Előélet: Mivel az első kötet is rabul ejtett, szükségszerű volt a második részt is elolvasni :)
Röviden: "A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava."
Külső: Egyszerű, letisztult borító, nem sok csicsával.
Belső:
Alfiam, te visszafejlődtél. Nem hoztad teljesen az 1. könyvben elvárt szintet, és rosszul mondtad, mert a 2. részed rosszabb lett.
Nem elég, hogy rövidebb lettél, alig történt veled valami, de összecsapott is lett a könyved. Tudom én, Szőri szerelmes-lusta-dolgozik….
Egyébként nem volt olyan rossz. Felüdülés volt ismét Alfiról olvasni, Viszont nem éreztem teljesen önmagának. Szőrivel, a Feketehajúval és Kislófasszal ugyanúgy viselkedett. De mi volt ez a Csajjal? Mert én egy egészen más dolgot vártam, nem ezt a semlegességet. Mert nagyjából oké, hogy a Csajnak van hat másik macskája, de Alfit egyáltalán nem tisztelte istenként! xD És Alfi is ahogy a Csajjal viselkedett…. minimum annyi görénységet vártam tőle, mint amennyivel Szőrit ajándékozta meg.
Furcsa volt, hogy a hat macskából egy se beszélt. Jó lett volna szóváltásokat olvasni köztük és Alfi között. Alfi abban nyert volna.
Tetszett a Rózsaszín Orrú és Alfi „szerelme”. =)
Összességében sokat nevettem azért, rengeteg nagyon jó beszólás volt benne, de ennél azért jobbra számítottam.
Tartalom: 5_ 3,5
Boritó: 5_ 3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése