Egy újabb trilógia.... szép borítóval megáldva. maga a történet egy disztópia, egy elképzelt jövő.
"A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania."
Ez meg mi a fene volt? És a vége? :D
Jajj, hol is kezdjem?! :))
Tetszik a kialakított világ. Mármint nem tetszene egy ilyen jövő, de legalább jól ki van dolgozva. Részletesen megtudhatjuk, hogy minden egyes lélegzetvételüket szabályozzák és megfigyelik. Kösz, ebből nem kérnék. Még jobban, foggal-körömmel harcolnék a Társadalom ellen! (ami engem kissé emlékeztet a Kapitóliumra…)
Nem hittem volna, hogy ennyire szabadság-mániás vagyok, de az első percektől kezdve lázadni akartam a könyv ellen. Párosító Bankett? Honnan a túróból tudják, kivel mennyire illenék össze? És miért kell meghalnom 80 évesen? Miért csak 30 éves koromig szülhetek? Miért csak a kimért adagomat ehetem meg? Másokét miért nem kóstolhatom meg?… és volna még egy pár kérdésem! xD
Cassia is lázadozó. Csak pöppet lassú a felfogása, nehezen vesz észre dolgokat. A végére azért kezdett belejönni.
Ami még tetszett, az Xander barátsága. Szegény fiú a végsőkig kitartott. Most fordult elő nálam először, hogy egy olyan srác pártját fogom, aki barát volt / maradt..
Tetszettek még Ky és Cassia részei. Jó volt olvasni, szép hasonlatokat talált, kifejezően, választékosan írta le kettejük kapcsolatát.
Szerintem az írónő elkövetett egy hatalmas hibát. Megalkotta az egyik szereplőjét, és beleszeretett. Továbbá nem maradt pártatlan, ami oltári nagy baklövés. (szerintem.)
Összességében nem tetszett a könyv. Voltak benne jó dolgok, jó ötletek, de ennyi.
Idegesített a leírás, a szókincs, a mondatok. Esküszöm, néhány 17 éves is választékosabban ír. Lehet, hogy a fordító volt rossz választás – elhiszem, hogy a Ciceró eddig csak gyerekkönyveket adott ki – de mégis….
Ez nem jött át, nem tudott meggyőzni.
A másik dolog, ami még zavart, hogy mi az, hogy nem tudnak kézzel írni??? Oké, hogy elektronikus világ, de akkor is, ez egy alapvető dolog. Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy az én családomban az írás elfelejtődjön…
Lehet, hogy könyvtárból elolvasom a folytatását, de jelenleg nem égek a vágytól…
Tartalom: 5 / 2
Borító: 5 / 4
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése