Simon Tamás - Vérmacska 2

Előélet: Mivel az első kötet is rabul ejtett, szükségszerű volt a második részt is elolvasni :)

Röviden: "A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava."

Külső: Egyszerű, letisztult borító, nem sok csicsával. 

Belső:

Alfiam, te visszafejlődtél. Nem hoztad teljesen az 1. könyvben elvárt szintet, és rosszul mondtad, mert a 2. részed rosszabb lett.
Nem elég, hogy rövidebb lettél, alig történt veled valami, de összecsapott is lett a könyved. Tudom én, Szőri szerelmes-lusta-dolgozik….
Egyébként nem volt olyan rossz. Felüdülés volt ismét Alfiról olvasni, Viszont nem éreztem teljesen önmagának. Szőrivel, a Feketehajúval és Kislófasszal ugyanúgy viselkedett. De mi volt ez a Csajjal? Mert én egy egészen más dolgot vártam, nem ezt a semlegességet. Mert nagyjából oké, hogy a Csajnak van hat másik macskája, de Alfit egyáltalán nem tisztelte istenként! xD És Alfi is ahogy a Csajjal viselkedett…. minimum annyi görénységet vártam tőle, mint amennyivel Szőrit ajándékozta meg.
Furcsa volt, hogy a hat macskából egy se beszélt. Jó lett volna szóváltásokat olvasni köztük és Alfi között. Alfi abban nyert volna.
Tetszett a Rózsaszín Orrú és Alfi „szerelme”. =)
Összességében sokat nevettem azért, rengeteg nagyon jó beszólás volt benne, de ennél azért jobbra számítottam.

Tartalom: 5_ 3,5

Boritó:  5_ 3

Vérmacska

A könyvtárban sikerült levadásznom Alfit.
Azonban már itt jött az első bökkenő. A példány újrakötött volt, könyvtár által. Az eredeti borító le volt vágva, és az újrakötöttre rá volt ragasztva. Rendben, értem én, hogy így hamarabb megtalálják a könyvet. Nem is ezzel volt a gondom. Hanem azzal, hogy egy történetesen új, 2011. decemberi megjelenésű könyvvel mit tehettek az olvasók, hogy újra kellett kötni?! Szegény könyv...
No de térjünk vissza Alfihoz. Már régóta el akartam olvasni, hajtott a kíváncsiság, mit tud ez a macska. Aztán csak faltam a könyv lapjait, és jókat nevettem. Hangosan.
Alfi egy nem mindennapi macska. Beszél és át akarja venni az uralmat a gazdája, Szőri agya felett. Eme uralmat később az egész világra kiterjedően akarja folytatni. A könyvben csak Szőriig és családjáig jut.... no meg az olvasókig.
Mert Alfi megfertőz. Vagy utálod, vagy szereted.
Nálam teljes imádat övezi. A káromkodásaival, Szőri cseszegetéseivel és rosszalkodásaival együtt. Mert így volt teljes a Vérmacska-profil.
Cselekménye nem igazán van a könyvnek, de végigkövethetjük Alfiam fejlődését. Ez a fejlődés még néha a főszereplőnek is unalmas, így belekarmolja Szőri és körének történetét. Telnek a napok, Szőri szenved, néha kevésbé, néha jobban. Szerelmi élete nincsen, és az amúgy is alacsony önbecsülésén Alfi még mélyebbre karmol. Ilyen szempontból Alfi szemét. De alapjában véve nem minden ember ilyen? Önző? Csak magunkra, a saját boldogulásunkra gondolunk, más nyomora néha meg se érint minket. Szerintem ez a könyv egy ilyesféle üzenetet is hordoz magában. De csak burkolva.
Egyébként nem véletlenül szórakoztató irodalom témakörébe tartozik ez a könyv. Szórakoztat, kétségtelenül. A cselekménye annyiból áll, hogy Alfi eszik, éhes, rosszalkodik, sír, hogy elnáspángolták, terrorizálja a gazdáit lelkileg és testileg is.
Szőri önmegvalósít, Alfi utazgat, de nem szereti a vonatot. Aztán nem sikerül Szőri önmegvalósítása, így visszaköltöznek, de Alfiam napjai nem maradnak nyugodtak, mert Szőri talál egy másik macskát. Nem engedik össze őket, mert a kinti kismacska fertőz, Alfi meg karmol.  végül Alfi kétéves lesz, és ennyi a könyv. Abbamarad a világuralomra törés, abba marad a terror. Alfi elfáradt.
Nekem egy valami nem tetszett a könyvben. Az utolsó 50 oldal állandósult ismétlésből áll, Alfi már nem a régi, és mégannyira se történik semmi, mint előtte.
Ezt leszámítva tetszett, de nem hinném, hogy hamar újraolvasás áldozata lenne.

Tartalom: 5 / 4, 5
Borító: 5 / 4, 5