Sara Gruen - Vizet az elefántnak

Egy újabb könyvmolyképzős regény. Felkapott, film is készült belőle, újból kiadott. Ha nem készül belőle film, szerintem nem kapott volna ekkora felhajtást.


"Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején."




Én a nagy érdeklődés miatt olvastam el. Nem érdekelt, hogy Rob van a borítóján. A filmet se teljesen miatta néztem meg, de érdekelt, hogy játszik nem vámpírként. :)
Maga a történet, a cirkusz világa, a kor, amiben játszódik: tetszett. Jó volt visszaemlékezésként olvasni. Sajnáltam az öreget, mikor hirtelen felébredt a cirkusz világából.
Jacob nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nem szerettem bele, de nem is gyűlöltem. Nálam ritka, mikor egy főszereplő semleges.
Marlenát néha sajnáltam, néha pedig kijárt volna neki pár pofon.
Rosie egy tünemény volt, Jacob helyében ugyanezt tettem volna. Furfangos volt, okos és teljes mértékben szerethető. Waltert és Királynőt is bírtam, kellettek a történetbe. Más szereplők nem igazán maradtak meg bennem. Ja, de: a gorilla! :D
Tényleg érdekes volt a cirkusz világáról és az öregek otthonáról is olvasni, de számomra ez egy semleges történet. Nem volt se kiemelkedően jó, se falhozvágósan rossz.

 Tartalom: 5 / 3, 5 pont
Borító: nemfilmes: 5/ 5, filmes: 5/ 3

Diana Gabaldon - Outlander - Az idegen

Ez a könyv sokakat elrémiszt.... hisz több, mint 900 oldal! Én is nehezen kezdtem bele, és sajnos sokáig is olvastam.

Diana Gabaldon sorozata tudomásom szerint 11 részre van tervezve, ennek első része az Outlander - Az idegen.
A Könyvmolyképző adta ki 2010-ben, és a folytatások is náluk maradnak.

"Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér – Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul. 
Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul… 
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében. 
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."



Fúúú, hát ez egy hosszú könyv volt =)) Nem is tudom, hol és hogyan kezdjek neki az értékelésnek. 
Egy hónapig olvastam. Iszonyat hosszú egy könyv. És sajnos nem varázsolt el. Pedig reménykedtem benne, de nem ment. Ezt annak is betudható, hogy egyszerűen túl hosszú volt. 
VIGYÁZAT! SPOILERES ÉS FELNŐTT TARTALMAKAT TARTALMAZ! 
Nos, kezdjük az elején. Claire és Frank remek párost alkottak. A házasságuk most kezdett élni, de ettől függetlenül elvoltak. Claire-t idegesítette Frank beteges családfakutatása. Ez rendben is volt mindaddig, míg ki nem fejtette ezt Franknek is. Nekem teljesen úgy tűnt, hogy magasról tesznek a másikra, hogy a másik mit tart szórakoztatónak. 
Claire (Istenkém, még egy! Hány Claire-ről is olvastam az utóbbi egy évben? Minimum ötről…) egy fiatal nő, aki egészséges módon szereti az életet és a szexualitást. Ezzel nincs is semmi baj. De a történet nem ennyiből áll. 
Claire áldozatául esik Frank nyomozásának, és visszarepül az időben. Pont abba az időbe, ahol Frank felmenője élt. Hihetetlen, ki gondolta volna…. 
Az első perctől kezdve megértettem, hogy bájos kis főszereplőnk miért titkolózik, és próbál beilleszkedni abba a világba. Ez mind szép és érdekes, csak a könyv felét az teszi ki, hogy milyen a táj, mikor vakarja meg a fülét, és egyebek. Történnek benne izgalmas dolgok, de sajnos azok nem tartanak tovább pár oldalnál. 
Ugye a történet elején összeakad Jamie Fraser-el…. Aztán történnek a dolgok, folyik az élet, és megesik az, hogy össze kell házasodniuk…. Claire részegen megy férjhez, ami szerintem nem teljesen illik a történethez. És el kell hálniuk a nászukat, vagyis Claire-nek szét kell tennie a lábát egy másik férfinek… És láss csodát, ez nem is megy nehezen! Sőt, még élvezi is! Jó, oké, nem azt mondom, nem vagyok prűd, meg nem is zavarnak az ilyen részek, csak ha egész végig azon munkálkodott, hogy visszamegy Frankhez, akkor hogy tudta magát olyan könnyedén átadni magát Jamie-nek? Mert akkor én még nem éreztem a szerelmet közöttük… Ez még hagyján, de a szeretkezések leírása??!! Az kész röhej volt…. A tájat, embereket, érzéseket, benyomásokat olyan szépen megfogalmazta a kedves írónő, és pont erre nem maradt ideje? Úgy éreztem, mintha két állat egyesült volna…. Nem volt orgazmusom ezeket a részeket olvasva. Nem jött át a katarzis, főleg mikor úgy döngették egymást, mint a vadállatok. Ez egész végig bosszantott. 
Jamie egy odaadó, jólelkű, néha vadállati ösztönnel megáldott kielégületlen harcos. Meg tudtam kedvelni, és tetszett az önzetlen szerelme és kitartása, de nem vált kedvenc szereplővé. Meg kicsit zavart az is, hogy amikor Claire majdnem visszament, Jamie minden zokszó nélkül hitt neki. 
Főként e mellékszereplőket tudtam megkedvelni. Jenny és Ian, Murtagh, Mrs. Cook, Rupert, Ned, Sir Marcus, Mrs FitzGibbons eléggé értelmes és vicces szereplők voltak. Nélkülül még jobban untam volna a történetet. 
Maga a történet nem lett volna rossz, ha nem 900 oldalon keresztül megy a szenvedés. tetszett Skócia, meg jók voltak a leírások,de túl sok volt. A szálak az utolsó 200 oldalon kezdenek beindulni, keresztezik egymást. Még megtoldva 200 oldallal elég is lett volna. Tetszett az, ahogyan a végén Claire is harcol Jamie-ért, kiszabadíttatja a börtönből, ápolja, és visszahozza a halálból. A kolostorban töltött oldalak voltak a csúcspontjai a történetnek. Főként az atya levezetései tetszettek, és itt nem éreztem soknak a vallást. (pedig nem vagyok hívő) 
A végén pedig megkapjuk a tökéletes happy endet…Éljen! De ennek hogy a francba van még 12 része?? 200 évig él még az időutazó főszereplőnk? Vagy mit lehet még ebből kihozni?? 
Majd valaki mesélje el, mi volt benne… 200 oldalon elég lesz xD



Nagy csalódás volt számomra,  5 / 1, 5 pontot kap, és a folytatást nem hiszem, hogy el fogom olvasni. 
Borító: 5 / 3

Kedvencem az évben- eddig :)

Egy nő, akinek mindene megvan. Jó munkahelye, lakása, szerető férje. Azonban valami mégis hibádzik. Elfelejt dolgokat, nem tudja, mit hova tett. Egyre inkább megrémiszti ez a dolog. A zavaros eltűnéseket, késéseket csak még zavarosabb halálesetek követik. Vajon megőrült vagy tényleg gyilkossá vált? Esetleg mindkettő? Hova tűnnek el az emlékei? Ki ő, és hova tűnt a régi énje? Vajon talál kiutat a saját agya fogságából?

Sophie egy csinos, intelligens nő. A személyiségét elfedi az egyre rosszabb őrület és ijedtség. A múlt elől menekül, hátha az segít neki. Egy új életet remél. Azonban a saját agya elől nem menekülhet el. Próbálja tisztázni magában a dolgokat,de vannak emlékképek, melyek homályosak. Nem lát át dolgokat, mert a félelem is fogságban tartja.
Az életében az új nevével találkozik egy férfival. Egy rendes, tisztességes katonával. Minden nagyon jó és szép. Túlságosan.
Utazókönyvként került hozzám, és ennek nagyon örültem. Sokáig csak ücsörgött a polcomon, de amikor kézbe vettem, egészen hamar végeztem vele.
Ez valami fantasztikus könyv volt! Olvastam már Stephen Kinget, de ez akkor is jó volt!

A cselekmény az első oldaltól az utolsóig éberen tart. Igaz, Frantz részeitől már lehet tudni, hogy ki áll a háttérben, de a miértre csak későn jöttem rá.  Fordulatos, érdekes könyv. Olvasatja magát, az embert érdekli, hogy mégis mitől őrült meg.

Kár, hogy Sophie-nak csak az őrült karakterét ismerjük meg, de nagyon sok minden kiderül róla Frantz elbeszéléseiből. Cseles, tébolyult és dermesztő az egész történet.

A vége kicsit slamposra sikeredett, de valószínűleg én is így álltam volna bosszút. Ennek se éreztem a tökéletes lezárását, gyorsra sikeredett, mint a legtöbb mai könyvben.

Borító: 5 / 3

Tartalom: 5 / 5