2015. március 29., vasárnap

Borsa Brown - A maffia ágyában



"Suzanne Roberts körül megfordul a világ: viharos gyorsasággal veszít el mindent és mindenkit maga körül, ami és aki addig fontos szerepet töltött be az életében. Szerencséjére a sors kárpótolja őt mindenért: megajándékozza Massimo, az ellenállhatatlan, művelt és jómódú ügyvéd szerelmével, aki rögvest szülővárosába, Palermóba röpíti álmai asszonyát. Itt véget is érhetne ez a romantikus történet… a happy end ezúttal mégis elmarad. Szicíliáról ugyanis kiderül, hogy távolról sem a képzelet mesés birodalma, s lassan Massimóról is lehull az álarc…

Lesz-e kiút az érzései között őrlődő, bántalmazott hősnő számára? Van-e szabadulás a maffia hálójából? És egyáltalán: hol van a határ szerelem és gyűlölet között?

„A gyűlölet is szeretet, csak épp fejtetőre van állítva. A szeretet igazi ellentéte a félelem” – adja meg a választ Osho, és e tantétel igazságát nem is bizonyíthatná hitelesebben e könyv.

BORSA BROWN lélektani folyamatokat is boncolgató, letehetetlen regénye feltárja, milyen pokoli mélységekbe és paradicsomi magasságokba juthat férfi és nő, ember és ember kapcsolata. "



Cím: A maffia ágyában
Szerző: Borsa Brown
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2013




Köszönöm a könyvet az Álomgyár Kiadónak ismét :)



Már egy ideje elolvastam a könyvet, mégis nehezen akar összejönni ez a bejegyzés. Nagy reményekkel álltam neki, hogy érdekes lesz, és szórakoztató, esetleg sok dolgot megtudhatok majd az olasz maffiáról... Hát nem ez történt.


Suzanne, a főszereplőnk egy elég sekélyes karakternek indult. Nincs komoly párkapcsolata, de a főnöke szeretője, illetve van egy másik hapsi is, akit időnként felhív, és elszórakoznak. Nem vagyok prűd, de ez már nekem is sok volt, miközben megismerkedett Massimo-val. Nagyon kuszák voltak a szálak, és Suzanne semmit nem bánt. Itt még az elején voltunk, és én vártam, hogy a főszereplőnk személyisége, karaktere jobb legyen.

Massimo felbukkanásával indul be a történet. Szó se róla, pörögnek az események, nem a mindennapokról ír, így nem is tűnik fel,hogy milyen időszakot ölel fel a regény. Viszont nekem túl gyors volt. Nem éreztem azt a minden felemésztő szerelmet, azt az őrjítő szenvedélyt, amiről végig Suzanne makog. Bevallom, még a szikrát se láttam. Megjelent Massimo, és ment a nyáladzás. Kezdtem rájönni, hogy Suzanne nem az az okos, talpraesett, harcias nő, akit egy ilyen történetbe el tudnék képzelni, hanem pont az ellenkezője. A tettei, szavai, érzései teljesen ellentmondásosak mindennel, egy szemernyi ép eszű cselekedete sincsen. Nem is beszélve a folytonos szófosásáról. Idegesítő volt, és felháborító, hogy egy női karaktert így formázzanak meg.

Olvasás közben úgy éreztem, hogy a könyv egy hullámvasút. Megismerkednek, összeköltöznek, elköltöznek Palermóba, jó pár vita, aminek mindig szeretkezés a vége. Nem volt lényegi cselekmény, vagy lehet Suzanne karaktere elfedte. Mikor már úgy látszott, hogy Suzanne összeszedi magát, akkor Massimo vagy megtiltott neki dolgokat, vagy egész egyszerűen meglátta őt, és kiment a fejéből.

És, hogy mi lett a maffia-szállal? Szinte semmi, mert amikor Massimo beszélgetett az apjával, aki a maffia-vezér, mindig olaszul folytak a társalgások, amit ugye Suzanne nem értett. Megtudtunk pár infót, amit bármilyen felszínes kutakodással megtudhattunk volna, így számomra értelmét veszítette a történet. 


Sajnos a könyvben előkerült a fenyegetés és a nők bántalmazása is. Csak úgy elmentünk mellette, és Suzanne reagálása is elképesztő volt.

Az utolsó pár oldal tetszett, de gondolom azért, mert az nem Suzanne ötlete volt. Kíváncsi lennék a folytatásra, ha nem lenne ennyire bugyuta a főszereplőnk. Sajnálom, szerettem volna, ha jobban tetszik. De teljesen azt éreztem, hogy ez egy kidolgozatlan történet, a szereplők gyengék és jellemtelenek, a történet csak egyfelé, a végső cél felé robog, és közben szépen letarol maga mellett mindenkit.