2015 - Könyvfesztivál idén is

Idén is megrendezésre került a Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenáris területén. És ahogy az már évek óta program nálam, ki is kellett látogatnom!

Tavaly bőrönddel készültem, kényelmes is volt, viszont idén úgy gondoltam, legyen hátizsákos fesztiválozás. Jó volt így is, és legalább határt szabtam a megvásárolandó könyveknek helyszűke miatt. :D

Sajnos csak 2 óra után tudtam kimenni, fel is voltam készülve arra, hogy egy pár dologról lemaradok. Ilyen volt a Likó Marci-féle előadás, vagy a rengeteg szépséges könyvjelző is, ami már szinte el is fogyott, mire kiértem.

Rengeteg Mollyal sikerült találkoznom, mint ahogy lenni is szokott és helyén is való a dolog. Régi arcok, új ismerősök, kósza oda-oda integetések voltak mindenfelől, aminek irtóra örültem.

Könyvek terén lássuk csak... első állomásom a Könyvmolyképző standja volt, mind az ismerősök, mind a könyvek illetve a dedikálások miatt is. Lassan szerintem egyfajta bázissá alakul sokak számára ez a stand. :D Mivel folyamatosan sokan voltak a standban, a könyvek között, elindultunk lassan egy határozott körbenézésre. Határozott volt, mivel nagyjából tudtam, miket szeretnék magamévá tenni.

Következő állomásunk a Főnix Könyvműhely volt, le is csaptam egy sorozat folytatására, a Paranoiára. Nagyon vártam már ezt a részt, izgalmas és különleges volt az első része. Sajnos itt szemeltem ki magamnak többet is a jóféle könyvjelzőkből, és pórul jártam. Na majd jövőre ügyesebb leszek.
Mellettük volt a Fumax Kiadó kitelepülése is, aminek nagyon megörültem, hisz célom volt, hogy apumnak beszerzem a Nem vagyok sorozatgyilkos könyvet. Gyorsan és szakszerűen lezajlott, habár csorgattam a nyálamat rendesen a sok jó könyvre. Nem is beszélve az akciós könyveikről, mint például a Menedék, ami 1000 Ft volt...
Utána átnyargaltunk a másik épületbe, ahol a Maxim kiadó illetve az Animus volt megcélozva számomra. Ismét pórul jártam, mert az Animus akciós könyveiket is kifosztották, így tova kullogtam. A Maxim standjánál átvettem a két előrendelésemet, a Boldogító lélegzetet és a Gyönyörű tévedést. Szívesen szemezgettem volna még. Meglátogattuk a Gabo/Ciceró standot is, ahol megsimogattam a mozis-borítós Lázadót, az Itt voltam-at és a Hazudósokat is. Gondoltam, majd később visszamegyek, és valami csak jön innen is haza velem. Hát nem így történt.
Visszatértünk a fő bázisunkra, ahol is meg akartam lepni magam valami KMK-val... Nos, igazán szerencsétlen voltam ezen a napon, mert két könyvet kerestem, és egyik sem volt, szóval kicsit lelombozódtam, és döntésképtelenné váltam. Akartam venni könyvet, csak fogalmam se volt, mit.
De aztán visszaballagtam a Fumaxhoz, beszereztem még a Szörnyeteg urat és a Nem akarlak megölni könyvet, rábeszéltem barátnőmre a Menedéket, és már sokkal boldogabban mentem vissza a cuccainkhoz.

Szóval összesítve 7 db könyvet vettem (egy rendelésemet a Mammutban vettem át), a tavalyi 11-hez képest ügyes voltam :D
Szeretném megemlíteni, hogy a kiadók emberei nagyon kedvesek, aranyosak és segítőkészek voltak, örülök, hogy ilyen emberek dolgoznak könyvekkel. (de ez nem is lehetne másképp!)

Kicsit kuszára, eseménydúsra sikerült a napom számomra, így megfogadom, hogy jövőre kétszer látogatok ki a fesztiválra: egy nyugisabb napon, amikor csak könyveket veszek, és szombaton, amikor molyokkal találkozom.

Lehetne minden hónapban ilyen fesztivál! Jó, mondjuk a pénztárcánknak nem tenne jót, de felejthetetlen élmény ez a fesztivál minden évben! Könyvhét készülj, érkezünk! :))

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

"Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland."

Cím: Cleadur- Dobszó a ködben

Szerző: A.M. Aranth

Oldalszám: 360 oldal

Kiadás éve: 2014

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Elég sokáig kerülgettem ezt a könyvet. Csak messziről került elém, nem tudtam hova tenni, hogy ez most nekem való-e vagy sem, és úgy igazából utána se néztem. Csak annyit tudtam, hogy egy magyar szerző tollából való.

Cím: Igazán figyelemfelkeltő, dallamos és titokzatos. Azt hiszem, erre figyeltem fel legelőször.

Borító: Számomra olyan közepes, mert szép, jó és illik a történethez, valahogy mégse dobogtatta meg a szívemet.


Maga a történet ott kezdődik, hogy az ikrek - Amy és Gary - új suliba kerülnek, megismerik az osztálytársaikat. Innentől kezdve minden sorsszerűen alakul - pont olyan srácokat ismernek meg, akik maguk is zenészek, ott van Lea, a diri lánya és a többi. Kicsit furcsa volt az iskola felépítése tantárgyilag, hogy a diákok választhatják meg, mit akarnak tanulni. Kicsit olyan kevertnek éreztem, ami annyival lett megmagyarázva, hogy európai gyökerekkel rendelkezik a suli. A suli épületének lefestése többször is megtörtént, szépen el is tudtuk képzelni. Volt pár fura dolog, például, hogy nappal is köd van a sulinál, és Amyéknek mégis melege van még, hiszen szeptember eleje van... De ezekre a furcsaságokra igazán nem is figyeltem fel olvasás közben, mert folytak az események, mindig volt valami kis történés. Például az első nap rögtön eltűnik a szimpatikus osztályfőnök, és a gyerekek bele is akarnak kezdeni egy kis nyomozásba, azonban mindig falakba ütköznek. Ezt nem is csodálom, mert nem mindig éreztem, hogy ők 15-16 évesek lennének, hanem mondjuk 12-13. Oké, viccesek voltak, bohóckodtak, de nem mindegyik szereplő volt hiteles a korához. Zavaró volt számomra az is, hogy csak úgy feltűntek szereplők, mint Ash, vagy Lea nővére. Azáltal, hogy korábban egy szóval se lettek megemlítve, számomra olyanok lettek, mint akik csak oda lettek rakva a mondat közepére.

Ami nagyon tetszett, az az, hogy Amy dobolt. Igazán vagány karaktere lett tőle, és nem éreztem soknak. Az egy picit gyors volt, ahogy varázsütés-szerűen ilyen kiváló banda alakult, egy kis gyakorlás, és mindenkit letepernek a pályáról. A próbák tetszettek, az is, hogy Leát is bevették a zenekarba. Ennél több nem is kellett ezekből a részekből, viszont több lett a kelleténél. Mert a zenekari próbák, a verseny elnyomta a nyomozós szálat, holott minden oldalon voltak apró utalások. De a szereplőink nem figyeltek erre. Főleg nem Amy. Pedig igen zavaróak voltak ezek a dolgok, de gondolom minden más jobban foglalkoztatta ezeknél.

Ami számomra furcsa volt még, az a szülők hozzáállása. Egy pohár bor este a lányának is, semmi könyörgés nem kellett a koncerthez és a többi apróság.

 

A történet vége felé felgyorsultak az események, és kezdtek össze is folyni. Jött egy bál, mert miért is ne, az egész bagázs együtt jött, mégis párokra oszlottak, és itt kezdődött az igazi szerelmi bonyodalom. Teljes káosz alakult ki az ügyben, hogy ki kit szeret, és ki kivel jött ennek ellenére. Ami nagyon bosszantott ebben a jelenetben, hogy Amy szinte könyörgött Jerry szerelméért, aki meg egyáltalán nem figyelt rá. Egy csaj nem viselkedik így, és egy kamasz srác sem fog ilyeneket csinálni. Aztán jött a még több bonyodalom, előtérbe került a Köd, és mindenre magyarázatot kaptak. Hát én nem! Zavaros volt, kusza és nem láttam benne azt a jól felépített hátteret, ami egy ilyen kaliberű sztorihoz kellett volna.

Az egész könyvben úgy éreztem, hogy túl sok volt az apró információ, ennek ellenére mégis kevés dolgot kaptunk kézbe.

Minden kötözködésem ellenére tetszett, olvastatja magát a történet, és szerintem remek szórakozást nyújt a 12-16 évesek számára. Gondolom már kinőttem ezekből a történetekből :D

Viszont nem tudom, hány részesre fog ez sikerülni ez a sorozat, mert ez nagyon-nagyon bevezető rész, ha a nyomozós-szálat tekintjük. Remélem a következő rész pörgősebbre sikerült :)