a számítógépes játékokért, de legfőképpen Clary-ért. Ez már a történet legelején látszódik, semmi extra nem kell hozzá.
Normális 16 évesekként elmennek egy klubba kicsit bulizni, de Clary élete attól a naptól fogva megváltozik. Olyan dolgokat lát, amit mások nem, csak a kiválasztottak, azok, akik vagy rendelkeznek a Látás képességével, vagy éppen ugyanúgy ehhez a másik világhoz tartoznak. Bizony, Clary felfedez egy másik világot, melynek létezésről ezidáig még csak nem is hallott.
Aki ezzel a világgal együtt a képbe kerül, az a szőke, arrogáns, jóképű Jace. Jace maga sem tudja miért, de érzi, hogy Clary más, mint a többi ember, így állandóan a megmentésére siet. Mert igen, Clary az a fajta lány, aki állandóan bajba kerül.
Innentől kezdve folytonos kalandokba, harcokba keverednek, újabbnál újabb kérdésekkel találkoznak, keresik a válaszokat. A bonyodalmak mindvégig fokozódnak, már-már szappanopera-szerűen. De pont ezért szeretem.



Hogy mit látok benne? 
A kalandokat. Az új lényeket. A világot. Mesés, ahogyan az Árnyvadászok világa le van festve. Izgalmas, sodró-lendületű, és szórakoztató. Épp ezért ajánlom kötelezőnek. Könnyed stílusa könnyen emészthető, a dolgok részletesen le vannak írva, és elég sok mindenre magyarázatot is kapunk. Azt éreztem az olvasása közben, hogy teljesen beszippantott, ott tudtam lenni, velük együtt futottam, harcoltam. És ez a dolga egy rendes könyvnek. A humora minden korban megállná a helyét, a cinizmus pont elég benne.

Mindezek mellett azért komolyabb témákat is boncolgat a könyv. Az első a szerelem, és az ezzel járó bonyodalmak, a szerelmi háromszög. A következő téma a család, és annak fontossága. Hogy a családunk miként próbál megóvni minket, hogy lehet mindent elrontani, és helyrehozni. A családi kötelékek többféleképpen is megjelenhetnek, nem kell feltétlenül jelen lennie a vérségi vonalnak.
Szinte már rejtve jelennek meg az árulással, hűséggel, hovatartozással kapcsolatos dolgok. Ami még kifejezetten tetszett, hogy olyan árnyaltan, de jó értelemben, foglalkozik a homoszexualitással is. Pont jó adagban, pont jól fűszerezve tárja elénk az írónő, nincs benne semmi durva, semmi megbotránkoztató.

Milyen korosztálynak ajánlanám?
Nehéz besorolni, mert én 21 évesen olvastam, és még a mai napig imádom. Igazából a 15-16 éveseknek tökéletes, azaz a 9-10.osztályba tenném kötelezővé.

Összegezve azért ajánlanám kötelezőnek, mert szórakoztató, humoros, mindenki megtalálhatja egy kicsit benne magát, pörgős, kalandos, igazán tiniknek való. És egy nem utolsó ok: 2013.augusztus 22-én jön a mozikban a könyvből készült film! Ezek után biztos kedvet kaptok elolvasni is :) (remélem! :D)

Végzet Ereklyéi - Csontváros


Ha még ez sem keltette fel a figyelmeteket, itt bele is lehet olvasni :)

http://konyvmolykepzo.chr.hu/wg3/files/download/10/csontvaros.pdf


Fülszöveg:
"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére."

Oldalszám: 470 oldal
Kiadja: Könyvmolyképző

2013. április 21., vasárnap

XX. Budapesti Könyvfesztivál lila szemmel


Ha könyves esemény, akkor eme lilahajúlánykának feltétlen kint kell lennie :)) Még akkor is, ha nem veheti meg az összes könyvet :D ( olyat ki tud megtenni? :D)

Tavaly voltam kint először, így most nem ért sokként a tömeg, Darth Veder és a kacsák :D Könnyen eligazodtam a standok között, igaz, jól jött egy térkép, hogy célirányosan tudjak menni :D
Későn értem ki, így lemaradtam a nagy közösségi találkozóról, de összefutottam szerencsére minden fontos mollyal :) Aki nem tagja ennek az oldalnak, nem tudja, milyen élményt hagy ki :) Tessék máris regisztrálni :) ( www.moly.hu, Mazsidrazsi néven vagyok fent :))

Az egész fesztivált számomra most a találkozások határozták meg, de természetesen szemet vetettem jó pár könyvre futkosás közben :)

Mivel Angyalsors rajongó vagyok, egyszer tuti elolvasom az Angyalnyár novellát :)


Ezt a könyvet pedig elég sokan dicsérik molyon, elég komoly témát feszeget, és a borítója mellett sem mehetünk el szó nélkül :)

Amin csodálkoztam, hogy ennek a pasasnak még mindig van mit írnia??? Már annyi könyve jelent meg, hogy a szememben most hiteltelenné vált, pedig elolvastam volna a módszerét...


Ezt a könyvet annyian vették-vitték, hogy egyszer tényleg el kell olvasnom :)


A többi friss megjelenésről már nem is beszélek, mert végtelen a lista arról, ami érdekelne :))

Nagyon sok könyvjelzővel is gazdagodtam, egy vérbeli molynak abból sose elég :D kaptam nyereménykönyvet, kölcsönkönyvet, és egy régóta lestoppolt könyvet is magamévá tudtam tenni :)



Izgatott voltam, hogy tudok-e maradni a dedikálásra, de végül csacsorászással annyira elszaladt az idő, hogy nem is volt kérdés, hogy ott a helyem Kemese Fanni dedikálásán, a Könyvmolyképző standjánál :)
Annyira jó, hogy a mi magyar íróink ennyire közvetlenek, édesek, aranyosak, kedvesek, nincsnek a föld felett 6 méterrel... egyszóval emberiek... Fannival se volt másképp, és örülök, hogy figyelemmel kísérjük egymást :) Egyértelmű, hogy A Napszemű Pippa Kenn-t ennyire hype-olom, mert januárban olvastam, de még mindig a hatása alatt állok. Szavakba nem lehet önteni, hogy milyen érzelmeket hozott felszínre bennem a történet. Tényleg mindenkinek érdemes elolvasnia, mert - nekem legalábbis- újat ad. Nem egy tucattörténetet kapunk, és nem felszínesen olvassuk. (De lesz még később értékelés :D)
Nagyon jó volt találkozni, jobban megismerni Fannit. :) Megtudtam, hogy ha minden jól megy, a folytatás ősszel jön! :DD Éééés.... a második résszel kapcsolatosan bennfentesebb információkat Kellyolvas blogján fogunk kapni, május elején :) Nézzétek majd :) ( http://www.kellyolvas.com/ )
Itt láthatjátok az én gyönyörűségeimet :)) Verekednem se kellett értük! :D



Röviden és tömören ennyi lett volna nekem a Könyvfesztivál, de még felsorolnám, milyen csodálatos molyokkal találkoztam :)
MFKata, narayan, Roni_olvas, Timus, Domeszka, Fummie, hankman,papirzsepi, Sister, Ciccnyog, Zoltán, Üstökös, Gretty, Algernon, scheszti, Blanka_13, Greylupus, kellyolvas, Fanni_F_V, Sheila_7, Fay, J_R_T :)) Tényleg élményekben gazdag napom volt :))


Annyit mondanék, életében egyszer mindenki menjen ki, simogasson, szagolgasson, vásároljon könyveket :)))



2013. április 14., vasárnap

Junot Díaz - Így veszíted el


Előélet: Első recenziós felkérésem, amit ezúttal is köszönök a Cor Leonis Kiadónak!


Röviden: "Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.

Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét."

Külső: A Cor Leonis Kiadó gondozásában megjelenő kötetnek igazán figyelem-felkeltő a borítója. Egyszerűen leírja azt, mit várhatunk a cím alapján a történetekben. Nekem első látásra szerelem volt.
 5 / 5

Belső:
Vannak történetek, melyek mélyen beléd ivódnak… 
Ezek a novellák betekintést nyújtanak nekünk oda, ahová mi, női olvasók nem sokszor jutunk el. A férfi gondolkodásmódba, érzelmekbe, lelkivilágukba. 
Főszereplőnk és fő narrátorunk Yunior, egy dominikai, aki Amerikában nevelkedett fel. 
Egyszer láthatjuk ahogy 30 évesen elveszíti álmai nőjét, majd hirtelen sanyarú gyerekkorába repülünk. Kár lett volna, ha nem így lett volna felépítve. Néhol soknak éreztem, néhol kevésnek, de a végére minden pontosan összeállt. 
Érzelmek terén bőven el vagyunk látva, pedig szavakkal szinte nem is írja le őket. De érzed, hogy mi van mögötte. Néhol gátlástalan, néhol szókimondó, olykor pedig homályos. Olykor vággyal túlfűtötten erotikus, néhol meghökkentő. Pedig ez csak 9 novella, és mégis, megannyi érzelem…. 
Szó van a történetekben szerelemről, szakításokról, megcsalásokról, miértekről, hogyanokról, családról, hűségről, testvéri kapcsolatokról, és elvesztésekről. Úgy érzed magad, mint a történetekben élők: se pénze, se jövője, se reménye… 
Annyit mondhatok, hogy ezt a gyűjteményt egyszerű szavakkal nem lehet körülírni. Mindegyik történetnél mást éreztem, összezavarodtam, egyetértően hümmögtem, csalódottan lapoztam. Ami biztos, hogy most érzelmileg úgy érzem magam, mint akinek a lelkét kivették magából, betették egy mosógépbe, és folyamatosan a centrifugálás fázisában van. Nehéz egy könyv. Talán 10 év múlva még többre értékelem, de most így frissen fáj. Olyan őszinteség van benne, ami szíven üt, mert manapság már ritkán találkozunk ilyen őszinteséggel..
Egy élmény volt olvasni, biztos, hogy kevesebbnek érezném magam,ha nem kerül a kezembe.

Tetszett, mert magával ragadott, mégis nehezen haladtam vele. 

5 / 4

Kinek ajánlom?
Mindazoknak, akik vágynak arra, hogy a mindennapokat olyan érzelmekkel tarkított szavakkal, kifejezésekkel írják le, úgy olvashassanak róla, hogy: " Igen, ezt én is éreztem már..."


2013. április 1., hétfő

Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő


Előélet: Régóta tetszett már a címe, és a borítója se olyan rossz, így mikor bent volt a könyvtárban, egyértelmű volt, hogy jön velem :)

Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 288 oldal
Megjelent: 2011-ben
Fordította: Zentai Éva



Röviden: Egy visszaemlékezésből megtudhatjuk, hogy a főszereplőnk, Alice, miért illeszkedett be nehezen a középsuliban, miért érezte egyedül magát. Aztán jött egyetlen személy, aki megváltoztatta az egész életét. Nem csak a jelenét, de a jövőjét is...



Külső: Tetszik a borító, olyan sejtelmes. 5 /4 


Belső:
Vigyázat, SPOILERES lehet!

Imádom az ilyen könyveket! Az első oldaltól kezdve rabul ejtett.
Teljesen valósnak tűnt nekem ez a krimi-thriller. Sajnos ez bárkivel megeshet. A bosszú nem ismer határokat.
Tetszett a három jelenidős elbeszélés, nem zavarodtam bele, mindig tudtam, melyik jelenét meséli.
Komoly témákkal foglalkozik, de a legfőbb az a halál. Egy ilyen borító mögött nem ezt sejtené az ember…
Az elején nem sejtettem Alice hátterét. Egy gonosz tréfának gondoltam az egészet. De Alice nem egy egyszerű eset, ezt már rögtön láttam. Mentálisan beteg, és a bosszúvágy élteti.
Undorító, mocskos húzásai voltak. Katherine helyében nem ragaszkodtam volna ennyire a barátságához.
Ha én lettem volna a főszereplő, nem tudom, hogy dolgoztam volna fel ennyi traumát. Valószínű hasonlóképp önostorozó, zárkózott és összeomlott lennék.
Robbie aranyos volt, de szintén hülye. Mint tudjuk, a szerelem vak.
Alice annyira az orránál fogva vezette a szereplőket és az olvasót, főként a hangulatváltozásaival, de a vége kiszámítható volt.
Philippa kicsit magamra emlékeztetett a pszichológiai meglátásaival és randiguru szerepével.
Mick-et annyira sajnáltam. Nem ezt érdemelte.
És igen, megint egy könyv, amin elpityeredtem. Mert ez egy szomorú és nagyon is valósághű történet.
Egy hibája volt az egész könyvnek, ami végig idegesített és nem fogom megérteni: miért ennyire fontos, hogy valaki gyönyörű legyen? Miért ez alapján kell párt választani? Ez elvette az élét, veszített a hitelességéből nálam.
Mondjuk lehet ezzel az volt a célja, hogy megmutassa: a szépek is gonoszak…
Vagy az ő életük se tökéletes, és kijár nekik is a rosszból….

Összességében tetszett, de egy csipetnyi fűszer hiányzott belőle: 5 / 4,5

2013. január 27., vasárnap

Becca Fitzpatrick - Csitt,Csitt és Crescendo


CSITT, CSITT

Előélet: mikor indult a rukkola.hu, ez volt az első happolásom :) korábban is olvastam már, de birtokolni is akartam. :)


Röviden: "EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül."



Külső: Telitalálatos. Bukott angyal, jó testű pasi....szuper párosítás :)))

Belső: 

Másodszorra is felüdülés volt olvasni, hozta ugyanazt a szintet, amire emlékeztem. 
Mint köztudott, bukom a sármos, humoros seggfejekre a könyvekben, így én is Folt hálójába kerültem. Ráadásul „sötét”, bukott angyal is, de jó akar lenni… *sóhaj* 
Nora nem volt annyira idegesítő. Voltak hülye lépései, de mellékesek voltak. 
Vee… róla ne is beszéljünk. Teljesen bugyuta-liba-szindrómában szenved, és még rossz barátnő is. 
Marcie egy idegesítő fruska, felképeltem volna mindannyiszor. 
Rixon nem tűnik rossz barátnak, csak ő is a jobbra vágyik. 
A történet jó volt, imádtam! Bukott angyalok, Énoch-könyve és az emlékek mind-mind elnyerték a tetszésemet. 
És Folt sebhelye…. izgalmasnak hangzik! =D 
A vége egy kicsit Twilight-osra sikeredett, mert hogy Nora elébe megy a gonosznak, meg akar védeni mindenkit, miközben egy bukott angyal a pasija… cöhh… 
Folt egy hősszerelmes, elfogadnám őrangyalomnak! :D

Tartalom: 5_5
Boritó: 5_5

CRESCENDO

Röviden: "Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.   

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?"


Külső: Méltó folytatása az első résznek. Összhangjában jól néz ki, és szerencsére Nora sem egy szuperszexi csaj rajta.

Belső: 
Ez a könyv még nyomokban se tartalmazza az első részt.
Instant hülyeség, könyvnek álcázva.
Összetevői: ostobaság, szenvedés, vita, féltékenység, bődületes marhaságok. Színezék: szerelem, bukott angyalok, titkok a múltból.
Hogy miért mondom ezt? Mert Nora 300 oldalon keresztül rinyapinát játszik, de úgy, hogy lapozáskor mindig a falhoz vágtam volna.
Volt, hogy már le kellett tennem, mert olyan elviselhetetlenül ostoba volt Nora.
Vee továbbra se normális, de barátilag már megállja a helyét.
Folthoz köthetően a következő reakciókat produkáltam:
1/3-nál: Óóó, Folt :) ♥
2/3-nál: Jajj, Folt! :(
3/3-nál: Óhh Folt, légy az őrangyalom, leszek az angyalod !
Szerintem ezzel mindent elmondtam… xD
Scott nem tetszett, nem volt teljesen kidolgozott a karaktere. Egyértelműen félrevezetésnek szánta az írónő.
Szerencsére 300 oldalnyi grrrrh után jön kb. 50 oldal ótejóég!
Micsoda csavarok! Marcie, Rixon, Millar…. Két könyvön keresztül megvezetni az embert…. ehhez már tehetség kell! :D
Tetszettek az álmos részek, csak Nora ne rontotta volna el mindig…
Na, ide a folytatást, de rögtön, mert Folt nem maradhat így!!!



Tartalom: 5_ 3
Boritó: 5_ 4,5


Simon Tamás - Vérmacska 2


Előélet: Mivel az első kötet is rabul ejtett, szükségszerű volt a második részt is elolvasni :)



Röviden: "A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava."

Külső: Egyszerű, letisztult borító, nem sok csicsával. 

Belső:


Alfiam, te visszafejlődtél. Nem hoztad teljesen az 1. könyvben elvárt szintet, és rosszul mondtad, mert a 2. részed rosszabb lett.
Nem elég, hogy rövidebb lettél, alig történt veled valami, de összecsapott is lett a könyved. Tudom én, Szőri szerelmes-lusta-dolgozik….
Egyébként nem volt olyan rossz. Felüdülés volt ismét Alfiról olvasni, Viszont nem éreztem teljesen önmagának. Szőrivel, a Feketehajúval és Kislófasszal ugyanúgy viselkedett. De mi volt ez a Csajjal? Mert én egy egészen más dolgot vártam, nem ezt a semlegességet. Mert nagyjából oké, hogy a Csajnak van hat másik macskája, de Alfit egyáltalán nem tisztelte istenként! xD És Alfi is ahogy a Csajjal viselkedett…. minimum annyi görénységet vártam tőle, mint amennyivel Szőrit ajándékozta meg.
Furcsa volt, hogy a hat macskából egy se beszélt. Jó lett volna szóváltásokat olvasni köztük és Alfi között. Alfi abban nyert volna.
Tetszett a Rózsaszín Orrú és Alfi „szerelme”. =)
Összességében sokat nevettem azért, rengeteg nagyon jó beszólás volt benne, de ennél azért jobbra számítottam.


Tartalom: 5_ 3,5
Boritó:  5_ 3

2013. január 26., szombat

Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei


Előélet: Szintén kölcsönkönyv :D Sokan dicsérték, hát üsse kavics. :)


Röviden: "Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat."

Külső: Tényleg szép és igényes kiadás. Hátborzongatónak hat a szürkés borító, és a réges-régi fényképek...


Belső:

Hát nem is tudom… Vegyes érzéseim vannak. Nem volt rossz, de ha rémisztőt akarok olvasni, akkor maradok King-nél…
Nem volt rémisztő. Egy cseppet sem. Fekete, homályos, sötét hangulata volt a könyvnek, mint az utolsó 3-4 HP filmnek….
Most őszintén, nem létezik másik fiúnév, csak a Jacob? Elhiszem, hogy lehet becézni, tök jól hangzik, meg minden, de már marhára nem különleges… És maga a srác se különleges. Végig semmilyennek éreztem, nem láttam benne a hőst, a bátor megmentőt…
A többi szereplő se maradt meg nagyon, max a képességük, egy-egy tulajdonságuk.
Tetszett az időutazás, és ahogy megoldották. Tetszett, ahol és ahogy a „gyerekek” éltek. Vándorsólyom kisasszony elveit is meg lehetett érteni. A „gyerekek” hozzáállása se volt annyira rossz. A napok lezajlása, a sztorizgatások, a gyerekek előadásai olvashatóak voltak, de nem hagytak bennem mély nyomot.
Tetszett a csavar benne, hogy ki/mi a gonosz, illetve az is, hogy most a lények nem vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, angyalok, tündérek, stb. voltak.
Nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, és most nem tudom, mit adott. Különleges a kiadás, különlegesek a képek, különleges lenne a történet is. De nem tudom, valami hiányzott belőle nekem..


Tartalom: 5 /3 
Borító: 5/ 4 

Alexandra Adornetto - Lázadó


Előélet: Utazókönyvként került hozzám. Feliratkoztam rá, mikor megtudtam, hogy kijött magyarul. Rabul ejtett az eredeti borítója. Sajnos itthon nem azzal jelent meg.


Röviden: "HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL.
DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ…
A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet –,
hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban.
Miközben mindvégig kerülik az emberi kapcsolatot, hatalmas igyekezettel próbálják eltitkolni ragyogó fényüket,
emberfeletti hatalmukat és mind közül a legveszélyesebbet, a szárnyukat.
Aztán Bethany találkozik Xavier Woodsszal, és egyikük sem lesz képes ellenállni a köztük lévő vonzalomnak.
Gábriel és Ivy mindent megtesznek, ami a módjukban áll, hogy közbelépjenek, de a Xavier és Bethany közötti kötelék túl erősnek bizonyul.
Az angyalok küldetése sürgető, a sötét erők fenyegetnek.
Vajon elpusztítja, vagy megmenti a szerelem Bethany-t? S vajon elég hatalmat ad-e a gonosz ellen?"

Külső: Borzasztóan sajnálom, hogy nem sikerült elcsípni az eredeti borítót....


Belső:

Sajnos látszik a történeten, hogy fiatal az írója. Hogy miért mondom ezt? Mert sablonos, röhejes, logikátlan és gyermeteg. Tele van írói hibákkal, baklövésekkel és vallási maszlaggal.
Az embereket az állatok értelmi szintjére alacsonyította le, csak hogy az angyalait az egekig magasztalja. Hát ez nem jött össze, mert Beth a leghülyébb angyal, akit valaha megalkottak. Nem tudja, mi az, hogy szájfény, de Xavier kocsiját évszámra pontosan tudja első ránézésre. És még sorolhatnám, ha kijegyzeteltem volna.
No, de kezdjük az elején.
Az angyalok: Gábriel, az arkangyal, a legnagyobb, leghatalmasabb angyal, a Főangyal aki ráadásul elképesztően jóképű… Erről szólt a könyv 1/3-a….
Ivy: ő a legjólelkűbb angyal, szeretetteljes, tökéletes a küldetésre. A türelméről és a jószívűségéról szól a könyv második 1/3-a….
És végül Bethany….
Ahhoz képest, hogy angyal, és hogy állandóan az embereket figyelte, olyan buta, mint egy hal. Tátogott a világra, elhitte Molly zagyvaságait és szelektív látása volt. Csak azt látta meg, amit ő akart. Meg milyen dolog az, hogy egy ekkora gonoszt nem vesz észre?! Érzékelte is, és nem igaz, hogy a szerelem elvette az eszét, mert elvileg az angyalok nem magasabb rendűek még a szerelemnél is?!
A vallási zagyvaságról meg….
5 évesen nem gondolkodtam így a vallásól, mint ő 20 évesen! Ő, a Teremtő, jajj nem lehet kimondani a nevét, még az angyalok sem láthatják… „elképesztő”!
És hogy miért voltam képes végigolvasni? Egy szó: Xavier! ♥
Miért tetszett a srác? Titokzatos, hősszerelmes, aranyos és iszonyatosan tetszett a humora. Olyan beszólásai voltak :DD
Szegény srác vitte a hátán a történetet, nélküle teljesen lapos lett volna.
Már az elején tudni lehetett, mi lesz velük, semmi elterelés nem volt a dologban.
Kiszámítható volt a sztori, és persze itt is a BÁL volt a középpontban…. ami dög unalmas volt. Annyira unalmas volt, hogy még értékelést is unalmas írni róla xD
Na de az utolsó 50 oldara felgyorsultak az események, legalább.
Kiderült, ki a gonosz és mit akar, Xavier játszotta a hőst, és persze, hogy Beth kapta a legjobb és legerősebb angyali tulajdonságot! Ó, míly meglepő, hogy mégse egy szerencsétlen angyallányka….
Kap 2 csillagot: 1 Xaviernek, 1 a humor miatt….

Na és a folytatás fülszövege?? Egy angyal, akinek pasija van, minek megy idegen hapsival motorozni??? Normális ez????!!!!

Tartalom: 5/ 2
Borító: 5/ 2