Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Ezt a könyvet már nagyon régóta szerettem volna elolvasni. A filmet évekkel ezelőtt láttam, és rabul ejtett, de sajnos nem található meg a magánkönyvtárunkban.

"Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.

Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a 19. századi Anglia tarka korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb romantikus regényét. Aki látta a remek BBC-sorozatot vagy a legújabb mozifeldolgozást, az sem fog csalódni a már megkedvelt szereplők kalandjainak olvasásakor."

Ezt a könyvet én eddig miért nem olvastam?! Ja, hogy nincs meg a családi könyvtárban… HIBA! 

Ez az a könyv, ami 5+ csillagos. Ez az a könyv, amiről nem tudok szép értékelést írni, mert a stílusom nem ér fel Austenhoz. Nem szokásom írókat magasztalni, de ő minden tiszteletet megérdemel! 

Ez az a könyv, amit MINDENKI! kezébe adnék. „Kötelezővé” tenném minden olvasónak, íróknak, korrektúrázóknak, szerkesztőknek… mert alap könyv több szempontból is. Jellemrajzban, leírásban, megfogalmazásban, történetvezetésben, humorban, korrajzban szerintem felülmúlhatatlan. Igaz, a filmet hamarabb láttam, de a könyv, így se okozott csalódást. 

Élvezet volt minden sorát olvasni. Nem voltak zavaróak a hosszúra nyúló leírások, belső monológok, vagy egy-egy párbeszéd sem. A film (2005 vagy 2006-os) hatására magam előtt láttam a szereplőket. de szerintem jól lettek kiválasztva. Maguk a jelenetek is lejátszódtak bennem olvasás közben. 

Kedvenc szereplőim lettek Jane, Lizzy, Mr.Bennet, Mr.Darcy (♥), Miss Darcy, és irányíthatósága ellenére Mr. Bingley is. 

Idegesítő, de muszáj karakterek: Mrs. Bennet, Mr. Collins, Lydia, Wickham, és "őladysége"… 

Kedvenc jeleneteim közé tartozik, mikor Collins megkéri Elizát. Ott majd megpukkadtam a röhögéstől :D 

Tetszett, mikor Mr.Darcyból kitört a szerelem, mint tüzes vulkán, és elsöpört mindent. 

Jó volt az a rész is, mikor Elizabeth kiosztotta Catherine de Bourg-ot. 

Mrs.Bennet sikoltozó hangja végig a fejemben volt, de a férje humora ellenezte ezt. 

Jane félénksége, és hogy mindenkiben a jót látja, megnyerő volt. Bingley-nél ez a félénkség már nem igazán tetszett, mert nem szeretem az olyan férfiakat, akik nem akarják/tudják kimutatni az érdeklődésüket. 

Elizabeth és Darcy szellemeskedései sziporkázóak voltak, 

A végét egy kicsit összecsapottnak éreztem. Felgyorsultak az események, volt, amikor lemaradtam, hogy ezt mégis mikor?! De ennek ellenére is tetszett, hamarosan a filmet is megnézem ismét =) (pipa) 

Vicces, elgondolkodtató, tanulságos, romantikus (de nem csöpögősen) és izgalmas volt. 

Eléggé sanszos, hogy a könyvtárból mindig kiveszek egy Jane Austen regényt :)

Tartalom: 5 / 5

Borító: függ a kiadástól, de nekem az Ulpius és a Könyvmolyképző újabb kiadásai nagyon tetszenek :)

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

Egy újabb trilógia.... szép borítóval megáldva. maga a történet egy disztópia, egy elképzelt jövő.

"A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania."




Ez meg mi a fene volt? És a vége? :D
Jajj, hol is kezdjem?! :))
Tetszik a kialakított világ. Mármint nem tetszene egy ilyen jövő, de legalább jól ki van dolgozva. Részletesen megtudhatjuk, hogy minden egyes lélegzetvételüket szabályozzák és megfigyelik. Kösz, ebből nem kérnék. Még jobban, foggal-körömmel harcolnék a Társadalom ellen! (ami engem kissé emlékeztet a Kapitóliumra…)
Nem hittem volna, hogy ennyire szabadság-mániás vagyok, de az első percektől kezdve lázadni akartam a könyv ellen. Párosító Bankett? Honnan a túróból tudják, kivel mennyire illenék össze? És miért kell meghalnom 80 évesen? Miért csak 30 éves koromig szülhetek? Miért csak a kimért adagomat ehetem meg? Másokét miért nem kóstolhatom meg?… és volna még egy pár kérdésem! xD
Cassia is lázadozó. Csak pöppet lassú a felfogása, nehezen vesz észre dolgokat. A végére azért kezdett belejönni.
Ami még tetszett, az Xander barátsága. Szegény fiú a végsőkig kitartott. Most fordult elő nálam először, hogy egy olyan srác pártját fogom, aki barát volt / maradt..
Tetszettek még Ky és Cassia részei. Jó volt olvasni, szép hasonlatokat talált, kifejezően, választékosan írta le kettejük kapcsolatát.
Szerintem az írónő elkövetett egy hatalmas hibát. Megalkotta az egyik szereplőjét, és beleszeretett. Továbbá nem maradt pártatlan, ami oltári nagy baklövés. (szerintem.)
Összességében nem tetszett a könyv. Voltak benne jó dolgok, jó ötletek, de ennyi.
Idegesített a leírás, a szókincs, a mondatok. Esküszöm, néhány 17 éves is választékosabban ír. Lehet, hogy a fordító volt rossz választás – elhiszem, hogy a Ciceró eddig csak gyerekkönyveket adott ki – de mégis….
Ez nem jött át, nem tudott meggyőzni.
A másik dolog, ami még zavart, hogy mi az, hogy nem tudnak kézzel írni??? Oké, hogy elektronikus világ, de akkor is, ez egy alapvető dolog. Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy az én családomban az írás elfelejtődjön…

Lehet, hogy könyvtárból elolvasom a folytatását, de jelenleg nem égek a vágytól…

Tartalom:  5 / 2
Borító: 5 / 4

Laurie Halse Anderson - Jégviráglányok

Gondokkal, betegségekkel, önmagunk démonjaival mindenki küzd. Most szeretnék bemutatni egy olyan könyvet, mely szívszaggatóan gyönyörű és fájdalmasan valós.

"– Halott lány közeledik – mondják a fiúk a folyosón.
– Áruld el a titkodat! – suttogják a lányok egyik vécéből a másikba.
Én vagyok az a lány.
A combjaim közötti hézag, a hézagon átsütő fény vagyok.
Porcelán keretre drótozott csontváz vagyok, az, amit ők akarnak.

Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül.
Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba."



Ez az a könyv, amit nem mindegy, kinek ajánlod, mikor olvasod, hol olvasod, hogyan és mennyit olvasod.
Ez egy nehéz könyv . Nem csak a mondanivalója, de a leírása is nehéz. Határokat feszeget, mindenkiben. Ezért se tudok normális értékelést írni róla.
Lia egy olyan nem hétköznapi szereplő, aki mégis hétköznapi. Mindenhol vannak ilyen lányok, csak nem vesszük észre őket (vagy nem akarjuk). Hétköznapi problémájuk van, mert sajnos egyre többen nem fogadják el önmagukat.
Lia és Cassie a tinikor problémáira igen nehéz „megoldást” választottak: a koplalást.
Maga a könyv a történetük végét mutatja be. Cassie története borzalmas. Hagyni, hogy eddig fajuljanak a dolgok… Sokakat lehetne hibáztatni, de már felesleges. Mindenki hibás és senki sem az.
Lia története se szívmelengető, de legalább megmenthető.
„Érdekes” volt a haláltusáját olvasni. A depresszió csúnya dolgokra képes. (Én is voltam depressziós, de csak a sírós, „hagyjatok békén” szintet jártam meg. Mert bennem meg van az élet szeretete).

Annyi problémát taglal ez a könyv: elfogadás, szeretet hiánya, család felbomlása, barátságok, iskolai szerepek…
Az elfogadás ördögi kör: fogadd el magad, és akkor többen fognak szeretni, de addig nem tudod elfogadni magad, míg nem érzed, hogy szeretnek.Nehéz feladat, de nem lehetetlen.
Magát az anorexiát sosem fogom megérteni. Én pont az ellenkezőjében szenvedek: eszem, ha boldog vagyok, eszem, ha szomorú vagyok. Egy tábla csoki segít a magányomon. Egy csomag chips elfogyasztása a kutyámmal: jóleső érzés. A mazsidrazsiról nem is beszélve….
Visszatérve a könyvre: mindenkinek vannak kísértetei. Mindig elkísérnek minket, és minden nap megküzdünk velük.
(Azért néha Liát és Cassie-t felpofoztam volna….)

Ezen a könyvön nem szabad ítélkezni. Megérint, elgondolkodtat, és egyetlen fontos dolgot sulykol mindenkibe: Fogadd el magad, mert úgy vagy jó, ahogy vagy!

(Jó lenne egy ilyen könyv a ducik szemszögéből is…)

Mindenképpen 5 / 5 pontot érdemel, habár nem értékelhető pontokkal ez a mű.

Borító: 5 / 5

Sara Gruen - Vizet az elefántnak

Egy újabb könyvmolyképzős regény. Felkapott, film is készült belőle, újból kiadott. Ha nem készül belőle film, szerintem nem kapott volna ekkora felhajtást.


"Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején."




Én a nagy érdeklődés miatt olvastam el. Nem érdekelt, hogy Rob van a borítóján. A filmet se teljesen miatta néztem meg, de érdekelt, hogy játszik nem vámpírként. :)
Maga a történet, a cirkusz világa, a kor, amiben játszódik: tetszett. Jó volt visszaemlékezésként olvasni. Sajnáltam az öreget, mikor hirtelen felébredt a cirkusz világából.
Jacob nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nem szerettem bele, de nem is gyűlöltem. Nálam ritka, mikor egy főszereplő semleges.
Marlenát néha sajnáltam, néha pedig kijárt volna neki pár pofon.
Rosie egy tünemény volt, Jacob helyében ugyanezt tettem volna. Furfangos volt, okos és teljes mértékben szerethető. Waltert és Királynőt is bírtam, kellettek a történetbe. Más szereplők nem igazán maradtak meg bennem. Ja, de: a gorilla! :D
Tényleg érdekes volt a cirkusz világáról és az öregek otthonáról is olvasni, de számomra ez egy semleges történet. Nem volt se kiemelkedően jó, se falhozvágósan rossz.

 Tartalom: 5 / 3, 5 pont
Borító: nemfilmes: 5/ 5, filmes: 5/ 3

Ally Carter - Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek

Egy poénos című könyv, poénos borítóval, és valamelyest poénos belsővel.


"Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt…

„Megfigyelési jelentés”
A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték:
A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia.
A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D’Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban „tök baró” videojátékokkal, „ciki” filmekkel, „az én hülye” apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban.
Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3).
Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. NEM zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.)
Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből."

Hát erre nem is tudom, mit mondjak. 

Annyira 16 éves szinten van, hogy ha 16 évesen olvasom, akkor se tetszett volna jobban. 

Nem volt rossz, csak voltak hibái. Nagyon nagy hibái. 

Maga az alapsztori és a helyszín tetszett, és nem voltak rosszak a poénok se. 

Viszont nekem problémám akadt a szereplőkkel. Nem voltak hitelesek. Valahogy egyiküket se tudtam elképzelni, sőt, az egész könyvből hiányzott az elképzelhetőség. Se eseményeket, se helyeket nem tudtam magam elé képzelni. Üres volt így a történet. 

Cammie, ha tényleg zseni, hogy lehet ennyire buta az élethez? Oké, hogy elzárják őket a külvilágtól, de azért nem hinném, hogy ennyire…. 

Bex egy átlagos amerikai csajra emlékeztetett, aki eléggé magabiztos és talpraesett. 

Lizből hiányzott valami. Szerintem túlságosan nemkém stílusa volt. 

Macey pedig…. Ő testesítette meg azt, amit a Gallagher Akadémia diákjairól gondoltak…. 

Mr. Solomon egész jó fej volt. 

A történetnek volt egy másik szála is… Szerelmi, természetesen. 

Szegény Josh-t sajnáltam! Aranyos volt, és hihető szereplő. Nem tökéletes, de éppen ezért jó. 

Jó volt olvasni azokat a részeket, mikor együtt voltak, vagy üzentek egymásnak. Eszembe juttatott sok szép emléket :) A végén pedig igazán zabálnivaló volt :)) 

Cammie helyében Dillon-t jól *** rúgtam volna :D 

A végéhez nincs hozzáfűznivalóm… Pocsék befejezése volt. Most tényleg ennyivel el is intézték? Röhejes….

Végső következtetésként annyit tudok mondani: 

Kedves fiúk / férfiak! Vegyétek észre, hogy mi nők mi mindent képesek vagyunk megtenni értetek, miattatok…

Mindent összevetve 5 / 3 pontot kap.

Borító: 5 / 3

Tényleg könnyed és poénos olvasmány. Ne várjatok tőle sokat, és akkor tetszeni fog.

Richelle Mead - A szukkubusz dala

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a könyvre is, mint oly sokra idén.

"Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…"



Kincaid! Te alávaló nőszemély, rabul ejtettél :D
Melegen ajánlom azoknak, akik vágynak a humorra, bujaságra, erotikára, misztikumra, hétköznapi, valóságos romantikára és krimire. mert ebben a könyvben minden megvan.
Az írónő minden könyvében így ír? Mert ez felpezsdítő! És természetesen a fordítást se hagyjuk ki! Köszönöm! Egy élmény volt olvasni!
A történet, mint sebes folyású forrás halad előre, Georgie napjai nem unalmasak.
A humor, a csipkelődések elválaszthatatlan részei a beszélgetéseknek. És ezek miatt volt élvezhető a sztori. Mert maga a krimi-szál annyira nem kötött le, nem volt meglepő, maximum a miértek voltak kicsit betegek.
A misztikum része tetszett, és Lilith ismét előkerült, szóval ezt a részét már elhiszem :D
Georgina visszaemlékezései elnyerték tetszésemet, mert izgalmas volt, és a legváratlanabb helyzetekben tudtunk meg főhősnőnkről még többet.
Erotikában nem szerénykedik a regény, de úgy látszik, felnőttem hozzá. :)
Kedvenc szereplőim: Seth, Doug, Carter és a két vámpír :D Annyira jófejek, életszerűek és valóságosak! :)
Irritáló szereplők: Roman, Jerome és Georgina földi főnöke. A nemet miért nem lehet elsőre is megérteni??
Kicsit idegesített Georgina-ban az, hogy csak erővel lehetett a kíváncsiságát megfékezni.
A vége pedig…. gyönyörű volt. Mármint a Seth-es rész :)) Imádnivaló pasi, aki történelmi rejtvényben válaszol Kincaid-nek :))
Miért kellett még egy sorozatba belefutnom?! Most tűkön ülve várhatom a folytatást xD

Tartalom: 5 / 5 ! nem véletlenül :)
Borító: 5 / 4, 5
Ajánlom a humora miatt, a természetfeletti lények sokasága és a könyvesbolti munka miatt :)

S.J.Watson - Mielőtt elalszom

Ez nem egy szokványos könyv, és nem is az, aminek látszik.  Több van benne, mint az elsőre látszik...

"Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik."





Nem is tudom, mit írjak róla. Unalmas is volt, meg nem is, rémisztő volt meg nem is, izgalmas volt, meg nem is.
Maga a szindróma tökéletesen emlékeztet egy filmre 50 első randi, csak itt nagyobb szerepet kap az emlékezés, és annak próbálgatása.
Nem rossz az alapötlet, de már olvastam hasonlót, így a varázsa elveszett. Néhol untam Christine folytonos ismétléseit, de az egyre hosszabb emlékek izgalmasabbá tették.
Már a legelején tudni lehetett, hogy valami nincs rendjén Christine férjével, mert ilyen pasi egyszerűen NEM LÉTEZIK! De a meglepő csavar tetszett a végén, erre az eshetőségre ritkán gondol az ember…
Tetszett a thriller vonala, a vége felé kezdtem én is összezavarodni, és gondolkozni rajta, hogy mi is történt meg valójában, és mi nem. Az utolsó oldalak után vártam a folytatást, hogy mi lesz most Christine új életével, emlékeivel…De sajnos nem tudjuk meg, csak sejteni lehet.
Mióta elolvastam, gyakran gondolkozom azon, vajon az én emlékeim hova tűnnek? Mire emlékszem még csekély életemből? És ezek meddig maradnak meg?

Olvasható, izgalmas thriller. Ajánlom a mélyenszántó gondolatok idejére.

Mivel olvastam már jobbat is idén, 5 / 3, 5 pontot kap.
Borító: 5 / 4

Diana Gabaldon - Outlander - Az idegen

Ez a könyv sokakat elrémiszt.... hisz több, mint 900 oldal! Én is nehezen kezdtem bele, és sajnos sokáig is olvastam.

Diana Gabaldon sorozata tudomásom szerint 11 részre van tervezve, ennek első része az Outlander - Az idegen.
A Könyvmolyképző adta ki 2010-ben, és a folytatások is náluk maradnak.

"Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér – Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul. 
Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul… 
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében. 
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."



Fúúú, hát ez egy hosszú könyv volt =)) Nem is tudom, hol és hogyan kezdjek neki az értékelésnek. 
Egy hónapig olvastam. Iszonyat hosszú egy könyv. És sajnos nem varázsolt el. Pedig reménykedtem benne, de nem ment. Ezt annak is betudható, hogy egyszerűen túl hosszú volt. 
VIGYÁZAT! SPOILERES ÉS FELNŐTT TARTALMAKAT TARTALMAZ! 
Nos, kezdjük az elején. Claire és Frank remek párost alkottak. A házasságuk most kezdett élni, de ettől függetlenül elvoltak. Claire-t idegesítette Frank beteges családfakutatása. Ez rendben is volt mindaddig, míg ki nem fejtette ezt Franknek is. Nekem teljesen úgy tűnt, hogy magasról tesznek a másikra, hogy a másik mit tart szórakoztatónak. 
Claire (Istenkém, még egy! Hány Claire-ről is olvastam az utóbbi egy évben? Minimum ötről…) egy fiatal nő, aki egészséges módon szereti az életet és a szexualitást. Ezzel nincs is semmi baj. De a történet nem ennyiből áll. 
Claire áldozatául esik Frank nyomozásának, és visszarepül az időben. Pont abba az időbe, ahol Frank felmenője élt. Hihetetlen, ki gondolta volna…. 
Az első perctől kezdve megértettem, hogy bájos kis főszereplőnk miért titkolózik, és próbál beilleszkedni abba a világba. Ez mind szép és érdekes, csak a könyv felét az teszi ki, hogy milyen a táj, mikor vakarja meg a fülét, és egyebek. Történnek benne izgalmas dolgok, de sajnos azok nem tartanak tovább pár oldalnál. 
Ugye a történet elején összeakad Jamie Fraser-el…. Aztán történnek a dolgok, folyik az élet, és megesik az, hogy össze kell házasodniuk…. Claire részegen megy férjhez, ami szerintem nem teljesen illik a történethez. És el kell hálniuk a nászukat, vagyis Claire-nek szét kell tennie a lábát egy másik férfinek… És láss csodát, ez nem is megy nehezen! Sőt, még élvezi is! Jó, oké, nem azt mondom, nem vagyok prűd, meg nem is zavarnak az ilyen részek, csak ha egész végig azon munkálkodott, hogy visszamegy Frankhez, akkor hogy tudta magát olyan könnyedén átadni magát Jamie-nek? Mert akkor én még nem éreztem a szerelmet közöttük… Ez még hagyján, de a szeretkezések leírása??!! Az kész röhej volt…. A tájat, embereket, érzéseket, benyomásokat olyan szépen megfogalmazta a kedves írónő, és pont erre nem maradt ideje? Úgy éreztem, mintha két állat egyesült volna…. Nem volt orgazmusom ezeket a részeket olvasva. Nem jött át a katarzis, főleg mikor úgy döngették egymást, mint a vadállatok. Ez egész végig bosszantott. 
Jamie egy odaadó, jólelkű, néha vadállati ösztönnel megáldott kielégületlen harcos. Meg tudtam kedvelni, és tetszett az önzetlen szerelme és kitartása, de nem vált kedvenc szereplővé. Meg kicsit zavart az is, hogy amikor Claire majdnem visszament, Jamie minden zokszó nélkül hitt neki. 
Főként e mellékszereplőket tudtam megkedvelni. Jenny és Ian, Murtagh, Mrs. Cook, Rupert, Ned, Sir Marcus, Mrs FitzGibbons eléggé értelmes és vicces szereplők voltak. Nélkülül még jobban untam volna a történetet. 
Maga a történet nem lett volna rossz, ha nem 900 oldalon keresztül megy a szenvedés. tetszett Skócia, meg jók voltak a leírások,de túl sok volt. A szálak az utolsó 200 oldalon kezdenek beindulni, keresztezik egymást. Még megtoldva 200 oldallal elég is lett volna. Tetszett az, ahogyan a végén Claire is harcol Jamie-ért, kiszabadíttatja a börtönből, ápolja, és visszahozza a halálból. A kolostorban töltött oldalak voltak a csúcspontjai a történetnek. Főként az atya levezetései tetszettek, és itt nem éreztem soknak a vallást. (pedig nem vagyok hívő) 
A végén pedig megkapjuk a tökéletes happy endet…Éljen! De ennek hogy a francba van még 12 része?? 200 évig él még az időutazó főszereplőnk? Vagy mit lehet még ebből kihozni?? 
Majd valaki mesélje el, mi volt benne… 200 oldalon elég lesz xD



Nagy csalódás volt számomra,  5 / 1, 5 pontot kap, és a folytatást nem hiszem, hogy el fogom olvasni. 
Borító: 5 / 3

Cynthia Hand - Angyalsors

2011-ben regisztráltam egy könyves közösségi oldalra, a moly.hu-ra. Nem bántam meg, azóta is minden nap felnézek.
Az oldalon vannak bizonyos hagyományok, pedig még "csak" 4 éves :) Karácsonykor van ajándékozás, persze titkosan, és olyan rendszerrel "húzunk", mint anno iskolában tettük :) Erről páran lemaradtunk, így csináltunk egy húsvéti ajándékozást :) Az én molynyuszimtól ezt a könyvet kaptam, és tökéletes választás volt :)

"Clara Gardner élete alaposan megváltozik, amikor kiderül, hogy félig-meddig angyal. Nemcsak okosabb, erősebb és gyorsabb az embereknél, hanem rendeltetése is van. De hogy mi ez a feladat, arra nem könnyű rájönnie. Látomásában csupán egy idegent lát, aki csapdába esik egy erdőtűzben. Édesanyjával kutatnak a tűz helye után, nyomozásuk egy wyomingi városba vezeti őket. Úgy döntenek, Jacksonban a helyük, odaköltözik a család. A következtetéseik helyesnek bizonyulnak: Clara az iskolában már az első napon megpillantja a látomásaiban szereplő fiút, Christiant. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy feltűnik egy másik, szintén vonzó srác, Tucker, aki szemlátomást komolyan érdeklődik Clara iránt. Ahogy Clara próbál kiigazodni a feje tetejére állt világában, addig nem sejtett veszélyek mellett olyan döntési kényszerekkel is szembesül, amelyekről nem is hitte volna, hogy bekövetkeznek az életében – őszinteség és színlelés, szerelem és kötelesség, jó és rossz között kell választania. Végre a látomásából ismert tűz is föllobban, de vajon Clara készen áll-e, hogy vállalja a sorsát?"





AZONNAL! KÖVETELEM! A! FOLYATÁST!!!!!!
Nem, így nem lehet befejezni egy könyvet!!! Ez tökéletes kínzás egy molynak….
Imádtam! Az első sorától kezdve. Nem volt unalmas, bírtam a fordítást. Tetszett a világ felépítése, Clara, Jeffrey és az anyukájuk is. Sok mindent én se értettem, úgy, mint Clara.De az elejétől tudtam, hogy kicsoda Christian. Annyira könnyen kitalálható volt,. főleg Wendy jellegzetes mondatai után. Kivételesen minden szereplőt megkedveltem. Angela, a dilis barátnő, Wendy a tudatlan barátnő. Egyedül Christian idegesített picit, hogy miért nem lép, ha tetszik neki Clara? Meg úgy az egész szerelmi háromszögre is ez volt igaz. Igaz, már a mai világban minden pasi olyan hamar nyomul. Így Tucker kissé óvodás viselkedése is tetszett. Igaz, az elején még nem tudtam ezt hova tenni :) Mindaddig nem is tudtam dönteni a két fiú között, míg nem jött a nyári szünet :)) Egyértelműen Team Tucker! ♥ (főleg, hogy ha Angela rájött, ő miért nem??).
Azért is tetszett ez a szerelmi szál, mert az évődésük a saját kapcsolatomat juttatta eszembe. Amikor arról olvastam, hogy ennyit hülyéskedtek, így évődtek egymással, akkor nekem is előjöttek a saját emlékeim, hogy igen, nálunk is volt, sőt a mai napig is van ilyen évődés, kekeckedés :))
Tucker annyira,de annyira aranyos! Olyan férfiasan aranyos, szinte tökéletes :D
Maga az angyalvilág felépítése is nagyon jó lett. Érthető,
majdnem mindenre van magyarázat.
Tűkön ülve várom a folytatást (lehet angolul nekikezdek?!)

Tartalom: 5 / 5 pontos :)
Borító:  5 / 5

Lengyel Dávid-Kuba Richárd: Holtak világa - A jóslat

Mint ahogy a cím is mutatja, egy zombis könyv értékelése és bemutatása következik :)

Lengyel Dávid és Kuba Richárd egy fiatal, kezdő szerzőpáros. Tudomásom szerint Dávid "mániája" Nostradamus és jóslatai, ami ennek a könyvnek az alapja is.
A jóslat úgy szól, hogy egy év bizonyos napján a világ megváltozik, az emberek kikelnek magukból, és élőholtakká változnak. A kórság harapással terjed, de van, akit magától elér.
A könyv hőse hisz és fél ettől a jóslattól.... nem alaptalanul....

A fiúkról, valamint könyveikről itt tudhattok meg többet: http://holtakvilaga.hu/ http://www.lengyeldavid.blogspot.hu/


"Egy csapat katona érkezik a Kiskőrös mellett lévő egykori katonai laktanyához. A létesítmény területéről segélykérést észleltek. Azonban, mire odaérnek, nem találnak mást, csupán egy maroknyi túlélőt, hatalmas pusztítást, és élőholtak tömegét.
Egy katona, Andrássy Bálint tizedes az egyik szobában rábukkan egy kis könyvre, Kozma András naplójára. Miközben olvassa, egyre inkább bepillantást nyer ennek a húszas évei elején járó fiatalnak a küzdelmekkel teli életébe. Ez idő alatt arra is rájön, hogy egy nostradamusi jóslatnak köszönhetően ez a fiú már régóta számított rá, hogy egy napon a holtak életre kelnek…"

 Nem is tudom, hol kezdjem. Aludnom kellett az értékelésre egyet. :D
Nem volt rossz, csak jobbra számítottam. Bocsi, fiúk. :)
Második zombis könyvem volt, és azt kell mondjam, nem volt se ijesztgetős, se félős könyv. Hiányoltam belőle a csipetnyi horrort. Könnyed, szórakoztató kis olvasmány.
Furcsa volt hozzászokni a magyar nevekhez és helyszínekhez, de ötletes volt ide helyezni a történetet. Tetszett ez a naplós megoldás is,de fiúk, feltűnt nekem egy kis zavarosság :)
A fejezetek elején található napló-idézetek más megfogalmazásúak voltak, mint az utánuk következő leírás. Andris beszédstílusa nem egyezett az idézeteknél és az eseményeknél.
Maga a történet nem rossz, jó a cselekményvezetés, csak kicsit számomra sok volt a fegyverek és harckocsik leírása. Kicsit lassan folytak a dolgok, de a végére szerencsére beindultak az események. Lehet velem van a gond, vagy nem tudom, de akadt jó pár olyan mondat, amit többször kellett elolvasnom, hogy megértsem, épp ott, abban a szövegkörnyezetben mit is akar jelenteni, mit is akarnak elmondani az írók.
Nos, a szereplők. Andris egy aranyos, nem túl magabiztos személy, de meg van benne a vezéregyéniségre való hajlam. A végletekig képes embereket megvédeni, életben tartani. Azonban a tényszerűségén kívül nem sok mindent tudtunk meg róla. Mellette még talán Kristályt sikerül jobban megismerni. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy lehetnek ők barátok :D
Rajtuk kívül még a katonák kerültek középpontba. Őket sikerült talán jobban megkedvelni, mert volt humoruk és együttérzésük. A kíváncsiságuk vezette végig a történetet.
Hát, a szerelmi szál… már az elején tudni lehetett, hogy bénák voltak gimiben, így ez egy elb@szott szerelem xD De sajnos sok emberre ez a bénaság és félelem jellemző, ezért volt élethű számomra.
Az utolsó fejezetek egész jóra sikeredtek, beindult a cselekmény. FIÚK! Követelem a folytatást, mert az utolsó oldallal nem tisztáztatok nálam sok mindent, és „-Lenne pár kérdésem…” :DDD Emiatt és Andris miatt is várom a folytatást, úgyhogy, gyerünk fiúk, írjátok! :D

Tartalom: 5/ 3, 5 csillagot érdemelt ki. Van még mit tanulniuk, de látok bennük valamit :)
Borító: 5 / 4

Suzanne Collins - Éhezők Viadala trilógia

Ezt a sorozatot csak egyben lehet értékelni. Pár nap alatt végeztem a három résszel, és a végén nagyon nehezen tettem le.
Akkor kezdjük is az elején. Igen, részben azért voltam kíváncsi rá, hogy mi az a nagy hűhó körülötte. Mellette pedig megjelent a film is....de arról később.


ÉHEZŐK VIADALA

Előélet: Sokáig nem is hallottam erről a sorozatról, egészen addig, míg megjelent a 3. része itthon. Egyszerűen el akartam olvasni, valami hajtott belülről. Egy kedves barátnőm adta kölcsön mindhárom részt, így nem maradtam kielégítetlenül.

Röviden:  "Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Suzanne Collins regénye megjelenése óta hatalmas siker szerte a világon. Az izgalmakban és érzelmekben bővelkedő regényből hamarosan mozifilm is készül."


Külső: Szeretem a fekete borítós könyveket, és ez szép, a maga egyszerűségében. A betűtípusa nem zavaró, illik a történethez.

Belső:

VIGYÁZAT! ERŐSEN SPOILERES KRITIKA!

Húú, hát bennem kettős érzések vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Haragszom rá,de imádtam! :-)
Azt utáltam benne, amilyen világot az írónő felépített. Ez lesz a jövő? Hát kösz, de én ebből inkább nem kérnék! Már ha csak rá gondolok, ugyanúgy elkeseredett és harcias leszek, mint Katniss. Mert egy ilyen jövőben élni lehetetlen, és elkeserítő.
Amit imádtam benne: az egész! :D Jól van megírva, igaz, ehhez az E/1-es meséléshez hozzá kellett szokni. Az elején bele kellett rázódni.
Magával a Viadallal se vagyok kibékülve. A Kapitólium nem jó, gonosz, és én haragszom rájuk. Azért, mert fiatalok halnak meg ártatlanul, és az amúgy is jómódúakból előhozzák az állatot. Szó szerint.
A cselekménye összefüggő, érthető, gördülékeny.
Nos, jöjjenek akkor a szereplők. Katniss. Egy kedvelhető, kicsit naív, de ettől függetlenül ügyes, bátor és okos lány. Tetszik a magabiztossága, a harciassága.
Gale. Róla nem sok mindent tudunk meg az első könyvből, csak annyit, hogy szerelmes Catnip-ba… Csak nem lép, és így lemarad….
Peeta. Óó, róla nem tudok objektív véleményt írni :D Én őt okos, helyes, aranyos, menthetetlenül szerelmes, hős srácnak képzelem :D És az is!! :DD
Ennyit a főszereplőkről. A mellékszereplők kedvelhetőek voltak, főleg Cinna. Effie és Haymitch is kellettek, eltalált személyek lettek. Kicsit zavaróak és idegesítőek voltak a nevek, de egész megszoktam a végére.
A Viadal leírása nem tetszett annyira. Az előkészítés, a felkészítés, az interjúk tetszettek, élvezhetőek voltak. Cinna és Portia húzásai megnyerőek voltak :)
De amikor bekerültek az arénába, valamit hiányoltam. Mégpedig azt, hogy más szemszögéből is lehessen látni a Viadalt. Mert csak annyit láttunk, amennyit Katniss. És roppant idegesítő volt, hogy napokig csak a csaj gondolatai olvashatjuk. A vége tetszett, meglepő fordulat volt a mutánsok, és az új szabály eltörlése is. Akkor konkrétan csapkodtam a könyvet, hogy NEM! De aztán szerencsére ügyesen megoldották ezt is :))
Jajj, mikor Katniss megtalálta Peeta-t, és ápolta, meg Peeta karjaiban aludt.. én is aludtam volna ott :DD
Viszont a végéért haragszom. nem lehet így elvágni! Semmit nem tudtunk meg arról, hogy Prim és az anyjuk hogyan élte meg a viadalt, vagy éppenséggel Gale. Vártam volna egy kis féltékenységi jelenetet, vagy valamit legalább! De nem! Nem baj, így is volt a végén katarzis :))

Tartalom: 5 / 4, 5 pontot kapott nálam.
Borító: 5 / 4, 5

FUTÓTŰZ 

Külső: Jó volt a színválasztás. Szép rajta a fecsegőposzáta.

Röviden:  

"A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.

Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és a családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a hosszú Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban."

Belső: VIGYÁZAT! ERŐSEN SPOILERES KRITIKA!

 Wáóó! Ez aztán a folytatás! Pörögtek az események és a váratlan fordulatok.
Kíváncsian kezdtem neki. Hogy mi lesz Peeta-val. Hogy Gale mennyire lesz féltékeny. Aztán ezek elmaradtak. Peeta szomorú volt, de nem csüggedt. Talált egy új hobbit. Gale irtó féltékeny volt, csak nem mutatta ki. Ő a munkába temetkezett.
Az első része eseménytelennek tűnik. de nekem tetszett. Nem a szenvedésük, hanem hogy jobban megismerhettük a szereplőket.
A Körút nem volt annyira érdekes, mint amire számítottam. Inkább bepillantást engedett a körzetekbe. És az ott lakók világába, érzéseibe.
Egyszer csak az események felpörögnek. Új Békeőrök jönnek a körzetbe. Új szabályok lépnek életbe. Újra áram alatt van a kerítés. Snow elnök nem viccelt. Kegyetlenségének tényleg nincsen határa… Ő jól érzi magát a saját rezidenciájában, meg van mindene. Csak szórakozásra vágyik. Így kerül megrendezésre a Nagy Mészárlás. Várható volt, hogy valamit úgy is kitalál, hogy Katniss ne éljen boldogan, de ez már sok volt. És kegyetlen.
A Győztesek Viadala. Elképesztő, hányféle győztes vonult fel, hányféleképpen dolgozták fel a dolgokat. Volt egy két idegesítő alak közöttük, az biztos. Nem mindig értettem Haymitch kéréseit, tanácsait, de végül megértettem. Mindent.
Jók voltak az új szereplők :) Johanna, az arrogáns győztes, Finnick a macsó győztes, Mags…
Tetszett ez a szövetség. Morbid vagyok, de tetszett ez az aréna is :D Jó megoldások voltak benne. Nagyon jól összedolgoztak. Kivéve a huzalig…. ott éreztem, hogy valami baj lesz ebből… Tudtam, hogy Haymitch sumákol valamiben, de nem hittem volna, hogy pont ebben.
Imádtam ezt a részt, mert több szerelmes Peeta-t kaptunk :))) Igaz, Gale-t még mindig hiányoltam,de kárpótolva voltam.
Drága Cinna! Nagyszerű ruhákat csináltál, parádés meglepetések voltak…. Hiányozni fogsz :(( Nem ezt érdemelted!
A végével nem teljesen értek egyet, szerintem Peeta-t is meg lehetett volna menteni…de gondolom ennek így kellett lennie….
Abszolút favorit lett ez a rész! Jobb, mint az első. Nekem abból hiányzott valami. Vagy csak hozzá kellett szoknom. Ami itt sikerült.

Tartalom: 5 / 5 pontot érdemelt ki.
Borító: 5 / 5

A KIVÁLASZTOTT

Külső: Itt kiteljesedik minden. A szín, a fecsegőposzáta....

Röviden: "Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. Körzet lakói.
De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot? Suzanne Collins trilógiája az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi könyvsikere, amely hónapokon át vezette az eladási listákat a világ számos országában. 2012 márciusában pedig a mozikba kerül Az Éhezők Viadala filmváltozata, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben."

Belső:

Nem is tudom, mi a ménkűt írjak….. Hatalmas SPOILER-ekkel lesz tele, az tuti!
Mazsidrazsi vagyok. Olvastam az Éhezők viadalát. A Tizenkettedik körzet az otthonom. És a láng bennem is lobog…
Töröm a kis buksimat, hogy mit is írjak.. Gyűlölöm az írónőt! Az egész könyv letargikus hangulatban telik. Reményt még csak elvétve se találunk. Pedig Katnisstól azt vártam volna.
Sose hagyjon el a remény Nem reménykedett. Feladta magát. Elhanyagolt mindenkit, csak magára gondolt, hogy ne fájjon neki. pedig Johanna és Finnick is foglalkozott vele. Haymitch pedig örökké a mentora maradt….
A Tizenharmadik körzet nem tetszett. Ugyanaz volt a szisztémája. Jó, rendben, valahogy fent kellett tartani a rendet. No de így? Ahogy a Kapitólium?? Plutarch kedvelhető volt, de Coin elnököt nem tudtam megkedvelni. A hideg kirázott tőle.
Gale teljesen kifordult önmagából. Vagy inkább most derült ki, ki is Ő igazán. Sajnáltam szegényt, hogy Katniss még most sem figyel rá, sőt, apróságokon felhúzza magát. De ami a végén történt… Azt lehet én se bocsátottam volna meg. Valószínűleg ezért ment a Második körzetbe. De csak így ennyi? Ennyivel elintézték a kapcsolatukat?? De legalább nem kellett döntenie…
Beetee-t és Finnick-et tökre megkedveltem. Jó volt látni, hogy Finnick magára talál, majd boldog lesz Annie oldalán. De a végén miért?!!! MIÉRT? Szegény Annie.. :(
Prim … nem tudom elhinni, hogy az írónő ezt tette vele….Az egész sorozat arra épült, hogy Katniss meg akarja védeni, óvni Prim-et…erre tessék…. Haragszom az anyjára is. Egy anya nem tehet ilyet. Oké, hogy nem szerették egymást annyira, de csak ők maradtak egymásnak…
Az első sortól kezdve reménykedtem, hogy Peeta rendben és épségben túléli a Nagy Mészárlást…. Aztán csak vártam. Jöttek az interjúk. De végül mégis csak hozzájuk került. Tetszett ez a megoldás a vadászdarazsakkal. Csak kár, hogy Katniss önérzetét bántotta, hogy Peeta már nem szereti, hanem gyűlöli, és így későn jött rá arra, hogy hozza vissza a régi Peeta-t. Jajj Peeta… De azért szép volt, hogy kitartottak egymás mellett. Kár, hogy Katniss egy idióta, és nem a megfelelő nő Peeta-nak….
A háborúról ne is beszéljünk. Ezek a podok meg a fekete trutyi, meg hogy ők a Sztár Osztag…. Kész voltam ettől. És az osztag tagjai… Nagyszerű, mindenki olyan önfeláldozó, csak hogy Katniss bosszút tudjon állni Snow elnökön… És a végső harcot nem Katniss, nem az osztag, de még nem is a Tizenharmadik körzet vívta. A lázadók nyerték meg az egész háborút.
Az Epilógus egy vicc volt. Ugye?? Katniss meg a gyerekek?? Annyira felesleges és felháborító volt az utolsó két oldal…. Ott kellett volna befejezni, ahol Katniss végül elismeri, hogy szereti Peeta-t.. Addig szép és jó volt.
Utálom ezt a könyvet. Gale egy öldöklő pasivá válik, aki szereti Katniss-t minden rossz tulajdonságával együtt, de aki nem érdemli meg egyik srácot sem. Peeta egy jobb lányt érdemelt volna, és Katniss boldogan élhetne Haymitch-al és a fehérszesszel….
De egy valamit köszönök Collins-nak: hogy sikerült megríkatnia. Kellett ennek a résznek, hogy végigbőgjem.

Hiába tökéletes lezárás, hiába utolsó kötet, a sok fenntartás és veszteség miatt 5/4 pontot kapott végül.
Borító: 5/ 4, 5