S.J.Watson - Mielőtt elalszom

Ez nem egy szokványos könyv, és nem is az, aminek látszik.  Több van benne, mint az elsőre látszik...

"Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik."





Nem is tudom, mit írjak róla. Unalmas is volt, meg nem is, rémisztő volt meg nem is, izgalmas volt, meg nem is.
Maga a szindróma tökéletesen emlékeztet egy filmre 50 első randi, csak itt nagyobb szerepet kap az emlékezés, és annak próbálgatása.
Nem rossz az alapötlet, de már olvastam hasonlót, így a varázsa elveszett. Néhol untam Christine folytonos ismétléseit, de az egyre hosszabb emlékek izgalmasabbá tették.
Már a legelején tudni lehetett, hogy valami nincs rendjén Christine férjével, mert ilyen pasi egyszerűen NEM LÉTEZIK! De a meglepő csavar tetszett a végén, erre az eshetőségre ritkán gondol az ember…
Tetszett a thriller vonala, a vége felé kezdtem én is összezavarodni, és gondolkozni rajta, hogy mi is történt meg valójában, és mi nem. Az utolsó oldalak után vártam a folytatást, hogy mi lesz most Christine új életével, emlékeivel…De sajnos nem tudjuk meg, csak sejteni lehet.
Mióta elolvastam, gyakran gondolkozom azon, vajon az én emlékeim hova tűnnek? Mire emlékszem még csekély életemből? És ezek meddig maradnak meg?

Olvasható, izgalmas thriller. Ajánlom a mélyenszántó gondolatok idejére.

Mivel olvastam már jobbat is idén, 5 / 3, 5 pontot kap.
Borító: 5 / 4