P.C.Harris - Árnyoldal

Szerző: P.C.Harris
Címe: Árnyoldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 432 old.

"Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek."

Így került az olvasmánylistámra: Mivel ismerem az írónőt, egyből el akartam olvasni :)

Címe: izgalmas, sokat ígérő a műfajában.

Borító: Kicsit kontrasztosnak érzem ezt a két színt így szerepelni, de a letisztultsága ellensúlyozza ezt.

És ami mögötte van:

Bevallom, ha nem ismerném a szerzőt, szerintem el sem olvastam volna. Már volt pár próbálkozásom erotikus regényekkel, és rá kellett jönnöm, hogy nem igazán az én műfajom. Ebben láttam potenciált, mondván, hogy van mögötte történet. Amellett pedig az ismeretség miatt is nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak.

Adott az alapsztori: van egy kemény felállású, bitang jópasi, aki mindenkinek bejön (bennem semmit sem mozgatott meg). Ez az egyik oldal. Természetesen egy fiatal, csodaszép és kacér csaj van a másik oldalon. Kicsit megismerjük mindkettejüket, a történetüket, majd egymásba botlanak (szó szerint). És elkezdődik a kettejük tánca.

Levia Anne - A múlt ára

Cím: A múlt ára
Szerző: Levia Anne
Oldalszám: 224 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2014


"Mit tennél, ha egy nap arra ébrednél, hogy mindent elvesztettél?

Ködbe vesztek az emlékek, oda lett a múltad. Nem tudod kik a barátaid és kik az ellenségeid.

Carolinát, az ismert újságírót, súlyos autóbalesete után cserbenhagyjak. A kórházban emlékek nélkül ébred – mostantól csak az ösztöneire hallgathat. Üldözik, élete veszélyben van, és csak egy valakire számíthat. Vajon visszaszerezhető minden, vagy a szerelem is az emlékekkel együtt veszett el örökre?

Minden feltörő emléke keserédes, és veszelyes irányba űzi. A remény hajtja, hogy mindez a küzdelem megéri.

LEVIA ANNE páratlanul izgalmas romantikus krimije az újrakezdésről, a kitartásról, a reményről, a hűségről, a szerelemről és az igaz barátságról szól, egy olyan korban, amikor ezek a szavak már nem sokat jelentenek."

A történet egy bizonyos balesettel kezdődik. Kapunk egy kis ízelítőt a múltból, persze ez egész hamar el is felejtődik a könyv első fejezetével.

Belecsöppenünk Carolina fejébe, aki épp egy kómából ébredezik. Rögtön az első oldalakon magam is elgondolkoztam, hogy egy hasonló helyzetben én vajon mit tennék, hogyan viselkednék...

Carolina az elején épp oly bizalmatlan és kétkedő, mint maga az olvasó. Nincs túl sok ideje gondolkodni, mert olyan események sorozatába csöppen bele, ami olyan megállíthatatlannak látszik, mint egy lavina. Főszereplőnk igen hamar felgyógyul, kezdi visszanyerni régi önmagát, azonban még mindig emlékek nélkül van. Veszélyes helyzetekbe kerül, próbálja összerakni múltja minden egyes darabkáját. Ez több-kevesebb sikerrel történik, mert az emlékek a legváratlanabb helyzetekben jönnek elő. És természetesen olyan emberek hozzák elő az emlékeit, akikkel nem szívesen találkozgat bizonyos belső megérzések miatt. Ahogy egyre több emlékhez jut hozzá, sikerül összeraknia az életét, és ott folytatnia, ahol a baleset miatt abbahagyta. Azonban elég sok minden megváltozott, így próbál egy másik útra lépni, amely talán a jó döntés lesz most.

Elég sok mindent nem értettem, de ezek ellenére is olvasmányos, szórakoztató történet. Vegyük például Carlost. Őt magát értettem, leginkább Carolina érzései voltak homályosak számomra, meg a leírás alapján nem sikerült elképzelnem se őt. Egyébként a legtöbb szereplővel ez volt a gondom: vagy egyedi volt és megjegyezhető, vagy a szeménél-hajánál-szájánál tovább nem jutottunk a külső megállapításokban. Igazán csak a vége felé zavart ez, hogy mindenhol csak a férfiak szeme volt leírva, és mindaz az érzelem, ami átfutott a tekintetükön. Carlost nem sikerült megkedvelnem. Michael eléggé jó karakter volt, el tudtad őt helyezni a történetben, meg volt a szereplő maga helye. Aki szerintem elég erős karakter lehetett volna, és talán több szerep is járt volna neki, az Kenan. Egyedi volt, titokzatos és tényleg egy erős személyiség. Ellentmondásos volt, ugyanakkor nem játszadozott senkivel. Carolina húga, Maggie nekem kicsit furcsa volt, és homályos.

Maga a történet egy krimi lenne, ahol Carolina, a kegyetlen újságíró le akarja leplezni a maffiát. Nagyon jól futott ez a szál, mindaddig, míg a hajóra nem kerültek. Onnantól sajnos nagyon erős lett a szerelmi szál, már-már szappanoperásra sikeredett. Ezért sem volt számomra meglepő a vége. Mindemellett élvezetes olvasmány volt, kikapcsolt. Azért szívesen megtudtam volna még többet erről a sötét világról, a maffia felépítéséről.

Ezúton szeretnék gratulálni az írónak, mert ezen a könyvön számomra nem érződött olyan erőteljesen az, hogy elsőkönyves.

Olvasás közben elkezdtem keresgélni az író után, érdekességeket kutattam. Találtam is egy dolgot, mégpedig a borítóval kapcsolatban.

Szerintem nagyon érdekes, ahogy egy történet és a borító találkozik. Amikor ezt a borítót megláttam, nem volt vele semmi bajom, még tetszett is. Azonban, mikor ez a kollázs került elém, egyből beleszerettem az egyikbe, ami véleményem szerint jobban illett volna a történethez.

Nálam a harmadik verzió lett volna a nyerő, de biztos minden választásnak meg van a maga oka :)

Köszönöm az olvasás lehetőségét az Álomgyár Kiadónak! :)

Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Előélet: Szintén kölcsönkönyv :D Sokan dicsérték, hát üsse kavics. :)

Röviden: "Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat."

Külső: Tényleg szép és igényes kiadás. Hátborzongatónak hat a szürkés borító, és a réges-régi fényképek...

Belső:

Hát nem is tudom… Vegyes érzéseim vannak. Nem volt rossz, de ha rémisztőt akarok olvasni, akkor maradok King-nél…
Nem volt rémisztő. Egy cseppet sem. Fekete, homályos, sötét hangulata volt a könyvnek, mint az utolsó 3-4 HP filmnek….
Most őszintén, nem létezik másik fiúnév, csak a Jacob? Elhiszem, hogy lehet becézni, tök jól hangzik, meg minden, de már marhára nem különleges… És maga a srác se különleges. Végig semmilyennek éreztem, nem láttam benne a hőst, a bátor megmentőt…
A többi szereplő se maradt meg nagyon, max a képességük, egy-egy tulajdonságuk.
Tetszett az időutazás, és ahogy megoldották. Tetszett, ahol és ahogy a „gyerekek” éltek. Vándorsólyom kisasszony elveit is meg lehetett érteni. A „gyerekek” hozzáállása se volt annyira rossz. A napok lezajlása, a sztorizgatások, a gyerekek előadásai olvashatóak voltak, de nem hagytak bennem mély nyomot.
Tetszett a csavar benne, hogy ki/mi a gonosz, illetve az is, hogy most a lények nem vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, angyalok, tündérek, stb. voltak.
Nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, és most nem tudom, mit adott. Különleges a kiadás, különlegesek a képek, különleges lenne a történet is. De nem tudom, valami hiányzott belőle nekem..

Tartalom: 5 /3 
Borító: 5/ 4