Kékszeműek

Még középiskolában kezdődött az egyik hobbim története. Barátnőimmel közösen történeteket írtunk. Csak simán a magunk szórakoztatására, fanficet, és a mi életünkről kiszínezve :) Nekem nem mindig jött ihlet, így néha a háttérbe szorultam. Én voltam az, aki átolvasta, átnézte a sztorikat. Tetszett ez a szerep. A mai napig szívesen olvasgatok kéziratokat, és szerencsére elég sokan fordulnak hozzám. Ismeretlenek is, akik remélem a későbbiekben remek ajánlólevelet írnak nekem, ha szükséges :)
Most is épp két kézirat van nálam. Egynek az írása folyamatban van, a másik befejezett. A folyamatban lévőt szeretném most részletesebben megemlíteni, mert abban már előrébb járok :)
A címe: Kékszeműek. Nálam már ez is sejteti, hogy nem egy átlagos történetről van szó, valamivel biztos meg van spékelve is :) És nem tévedtem. Egy világ, ahol nincsenek fantasztikus lények. De ők mégis mások. mások, mert Kékszeműek...

"Ugye, Te magad is láttál már kékszínű szemet? Lehet az tengerszínű vagy égszínkéken csillogó, mély vagy egészen világos. Ahány ember, annyiféle. Vagy csak azt hisszük? A Starlighti Akadémián egész másképpen van: ugyanis mindenki kékszemű. Szikrázó, kavargó, már-már világító a szemük, kivétel nélkül. Itt ötödéves Aidan is, és itt lesz elsős Rea. A fiú és újdonsült tanítványa hamar megtalálják a közös hangot, mintha varázslat fűzné össze őket. Feltűnően könnyen alakul az életük, mindenük megvan, amit csak kívánhatnak: barátok, boldogság, szerelem... Nincs itt boszorkányság, sem hókuszpókusz, az Élet írja sorsukat, és az ő meséjük nem úgy végződik, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak... "

A kéziratról: Tetszik. Jól használja a szavakat, ami egy fiatal írónál elég pozitív dolog. 

A főszereplők elég kidolgozottak. A hátterük fel van építve, és én egy kis jellemfejlődést is észrevettem már. 

Vannak hibái, melyeket már jeleztem az írónak, és próbál rajta változtatni. (Olyan jó, hogy hallgatnak rám:)). 

A történet folyik a maga medrében. A fő szempont a szerelmi szálon van. A Kékszeműek múltjáról eddig vajmi keveset tudtam meg, de bízom benne, hogy többet elárul nekünk még. Igazából nagy dolog még nem történt, de eddig csak 17 fejezetet olvastam át :) Most érzem azt, hogy valami más is fog történni a napi dolgokon felül. 

Stilisztikailag érzek egy kis hiányosságot talán. De ehhez magának az írónak kell felnőnie, magának kell rájönnie a változtatás lényegére. Nem rossz, csak nem 100%-os. 

Várom a folytatást, mert ez eddig a legjobban összeszedett kézirat, amit az utóbbi időkben olvastam.

Az íróról: Nilla, 19 éves, pest megyei. Elég határozottnak és kitartónak találom. Meg van a stílusa és az érzéke az íráshoz. Közvetlen és nyitott. 

Bővebb infóért Nilláról és a Kékszeműekről ide nézz be:

http://www.valoszinutlen.blogspot.com/