Oldalak

2025. június 9., hétfő

Egy titokzatos kupleráj... és ami mögötte van


Nagyon rég jelentkeztem már bármiféle bejegyzéssel, de most a szívemnek kedves iró vadonatúj megjelenése kapcsán ismét feléledt bennem a furcsa és leküzdhetetlen Mazsi-féle kíváncsiság-buborék.

Az íróval és a könyveivel való kapcsolatom már pontosan nem tudom, mikor kezdődött... Azt hiszem egy molyokkal töltött közös kocsmázás során találkoztunk először. Természetesen szóba elegyedtünk könyvekről, ajánlásokat is adtunk egymásnak. Azóta pedig követem munkásságát, olvasom és megvásárolom az írásait, és a szokásos Könyvhéten és KönyvFeszten pedig nagyon jókat szoktunk beszélgetni, csacsogni és csak úgy az élet dolgait megvitatni. Hálás vagyok ezekért a pillanatokért, és a barátságáért!

Nos, a buborékom idén egy olyan megjenelés felé lebegett, melyet nem jeleztek előre a szelek. Az utolsó könyvével eltért a megszokott világától, amivel számunkra és magának is egy teljesen új világot nyitott meg. Folytatta határainak feszetegését, és a most megjelenő története ugyanabban a világban játszódik.

Nem húzom tovább, aki most válaszolt a kissé eszement kérdéseimre, nem más mint Gabriella Eld, és a most megjelenő könyve a Félhold Társaság Testamentuma. Én már nagyon izgatottan várom (pedig még nem olvastam a Holt szemeket.. 🫣)


Fülszöveg:

Torokfok ​a Folyómenti Birodalom számtalan szörnyűségtől sújtott fővárosa. És legalább annyira uralja a Patkányfogó nevű megelevenedett babona, mint maga a császár.

Amikor aztán ez a testet öltött babona elcsalja a város gyermekeit, és emiatt a tomboló nép meglincseli az uralkodót, Torokfokot ellepi a négy hercegség összes trónvárományosa.

Ha pedig a trónért folyó küzdelem nem lenne elég, furcsábbnál furcsább alakok szervezkednek a fővárosban. A barátja megmentéséért küzdő szerencse kegyeltje, aki még a Patkányfogó figyelmét is felkeltette, egy sötét titkokat rejtegető nyugati palotaőr, a déli jelölt babonavadász jobbkeze, és a Félhold Társaság nevű kupleráj haldokló tulajdonosa is beszáll a harcba.

Ezt a háborút azonban nem csupán éles acéllal, hanem még annál is veszedelmesebb fegyverekkel vívják: babonákkal.

Versenyfutás kezdődik egy szerencséért, amelynek nincs foganatja, és a koronáért, amely az egész birodalom sorsát meghatározza.

A Merítés-díjas Gabriella Eld újabb dark fantasy regénnyel jelentkezik a Holt szemek és színarany világában!


Borító:


Megjelenés: 2025.június 12.




És íme a cenzúrálatlan kérdés-válasz, melyet merészelek interjúnak címkézni. Fogyasszátok egészséggel!

Mazsi: Kezdjük a külcsínnel: a csodálatos borítófestményt te tervezted? Igazán gyönyörű és sejtelmes. Ami engem nagyon-nagyon izgat: konkrét jelenet alapján készült, vagy a regény hangulatát tükrözi? Mesélsz az élfestésről is?


Gabriella Eld: Iszonyú nehéz szülés volt ez a borító, tropára mentek az idegeim, és megfogadtam, hogy a jövőben nemcsak én tervezem majd őket (ahogy eddig mindet), de eskü meg is rajzolom - tehát szuper új kihívások várnak rám. :D Kicsit eltér az eredeti tervtől, így inkább a hangulatát tükrözi sem, mint konkrét jelenetet a regényből.

Amióta először láttam élfestett könyvet, azóta álmom volt egy saját is, így oltári boldog voltam, hogy erre is van lehetőség. Az élfestés mintája, ahogy a térkép és a belső illusztrációk is teljességgel az én rajzaim, nagyon vitt a lendület az elkészítésüknél.



Élfestett verzió



M: Izgalmas és megkapó maga a cím is. Hogyan lett ez a végső címe, és van-e valamilyen másodlagos jelentése?


G.E: Az eredeti címe "A Patkányfogó testamentuma" volt, ám végül a Patkány karaktere nem kapott akkora szerepet ebben a kötetben, mint az előző változatokban. A Félhold Társaság a regény egyik központi helyszíne, és egy metafora is Cheslock karakterére, aki haldoklik (haldoklás-végakarat=testamentum), végül ezért döntöttem mellette.



M: Kik a Félhold társaság tagjai? Mi a nevük háttere?


G.E: A Félhold Társaság egy bordélyház - a nyugati babonákban a félholdas esték szerencsét hoznak, így kapta a nevét.


M: Hogyan kerültek ők a fejedbe?

G.E: Sutan, Cheslock és Szölke sztoriját 2012 körül kezdtem el, blogregényként, és legalább 4 kisregényt írtam velük, mielőtt bedobtam őket egy disztópikus fantasybe, azaz a Félhold első verziójába.

Érdekesség, hogy Szölke minimális változásokkal, de teljesen ugyanolyan maradt, mint az első megírásánál 2011-12 körül. Újabb érdekes adalék, hogy ő volt az első biszexuális férfikarakterem, akiről valaha írtam.

Ők egyébként egy baráti társaság voltak, ám Sutannak végül saját történetet adtam (ezt már ismerjük), de a srácokat nem választottam szét (Szölke azt nem élte volna túl). Taexast Sutan "helyébe" vetettem papírra 2018-ban, Kerko pedig egy régi Ikercsavar Krónikás karakteremből (Alden) született újjá.

Kerko mindden változatban katona volt, míg Taexas eredetileg tolvajként (pontosítok: hajkereskedőként) jelent meg a sztoriban. Taexas technikailag Sutan karakteréből vált ki, azonban egy aspektusán kívül másban nem hasonlít már rá. Ez a megmaradt aspektus pedig a pipázás; Taexas a babonái miatt pöfékel, Sutan pedig egyszerűen csak dohányos. :D Érdekesség, hogy Sutan annyira régi és szeretett karakterem, hogy a Bagolyváros Kasjáját és a Jordan sorozat más karaktereit is teljesen ő ihlette.

Tervezés során Sutan és Cheslock szétválasztása az egyik legnehezebb dolog volt lelkileg, mert ez a kettő imádta és hihetetlenül jól megértette egymást sok-sok közös regényen át, amit írtam velük. De muszáj volt Sutant a saját útjára engednem.



M: És a fejedből a papírra? Milyen hosszú volt elmesélni a történetüket?


G.E: A Félhold Társaság testamentumának két verziója volt, mielőtt a végleges megszületett volna.

Ezek voltak "A Félhold Társaság gyermekei ", majd a "A Patkányfogó testamentuma". Mindkét regényt elejétől a végéig megírtam és befejeztem, majd kihajítottam, mert egyiket sem ítéltem elég jónak ahhoz, hogy a kezetekbe kerüljön. Óóóriási munkám és életem legszebb évei vannak ebben a regényben, nem mellesleg ez az alapcsapat áll a legközelebb a szívemhez. Nem hazudok, ennek a megírását élveztem eddig a legjobban (úgy az összes sztori közül, amit valaha írtam). 2017-től egészen 2025-ig finomítottam ezt a történetet, míg eljutott hozzátok, szóval egészségetekre!




M: Mi a kapcsolat a Holt szemek és színarany és a Félhold Társaság testamentuma között?


G.E: A Félhold 3 évvel a Holt szemek után játszódik, ugyanabban a világban. Azonban a hideg északi után most nyugatra, a (kórságoktól rohadó) fővárosba megyünk, így hangulatban nem hasonlítanak egymásra.


M: Mennyire voltál durva/kegyetlen a szereplőiddel? Vagy inkább ők vezettek téged?

G.E: Hát, nem hazudok srácok, mindenki kap pár ordas, nagy pofont a regényben. Vagy így, vagy úgy.



M: Ki az, aki jobban a szívedhez nőtt, mint gondoltad volna? És ki az, aki annyira irritált, hogy egy mondatvégi ponttal is kinyírnád?


G.E: Cheslock az egyik kedvenc karakterem, akiről valaha írtam. A széltől is óvnám, ha lehetne, Szölke viszont sokszor inkább volt teher, mint öröm. Szegény nem a legélesebb kés a fiókban, így nem lehetett vele nagy trükköket véghez vinni.



M: Halál, szerelem, intrika és csípős beszólások - lesz részünk ilyenben?


G.E: Ó, igen bébi. A szerelmes részeknél tessék felkészülni egy pohár toxikus adalékra, meg a plátói mivoltra is, hogy ne legyen olyan egyszerű még ez se. :D


M: Milyen figyelmeztetésed van a történettel kapcsolatban?

G.E: Hú, hát kezdjük:

erőszak (ez áthatja az egész cselekményt - felnőttek, gyerekek, állatok, babonák ellen, tehát kapaszkodjatok), szexizmus (sajnos ezt a világ magában hordozza, de harcolok ellene még, ha ez ellentmondásos is :D), depresszió, fóbiák, fíliák, testhorror, kannibalizmus, karakterek halála, mentális sérülések, traumák, plusz van még egy elég jelentős, ami szerintem sokakat kiborít majd, de spoiler miatt nem merem leírni. Készüljetek a legrosszabbra.




M: Kedvenc jeleneted van? Vagy az titok?

G.E: Amikor Cheslock és Taexas életükben először, és utoljára, találkoznak, azt a részt nagyon szeretem, de sok spoileres kedvencem is van még.

Igen sok easter egget is elrejtettem benne. A szemfülesek több referenciát találhatnak a Holt szemekre, de akár a következő regényre úgyszintén - ezeket is klassz volt írni.



M: Hogyan találtál rá a babonák világára? Honnan jött, hogy te erről szeretnél írni?


G.E: Egy rémálmom ihlette az egész világot.

Az álomban egy sűrű erdőben sétáltam, egy tó partján, aminek a közepén állt egy sötét alak, akiből nem látszott más, csak a kerek, totálisan fehér szeme. Az erdő veszélyes volt, és hemzsegett valamiféle ijesztő lényektől, amikről nem tudtam, micsodák, és nem is láttam őket. Azt viszont éreztem, hogy veszélyben vagyok. A tó közepén álló alak nemcsak a közelben ólálkodó rémekről tudott, hanem arról is, miképp menekülhetnék ki innen. Beszélni akart hozzám, hívogatott, de nem értettem, mit mond. Belegázoltam a vízbe, hogy a közelébe kerüljek, ezáltal jobban halljam, de minél beljebb mentem, annál jobban éreztem, hogy ez hiba volt. Csak akkor tudnám megérteni, mit mond, ha belefulladnék a tóba. Ezzel párhuzamosan jöttem rá, hogy a tó körül somfordáló teremtmények is rettegnek ettől a fekete alaktól, én pedig hagytam magam becsapni. Azonban már képtelen voltam kijönni a vízből, csak hallgattam a sutyorgását.

Ez az álom ihlette a babonák felé fordulást és a középkori miliőt is, illetve ez a jelenet, majdnem pontosan úgy, ahogy az álmomban is lejátszódott, bekerült a Holt szemekbe.



M: A szokásos hozzávalóidat sikerült megint belesütnöd a történetbe? Milyen arányban? Úgy érzed, ezek a tipikus Gabriella Eld stílusjegyeid, amiről felismerhető az írásod?


G.E: Küldetésem van.

Van egy szó, az ortocsmányos (=visszataszító, undorító), ami egy egri utcai szleng, és állandóan kijavítanak, hogy "ocsortányos". Ezt a szót minden regényembe igyekszem belecsempészni, hogy meghonosítsuk, szóval majd ebben is lehet keresgélni, mint titkos összetevőt. :D

Más egyedi hozzávalómról nem sokat tudok, már ha vannak ilyenek, szóval, majd mondjátok meg inkább ti, mennyire hasonlít "rám".




M: Mennyire tér el stílusában az eddigi könyveidtől?


G.E: Zsánerét tekintve ez is dark fantasy, viszont a Holt szemektől eltérően ez nem krimi. Itt a misztikum, az intrika, az emberi sorsok és a babona-ember kapcsolatok kerülnek előtérbe. A nyugati babonarendszer merőben más, mint az északi, sőt, tovább megyek, a nyugatiak beszédje, szóhasználata és gondolkodásmódja is merőben eltér attól, amit megszokhattunk az első kötetben.



M: Lesz valami új és tőled szokatlan dolog benne?


G.E: Lesz biza. Méghozzá unalmas politika. Legalábbis nekem unalmas. A császárválasztás magában hordozta, hogy a karaktereknek beszélniük kell olyan gazdasági, hadi stb. dolgokról, amiket normális esetben sose említenék egy regényben, mert olvasni se szeretem őket, azonban a világhoz hozzátartoznak. Igyekeztem ezeket a részeket csak a szükséges mennyiségben említeni, de a "száraz", politikai tárgyalások és a hosszabb világleírások, mindenképp újdonságok lesznek tőlem.



M: Milyen nehézségekbe ütköztél most az írás során?


G.E: Minden nehézségen túl voltam a Holt szemek írása alatt. Ez az első aprólékos, centiről-centire megtervezett világom (gazdasági, kereskedelmi. babonás stb. részletekkel), aminek megalkotása nem volt könnyű feladat. Ahhoz, hogy ne legyenek logikai bakik, muszáj volt az egészet kitalálni már a Holt szemek megírása ELŐTT, így a jövőben stabilan tudtam, és tudok is, a meglévő alapokra építkezni. Hálisten csak egyszer kellett vele (nagyon, nAgYoN sokat) vesződni. Avagy, ha nem derült volna ki, gyűlölök világot építeni, de ez egy olyan szükséges rossz, ami nélkül szerintem nem lehet igazán jót írni.



M: Van kedvenc/érzelmileg fontos/vicces történeted a regénnyel kapcsolatban? (ami veled történt írás során)


G.E: Nagyjából öt éve mentem hazafelé metróval, amikor arra lettem figyelmes, hogy előttem ül egy srác, aki hajszál pontosan úgy fest, ahogy Szölkét elképzeltem. Nem találtam korábban olyan referenciaképet az egész interneten, ami igazán hűen visszaadta volna a vonásait, a haját, meg úgy az összképet róla. Hát eldöntöttem, hogy sutyiban lövök az idegenről egy képet, aztán arról lerajzolom.

Minél jobb szögből akartam lefotózni, hogy tényleg használható legyen, de nem vettem észre a vakut. Közvetlen közelről az arcába villantottam az embernek, és még a telefon is fel volt hangosítva, tehát ilyen undorító fotókattanás is csattant a vaku mellé.

Félreérthetetlen volt, szegény ember meg annyira meglepődött, hogy csak bámult rám pár pillanatig.

Abban a minutumban jött a megállóm, hát úgy szaladtam el, hogy vissza se néztem. A kép használhatatlan, pánikkal átitatott homály lett, a rajz sose készült el tökéletesen (azóta se).

Idegen férfi a hármas metróról: ha ezt olvasod most, akkor itt kérem bocsánatodat és jelentem, örökké büntetni fog érte az emlékezetem. :D




M: Zenelista ismét készült hozzá? Írás alatt vagy miután végeztél, azután kerülnek a listára a zenék?


G.E: Készül bizony! Valóban ezekre a zenékre írtam a regényt, szóval számomra mindegyikhez legalább 2-3 jelenet is kapcsolódik. Remélem, ti is bírni fogjátok őket.


M: És fog velük történni még valami vagy úgy látod, ennyi amennyi belefért 448 oldalba?


G.E: A történet kerek, lezárt, és véget ért. Többet pedig amúgy se mondhatok. :D


M: Utolsó, agyzsibbasztó kérdésem: milyen sztorival készülsz következőleg az olvasóidnak (és magadnak)?


G.E: Keletre megyünk, méghozzá egy temetésre. Egy évvel a Félhold történései után járunk, gyönyörű tavasz van, virágoznak a cseresznyefák, egy lezárt koporsóban pedig egy 10 napos tetem rohad, amit a karaktereknek el kell juttatniuk a végső nyughelyére. Azonban mind a négyen úgy gyűlölik egymást, hogy szavakba is alig lehet önteni, szóval nehéz meló elé néznek. :D


Keressétek a könyvet a Könyvhéten a Fumax Kiadó standján, ahol a sármos srácoktól az élfestett verziót is be tudjátok szerezni!

Ha nem tudsz kijutni a Könyvhétre, akkor közvetlenül a webshopból is könnyedén elő tudod rendelni. Fumax - Gabriella Eld

2019. június 15., szombat

A Propheta megszólal... ja nem, bocs, csak az író 😁😉



Halihó, üdv ismét! Mondhatnám azt, hogy azért tűntem el, mert elfogytak a szavak, de nem: inkább bennrekedtek. No de egy olvasatnyi időre visszatértem.

Abban a nagyszerű megtiszteltetésben lehetett részem, hogy most, a 90.Ünnepi Könyvhéten (yess,új könyvek!) frissen-ropogósan megjelenő Propheta igen bájos és készséges írójával, A.M. (Akkreditált Mesteríró 😉) Aranth-al készíthettem mélyinterjút. Na jó, nem igazán mély, inkább csak a tőlem megszokott fura kérdésekre kaptam szóáradatot. 



De mi is ez a Propheta?A kedvencemmé vált Oculus folytatása (egy kis emlékeztető: A.M. Aranth - Oculus), mely 3 évig íródott, fincsi 544 oldalas tömény porcukros katarzis. Legalábbis ezt ígéri a szerző. Én balga hiszek neki, mert Truth és Aoi kalandjaiban részt venni merő élvezet, még ha a vége a biztos halál is. (Khm... kedves A.M.Aranth: felkészült már a hasonlóan kegyetlen olvasói válaszcsapásra...?! Azt hiszem, Solymár Andrástól órákat kellene vennem...)

No de egy kis több infó a könyvről:

"Rabszolgánál ​is kevesebb voltam. A saját apám adott el gyerekkoromban. A szabadságot hírből se ismertem. De az a lény, amelynek hatalmába kerültem, más sorsot szánt nekem. A kezembe adta az igazságot. S kezembe adta magát az Avalont.

Öt év telt el. Egyesek harcosként tekintenek rám, mások a leendő elnököt látják bennem, és neveztek sok mindennek: voltam már ellenség, hazug, ribanc és áruló.

Én magam már azt se tudom, ki vagyok. Számomra a szabadság szolgálat.


Évek teltek el az oculus-rendszer bukása óta, ám a változás a remélt béke és harmónia helyett pusztán további romlást hozott magával. Az Avalon egymásra acsarkodó országokra esett szét, a fagyos északon egy hatalomra éhes császár emelkedett fel, keleten egy primitív parancsokat követő, fenyegető gépi tudat hadai gyülekeznek, az egykori rabszolgák pedig régi uraik torkának estek. A káosz útjába egyedül a bolygó leghíresebb embere, Truth Dunn állhat, akinek nemcsak az ellenség hordáival, de a saját maga állította törvényekkel és önnön lelkiismeretével is meg kell küzdenie. Ám még vár rá a harc, amelyik mind közül a legkeményebbnek bizonyulhat…

A. M. Aranth Oculus című nagy sikerű regényének évek óta várt folytatása mellbevágó fordulatokkal, drámai módon zárja le a történetet."






És hogy ne csak én élvezzem az inkább monológra hajazó beszélgetést, cenzúra nélkül hagyom, hogy megszólaljon... izé, minden kérdésemre remekbe szabott választ adjon. Íme tessék, olvassátok, ízlelgessétek:

Mazsi: Legfontosabb kérdésem: mennyire lila a borító? :D

Aranth: 1 és 100 között terjedő skálán, ahol az 1 az enyhén lila, míg a 100 a lilánál is lilább, nos, egy ilyen skálán minimum 200! :D

M:: Ez volt a leghosszabban megfogant betű-gyermeked?

A: Mondhatni. 2016-ban írtam le az első sorokat hozzá, és 2019-ben az utolsókat a szerkesztés során, szóval kijelenthetjük, hogy megvolt három év is… Ijesztően sok idő.

M: Milyen érzés volt 3 éven keresztül ezzel foglalkozni?

A: Ellentmondó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt, nyilván azért írtam meg a Prophetát, mert szeretem - a történetet, a világot, a szereplőket egyaránt - és mert úgy éreztem, tudok valami értékeset mondani. Másrészt viszont igen jó volt elengedni: ilyen hosszan még sose kötött le egy valami, és már szívesen belefogtam volna az újabb ötleteim megvalósításába.

M: Jól tudom, hogy ez a legterjedelmesebb könyved? Hogy sikerült ilyen hosszúra?

A: Igen, eddig ez a leghosszabb (megjelent) írásom. Majdnem egymillió leütés! Az jó sok ám! Egyszerűen így alakult, nem terveztem ekkorára. Amikor az Oculust befejeztem, még hetekig-hónapokig keringett a fejemben egy kép: Truth és Aoi, megviselten, nyakig fegyverben baktat egy sivatagban, vagy épp egy romos városban, mint két megfáradt hadúrnő. Egy ilyen sztorit akartam írni, ami durvább, sötétebb, de alapvetően illeszkedik azért az Oculus által felvázolt világba. Aztán, ahogy az jó szokása, a történet elszabadult és bejött még egy-két szál, és hirtelen ott voltam, hogy a szabad akarat, a szabadság-szabadosság, a különböző társadalmi elképzelések, na, meg az ember és a nem-emberi világ ellentétének témáit járom körbe Oculus-nyelven Truth és Aoi társaságában. Hogy mindez beleférjen… ahhoz pedig kell neki a kalória. :)



M: Mitől kell félnie most a szereplőknek?

A: Az Avalon amúgy sem volt jó hely - a társadalmat tökéletesen uralta egy láthatatlan, titokzatoskodó mesterséges intelligencia. Nos, mindenki örülhet, ez a lény már nincs - csakhogy a bolygó nem lett jobb hely, sőt. Az emberben megbúvó, eddig elnyomott becsvágy és sötétség utat tört magának: északon egy fémipari cég város méretű gyáraira támaszkodva egy hataloméhes császár kezdett acélszamurájai élén birodalomépítésbe, keleten egy egyszerű, de annál rémisztőbb mesterséges tudat emelkedett fel, a kontinens pedig egymásra acsarkodó országokra esett szét, miközben egy hatalmas ökológiai katasztrófa is a nyakukba zuhant (a globális lehűlés képében), ráadásul éhínség és nélkülözés közeleg. Ráadásul a karácsonyi események (ugye, Oculus) túlélői mindent feltettek arra, hogy a nép, az emberiség kezébe helyezik az uralmat, és kiírtak egy demokratikus választást, ahol az egyik esélyes befutó egyenest a legveszélyesebb csoport, az Annun Kutyái szekta vezetője. Szóval a helyes kérdés inkább az, hogy mitől NEM kell félnie most a szereplőknek?

M: És az olvasóknak?

A: Hát, a szívetekre kössetek biztosítást, azt lehet, hogy kicsit összetörjük. :D Úgy vagyok ezzel, mint Churchill: nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! Aki ezen az utolsó úton csatlakozik Truthhoz, Aoihoz és a többiekhez, az családra lelhet, lélekre, reményre, de velük együtt az igazi fájdalomra, félelemre. Valamit valamiért, nem? Én csak annyit mondhatok, mint valaki, aki végigjárta velük ezt az utat, hogy szerintem megéri.

M: Instagramon porcukros katarzist ígértél - emészthető lesz ez a katarzis, vagy búvárkodni fog a gyomrunkban?

A: Kinek milyen, szerintem. Sokan azt fogják mondani, hogy eeeeeezt ne, de úgy gondolom, ha valaki nyitott szívvel belefut ebbe a golyózáporba, az több lesz, amikor kirohan belőle. Ha kirohan, persze. :D

M: Melyik karaktert szeretted a legjobban írni?

A: Mindannyiukat nagyon szerettem, szóval erős a verseny, de talán Rei a kedvencem - belőle ügyetlen avaloni módszerekkel próbáltak poszthumán kreálni, és annyira nem sikerült, hogy a srác agya a mélyalvás határán hirtelen elkezd stresszhormont gyártani, mint az őrült, és így amikor elaludna, Rei hirtelen baromi idegesen és félelemmel telve felébred. Ha ezt tolod pár évig, kicsit megkattansz, és egy ilyen elpattant embert élvezet volt figyelni. A másik kedvencem még mindig Hope, az új-dublini expolgármester exoculusa, aki átélt minden rosszat, amit csak át lehet, adták-vették, használták, ami csak benne volt a pakliban, minden kijutott neki. És a lány egy tökéletes reakciót adott minderre: átlépi. Nem hagyja, hogy meghatározza őt, de nem a vállat vonós, pityergős módon. Csak csodálni tudom, amilyen erős és okos nő. Meg hát persze ott van S*****m, aki a legközelebb áll az összes közül a belső hangomhoz, és az ő sorait is nagyon jó volt írni

M: Mennyire léptél túl az eddigi korlátaidon az írás terén?

A: Sokkal szabadabban bántam a rosszal, mint valaha. Korábban mindig volt azért egy biztonsági háló, egy határ, amit nem léptem át. Túlságosan szerettem a karaktereimet talán. Most már nem hagytam, hogy ez az utamat állja bármiben, így lehetett ez a történet sötétebbé az összes eddiginél, amit írtam. Elsősorban ebben léptem át önmagam. Technikai értelemben tanulni rengeteget tanultam a szerkesztési fázisból - Limpár Ildi elsőrangú és kíméletlen harcos, nem hagyta, hogy az írói érzelgősségem vagy bármi más a minőség útjába álljon.

M: Tényleg ez a vége? Nincs tovább?Se Spin-off?

A: Attól tartok, igen. Ez itt a történet vége, és ez is a lényege - az dönti el, hogyan végződik a történet, aki becsukja a könyvet. És nem csak az én sztorimra igaz ez, hanem az övére is.
De az igazság az, hogy 2007-ben már befejeztem egy űropera regényt, A lehetetlen párbeszéd címmel, ami konkrétan az avaloniak által csak “Égi Háború”-ként ismert időszakról szól, a férfiról, akiről a Védelmezőt megalkották és parancsnokáról, aki a Szellem mintájául szolgált, valamint egy Angyalról, ami elküldte papjait, hogy magához hívja az övéit… Hát, 2007 óta megtanultam egyet s mást az írásról, szóval bízom benne, hogy ma jobban meg tudnám írni, mint akkor. Lehet, hogy rá még sor kerül majd a közeljövőben. Van egyébként két novellám - a Szeretetcsomag az Ad Astra Távoli kolóniák című kötetében illetve az Ennyire a Főnix Könyvműhely Halhatatlanok antológiájában, amik kapcsolódnak ehhez a világhoz. (Nem is beszélve a 2018 karácsonyra kiadott novellacsokorról, amit cimboráimmal közösen alkottunk, és innen ingyenesen letölthető: http://holdarnyek.hu/avaloni-karacsony-ajandek-oculus-novellak/ ) De Truthra, Aoira, az Avalonra kitérve - nem, nekik tényleg ez a vég. Van, akinek szó szerint, de átvitt értelemben mindenkinek. Az ő kezüket itt el kell engednem, mert elértünk a szingularitás határára - innentől még a fény se szökik ki, még én sem látom, innen mi történik velük. És ez így van rendjén, nekik is meg kell találniuk már nélkülem az utat, ahogy mindenki másnak is. Úgyhogy irány, felállni a karosszékből, abbahagyni a görgetést! A kezed nem erre termett, hanem ölelésre! Még most nem késő erre használni. Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.
HVP over&out


2017. április 8., szombat

P.C.Harris - Árnyoldal



Szerző: P.C.Harris
Címe: Árnyoldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 432 old.

"Rachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel.

A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait.
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet.
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére?
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek."

Így került az olvasmánylistámra: Mivel ismerem az írónőt, egyből el akartam olvasni :)

Címe: izgalmas, sokat ígérő a műfajában.

Borító: Kicsit kontrasztosnak érzem ezt a két színt így szerepelni, de a letisztultsága ellensúlyozza ezt.

És ami mögötte van:

Bevallom, ha nem ismerném a szerzőt, szerintem el sem olvastam volna. Már volt pár próbálkozásom erotikus regényekkel, és rá kellett jönnöm, hogy nem igazán az én műfajom. Ebben láttam potenciált, mondván, hogy van mögötte történet. Amellett pedig az ismeretség miatt is nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak.

Adott az alapsztori: van egy kemény felállású, bitang jópasi, aki mindenkinek bejön (bennem semmit sem mozgatott meg). Ez az egyik oldal. Természetesen egy fiatal, csodaszép és kacér csaj van a másik oldalon. Kicsit megismerjük mindkettejüket, a történetüket, majd egymásba botlanak (szó szerint). És elkezdődik a kettejük tánca.

2017. január 29., vasárnap

A. M. Aranth - Oculus



Szerző: A. M. Aranth
Címe: Oculus
Kiadás éve: 2016
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 420 old.

"Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend."



Így került az olvasmánylistámra: Az író előző könyve - Cleadur - után kíváncsivá váltam egy másik történetére is. A címe és a borítója is nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és nagyon-nagyon vártam már, hogy végre olvashassam.

Címe: Bevallom, jobban szeretem a magyar címeket, de ennek a történetnek tökéletesen áll ez a cím. Nem árul el túl sokat, mégis lényegre törő és elgondolkodtat.

Borító: Borús hangulata van, mégis izgalmas. Tetszenek a színei, a betűtípus is jól eltalált. Már maga a borító is mesél, főleg azzal, hogy két lány is szerepel rajta. Imádom, hogy magyar lányok szerepelnek rajta, és hogy ennyi fáradozás, ötletelés és munka van benne. A lányoknak innen is gratulálok, jó munkát végeztetek! :)

És ami mögötte van:
Nagyon vártam, de azért kicsit kétkedve álltam neki az olvasásnak. Nem voltak túl nagy elvárásaim, csak szórakoztasson :D
Erősen kezdődik a történet, rögtön belecsöppenünk Truth Dunn életébe. A műtőasztalon fekszik, és gyökeresen megváltozik az élete éppen. Ő lett Verity Cadogan oculusa.  Az oculusok élete nem éppen fényűzés és álom: fel kell adniuk addigi életüket, családjukat, barátaikat és álmaikat. Sőt, akit kiskorában eladnak már oculusnak, jobb ha nem is dédelget saját álmokat. De kik is azok az oculusok? Röviden a gazdatest szeme. Ez azt jelenti, hogy valaki más helyett látnak, valaki másért látnak. Egy csúcsszuper fejlett technika segítségével kapcsolatot alakítanak ki a gazdatest és oculusa között, így nem csak látást kapnak, hanem uralkodnak egy másik emberi lény felett. Belelátnak a gondolatokba, sőt, fájdalmat is tudnak okozni. Igen, az alap felállásban már sikerül megutálnia az olvasónak ezt a rendszert is.

2016. december 11., vasárnap

Cserjési Petra: Halott barátnők


"Öt hulla. Egy tetthely. Egy közös pont.

Vagy mégsem?

Egy átlagosnak induló napon, a szennyvíztelepen öt női holttestet találnak. Látszólag egyetlen közös ponttal: Lolával. Az ügy felgöngyölítését láthatatlan erők gátolják, így az lezáratlanul már-már a feledés homályába merül.
Két év után, a váratlan helyről érkező bizonyítéknak köszönhetően, az ifjú nyomozónő új főnökétől kap egy esélyt, hogy utána járjon a rejtélynek. Vajon választ kap élete egyik legfontosabb kérdésre? Ki gyilkolta meg a legjobb barátnőit?
Ahogy titokzatos segítőjével egyre mélyebbre ásnak, úgy derül ki, hogy mindenkinek vannak titkai, amiket elrejtene a világ elől és, hogy valójában senki sem egészen az, akinek látszik…
Lesz, akinek fontosabb az igazság, mint a titkok megőrzése? Vagy mindenki a saját érdekeit helyezi előtérbe? Te mit tennél?

Dr. Cserjési Petra regényében egy szövevényes történeten kalauzolja keresztül az olvasót, amit a korrupció, megfélemlítés és a bűn itat át."


Cím: Halott barátnők
Szerző: Cserjési Petra
Oldalszám: 312 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2016


Így került az olvasmánylistámra: Megtetszett a címe, és a borító sejtelmessége.

Címe: Velős és lényegre törő.

Borító: Tetszenek a színei, a betűtípus,igazán krimisre sikeredett.

A fülszöveg alapján nem tudtam teljesen eldönteni, hogy mikor és hol játszódik. Amikor a kezembe vettem, a borító felnyitotta a szememet, miszerint ez egy napjainkban játszódó történet, ráadásul itthon. Ez kíváncsivá tett, hogy milyen írói megoldással fogok találkozni. 

2016. június 13., hétfő

Az elveszett Gage Mack

 Íme, a Pippa harmadik részének címe: Az elveszett Gage Mack!

Nekem kifejezetten tetszik, és szombaton úgy keltem fel, hogy egy ilyen megérzésem volt, miszerint Gage lesz a címszereplő :) Kicsit bánom, hogy nem Ruben került a középpontba, de remélem Fanni vele is fog eleget foglalkozni! :D

Kemese Fanni dedikálás közben

2016. június 10., péntek

Valami készül...



Valami készül!

Igen, jól látjátok, Kemese Fanni Pippa Kenn-trilógiájának befejező részének címe nagyon hamarosan, pontosan 2016.06.12-én vasárnap KIDERÜL!

Én már izgatottan várom, és a szombati Könyvhéten tartandó dedikáláson alaposan kifaggatom a kedves írónőt! :)