Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Előélet: Szintén kölcsönkönyv :D Sokan dicsérték, hát üsse kavics. :)

Röviden: "Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat."

Külső: Tényleg szép és igényes kiadás. Hátborzongatónak hat a szürkés borító, és a réges-régi fényképek...

Belső:

Hát nem is tudom… Vegyes érzéseim vannak. Nem volt rossz, de ha rémisztőt akarok olvasni, akkor maradok King-nél…
Nem volt rémisztő. Egy cseppet sem. Fekete, homályos, sötét hangulata volt a könyvnek, mint az utolsó 3-4 HP filmnek….
Most őszintén, nem létezik másik fiúnév, csak a Jacob? Elhiszem, hogy lehet becézni, tök jól hangzik, meg minden, de már marhára nem különleges… És maga a srác se különleges. Végig semmilyennek éreztem, nem láttam benne a hőst, a bátor megmentőt…
A többi szereplő se maradt meg nagyon, max a képességük, egy-egy tulajdonságuk.
Tetszett az időutazás, és ahogy megoldották. Tetszett, ahol és ahogy a „gyerekek” éltek. Vándorsólyom kisasszony elveit is meg lehetett érteni. A „gyerekek” hozzáállása se volt annyira rossz. A napok lezajlása, a sztorizgatások, a gyerekek előadásai olvashatóak voltak, de nem hagytak bennem mély nyomot.
Tetszett a csavar benne, hogy ki/mi a gonosz, illetve az is, hogy most a lények nem vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, angyalok, tündérek, stb. voltak.
Nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, és most nem tudom, mit adott. Különleges a kiadás, különlegesek a képek, különleges lenne a történet is. De nem tudom, valami hiányzott belőle nekem..

Tartalom: 5 /3 
Borító: 5/ 4 

Tonya Hurley: Szellemlány 1-2

Eme két gyönyörű könyvre még hónapokkal ezelőtt bukkantam az Alexandrában... Gyerekkönyvek között nézegettem a Vörös Pöttyös kiadásokat, és megakadt a szemem ezen a fenomenális kiadású köteten.
A borítója leírhatatlan, ezt élőben kell látni. Ez a kettős borító egyszerűen magával ragad :) Az ezüst betűk, oldalak is furfangos megoldások. Szintén elnyerték tetszésemet a fejezetek előtt az idézetek, a mélyebb hangvételű gondolatok :)) Na de ennyit a külsőről, ezt tényleg látni és fogni kell! :)

SZELLEMLÁNY

Maga a történet nem az én korosztályomnak íródott már. 14-16 éveseket céloz meg, a középiskolai kirekesztettséggel a középpontban. Azonban ezt sem hétköznapi ruhába öltöztetve.
Adott egy főszereplőnk, Charlotte, átlagosnak mondja magát, miközben korántsem az, csak még nem találta meg önmagát. És a történet alapjában véve ennyi. Charlotte próbál beilleszkedni, nem láthatatlan lenni, de egy szerencsétlen baleset (Most komolyan egy gumimaci miatt??) ebben útját állja.

Főszereplőnk egy új világba kerül, ahol új személyeket ismer meg, új "élet"helyzetek elé kerül... Magamat előtérbe helyezni, vagy netán segíteni másokon? Melyik a fontosabb? Melyik a jobb nekem? Vagy tanuljak meg önzetlen lenni? Sok más kérdés mellett ezekkel is szembekerül főhősnőnk... Tinédzserként nem könnyű megtalálni ezeket a válaszokat. Iszonyat nehéz, de mindig van, aki segít a jó válasz felé terelni.

A történet szövege is a tiniknek van célozva. Könnyed, szórakoztató, egyszerű mondatok. nem használ egyetemes kifejezéseket, nincsenek több-oldalas mondatok, magvas gondolatok. Egyszerűen csak van. de mégis több van benne annál, mint ami látszik. Ez is azt jelzi, érdemes a külcsín mögé kukkantani.

A szereplők viszont véleményem szerint nem voltak élethűek. Talán hiányzott a kidolgozottságuk, vagy már kinőttem belőlük. Charlotte viselkedése borzalmas volt. Azért akar hasonlítani a suli legmenőbb csajára, hogy megszerezze a pasiját?  Jó, tudom, vannak elvetemült tinilányok, de ez nekem akkor is sok volt....

Szereplőgárdánkból nem hiányozhattak a pomponlányok, és a suli legmenőbb csaját követő ugyanolyan keresztnevű idióta fruskák. Bocsánat, más szót nem tudok rájuk használni. És plusz klisének ott van még a menő csajszi testvére, aki goth. Teljes ellentétek, és a suliban tudomást se vesznek egymásról.... Pedig nem tudják letagadni a vérüket.
És végül, de nem utolsósorban a sár, aki miatt történt minden... Damen... A suli legmenőbb, leghelyesebb pasija, akiről kiderül, hogy csak kényszerből van a suli legmenőbb csajával, és titkon másra vágyik.... Nagyon másra.
És ott van még Charlotte másik világának szereplői is. Na ők már életszerűbbek! Pam és Prue tökéletesen beleilleszkednek a történetbe, meg van a saját helyük, saját történetük. És ők többet segítenek, mint azt Charlotte elsőre gondolta volna.

Maga a sztori a kliséken felülemelkedve is szórakoztató tiniregény. Lehet, hogy pont jó időben kapott el, és ha el nem is varázsolt, legalább adott egy kis felüdülést :)

A HAZATÉRÉS

A történet folytatódik a saját ütemében, ahol előzőleg el lett vágva. A kapcsolatok, a szereplők sokat nem változtak.  De valami mégis. Mindig úgy gondoltam, hogy egy könyv-sorozat második része nem lesz jobb az elsőnél, mert nem ad többet, újat. Azonban ebben többször tévedtem már. Ahogyan itt is. Mert a Szellemlány 2. része sokkal jobbra sikerült, mint az első kötet.
Hiába, hogy a a szereplők nem érezték az izgalmakat, nekem izgalmas volt. Több cselekményszálon futott, jobb volt a történetvezetés is. Talán még attól is jobb lehetett ez a rész, hogy a szereplők kicsit felnőttesebbek lettek...
Ebben a történetben a kétség a főszereplőnk. Mert kétségeink mindenben és mindenkiben lehetnek. Kételkedhetünk akár saját magunkban, akár a barátunkban,  akár a családunkban is... De nem éri meg az egész világban kételkedni.
Mindenki, aki eddig biztos volt magában, kétségek közé kerül. Vajon Petula túléli? Damen visszamegy hozzá? Maddy az a lány, akinek mondja magát? A régi barátok még mindig ugyanolyan barátaink?
És egyáltalán: mi történik a vég után???


Érdemes szerintem mindkét kötetet elolvasni, humoros, kicsit teátrális, szórakoztató és elszomorító. De nem egy ilyen világban élünk amúgy is?

Tartalom: 5 / 4,5
Borító: 5 / 5+