A Propheta megszólal... ja nem, bocs, csak az író 😁😉

Halihó, üdv ismét! Mondhatnám azt, hogy azért tűntem el, mert elfogytak a szavak, de nem: inkább bennrekedtek. No de egy olvasatnyi időre visszatértem.

Abban a nagyszerű megtiszteltetésben lehetett részem, hogy most, a 90.Ünnepi Könyvhéten (yess,új könyvek!) frissen-ropogósan megjelenő Propheta igen bájos és készséges írójával, A.M. (Akkreditált Mesteríró 😉) Aranth-al készíthettem mélyinterjút. Na jó, nem igazán mély, inkább csak a tőlem megszokott fura kérdésekre kaptam szóáradatot. 

De mi is ez a Propheta?A kedvencemmé vált Oculus folytatása (egy kis emlékeztető: A.M. Aranth - Oculus), mely 3 évig íródott, fincsi 544 oldalas tömény porcukros katarzis. Legalábbis ezt ígéri a szerző. Én balga hiszek neki, mert Truth és Aoi kalandjaiban részt venni merő élvezet, még ha a vége a biztos halál is. (Khm... kedves A.M.Aranth: felkészült már a hasonlóan kegyetlen olvasói válaszcsapásra...?! Azt hiszem, Solymár Andrástól órákat kellene vennem...)

No de egy kis több infó a könyvről:

"Rabszolgánál ​is kevesebb voltam. A saját apám adott el gyerekkoromban. A szabadságot hírből se ismertem. De az a lény, amelynek hatalmába kerültem, más sorsot szánt nekem. A kezembe adta az igazságot. S kezembe adta magát az Avalont.

Öt év telt el. Egyesek harcosként tekintenek rám, mások a leendő elnököt látják bennem, és neveztek sok mindennek: voltam már ellenség, hazug, ribanc és áruló.

Én magam már azt se tudom, ki vagyok. Számomra a szabadság szolgálat.


Évek teltek el az oculus-rendszer bukása óta, ám a változás a remélt béke és harmónia helyett pusztán további romlást hozott magával. Az Avalon egymásra acsarkodó országokra esett szét, a fagyos északon egy hatalomra éhes császár emelkedett fel, keleten egy primitív parancsokat követő, fenyegető gépi tudat hadai gyülekeznek, az egykori rabszolgák pedig régi uraik torkának estek. A káosz útjába egyedül a bolygó leghíresebb embere, Truth Dunn állhat, akinek nemcsak az ellenség hordáival, de a saját maga állította törvényekkel és önnön lelkiismeretével is meg kell küzdenie. Ám még vár rá a harc, amelyik mind közül a legkeményebbnek bizonyulhat…

A. M. Aranth Oculus című nagy sikerű regényének évek óta várt folytatása mellbevágó fordulatokkal, drámai módon zárja le a történetet."

És hogy ne csak én élvezzem az inkább monológra hajazó beszélgetést, cenzúra nélkül hagyom, hogy megszólaljon... izé, minden kérdésemre remekbe szabott választ adjon. Íme tessék, olvassátok, ízlelgessétek:

Mazsi: Legfontosabb kérdésem: mennyire lila a borító? :D

Aranth: 1 és 100 között terjedő skálán, ahol az 1 az enyhén lila, míg a 100 a lilánál is lilább, nos, egy ilyen skálán minimum 200! :D

M:: Ez volt a leghosszabban megfogant betű-gyermeked?

A: Mondhatni. 2016-ban írtam le az első sorokat hozzá, és 2019-ben az utolsókat a szerkesztés során, szóval kijelenthetjük, hogy megvolt három év is… Ijesztően sok idő.

M: Milyen érzés volt 3 éven keresztül ezzel foglalkozni?

A: Ellentmondó érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Egyrészt, nyilván azért írtam meg a Prophetát, mert szeretem - a történetet, a világot, a szereplőket egyaránt - és mert úgy éreztem, tudok valami értékeset mondani. Másrészt viszont igen jó volt elengedni: ilyen hosszan még sose kötött le egy valami, és már szívesen belefogtam volna az újabb ötleteim megvalósításába.

M: Jól tudom, hogy ez a legterjedelmesebb könyved? Hogy sikerült ilyen hosszúra?

A: Igen, eddig ez a leghosszabb (megjelent) írásom. Majdnem egymillió leütés! Az jó sok ám! Egyszerűen így alakult, nem terveztem ekkorára. Amikor az Oculust befejeztem, még hetekig-hónapokig keringett a fejemben egy kép: Truth és Aoi, megviselten, nyakig fegyverben baktat egy sivatagban, vagy épp egy romos városban, mint két megfáradt hadúrnő. Egy ilyen sztorit akartam írni, ami durvább, sötétebb, de alapvetően illeszkedik azért az Oculus által felvázolt világba. Aztán, ahogy az jó szokása, a történet elszabadult és bejött még egy-két szál, és hirtelen ott voltam, hogy a szabad akarat, a szabadság-szabadosság, a különböző társadalmi elképzelések, na, meg az ember és a nem-emberi világ ellentétének témáit járom körbe Oculus-nyelven Truth és Aoi társaságában. Hogy mindez beleférjen… ahhoz pedig kell neki a kalória. :)

M: Mitől kell félnie most a szereplőknek?

A: Az Avalon amúgy sem volt jó hely - a társadalmat tökéletesen uralta egy láthatatlan, titokzatoskodó mesterséges intelligencia. Nos, mindenki örülhet, ez a lény már nincs - csakhogy a bolygó nem lett jobb hely, sőt. Az emberben megbúvó, eddig elnyomott becsvágy és sötétség utat tört magának: északon egy fémipari cég város méretű gyáraira támaszkodva egy hataloméhes császár kezdett acélszamurájai élén birodalomépítésbe, keleten egy egyszerű, de annál rémisztőbb mesterséges tudat emelkedett fel, a kontinens pedig egymásra acsarkodó országokra esett szét, miközben egy hatalmas ökológiai katasztrófa is a nyakukba zuhant (a globális lehűlés képében), ráadásul éhínség és nélkülözés közeleg. Ráadásul a karácsonyi események (ugye, Oculus) túlélői mindent feltettek arra, hogy a nép, az emberiség kezébe helyezik az uralmat, és kiírtak egy demokratikus választást, ahol az egyik esélyes befutó egyenest a legveszélyesebb csoport, az Annun Kutyái szekta vezetője. Szóval a helyes kérdés inkább az, hogy mitől NEM kell félnie most a szereplőknek?

M: És az olvasóknak?

A: Hát, a szívetekre kössetek biztosítást, azt lehet, hogy kicsit összetörjük. :D Úgy vagyok ezzel, mint Churchill: nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! Aki ezen az utolsó úton csatlakozik Truthhoz, Aoihoz és a többiekhez, az családra lelhet, lélekre, reményre, de velük együtt az igazi fájdalomra, félelemre. Valamit valamiért, nem? Én csak annyit mondhatok, mint valaki, aki végigjárta velük ezt az utat, hogy szerintem megéri.

M: Instagramon porcukros katarzist ígértél - emészthető lesz ez a katarzis, vagy búvárkodni fog a gyomrunkban?

A: Kinek milyen, szerintem. Sokan azt fogják mondani, hogy eeeeeezt ne, de úgy gondolom, ha valaki nyitott szívvel belefut ebbe a golyózáporba, az több lesz, amikor kirohan belőle. Ha kirohan, persze. :D

M: Melyik karaktert szeretted a legjobban írni?

A: Mindannyiukat nagyon szerettem, szóval erős a verseny, de talán Rei a kedvencem - belőle ügyetlen avaloni módszerekkel próbáltak poszthumán kreálni, és annyira nem sikerült, hogy a srác agya a mélyalvás határán hirtelen elkezd stresszhormont gyártani, mint az őrült, és így amikor elaludna, Rei hirtelen baromi idegesen és félelemmel telve felébred. Ha ezt tolod pár évig, kicsit megkattansz, és egy ilyen elpattant embert élvezet volt figyelni. A másik kedvencem még mindig Hope, az új-dublini expolgármester exoculusa, aki átélt minden rosszat, amit csak át lehet, adták-vették, használták, ami csak benne volt a pakliban, minden kijutott neki. És a lány egy tökéletes reakciót adott minderre: átlépi. Nem hagyja, hogy meghatározza őt, de nem a vállat vonós, pityergős módon. Csak csodálni tudom, amilyen erős és okos nő. Meg hát persze ott van S*****m, aki a legközelebb áll az összes közül a belső hangomhoz, és az ő sorait is nagyon jó volt írni

M: Mennyire léptél túl az eddigi korlátaidon az írás terén?

A: Sokkal szabadabban bántam a rosszal, mint valaha. Korábban mindig volt azért egy biztonsági háló, egy határ, amit nem léptem át. Túlságosan szerettem a karaktereimet talán. Most már nem hagytam, hogy ez az utamat állja bármiben, így lehetett ez a történet sötétebbé az összes eddiginél, amit írtam. Elsősorban ebben léptem át önmagam. Technikai értelemben tanulni rengeteget tanultam a szerkesztési fázisból - Limpár Ildi elsőrangú és kíméletlen harcos, nem hagyta, hogy az írói érzelgősségem vagy bármi más a minőség útjába álljon.

M: Tényleg ez a vége? Nincs tovább?Se Spin-off?

A: Attól tartok, igen. Ez itt a történet vége, és ez is a lényege - az dönti el, hogyan végződik a történet, aki becsukja a könyvet. És nem csak az én sztorimra igaz ez, hanem az övére is.
De az igazság az, hogy 2007-ben már befejeztem egy űropera regényt, A lehetetlen párbeszéd címmel, ami konkrétan az avaloniak által csak “Égi Háború”-ként ismert időszakról szól, a férfiról, akiről a Védelmezőt megalkották és parancsnokáról, aki a Szellem mintájául szolgált, valamint egy Angyalról, ami elküldte papjait, hogy magához hívja az övéit… Hát, 2007 óta megtanultam egyet s mást az írásról, szóval bízom benne, hogy ma jobban meg tudnám írni, mint akkor. Lehet, hogy rá még sor kerül majd a közeljövőben. Van egyébként két novellám - a Szeretetcsomag az Ad Astra Távoli kolóniák című kötetében illetve az Ennyire a Főnix Könyvműhely Halhatatlanok antológiájában, amik kapcsolódnak ehhez a világhoz. (Nem is beszélve a 2018 karácsonyra kiadott novellacsokorról, amit cimboráimmal közösen alkottunk, és innen ingyenesen letölthető: http://holdarnyek.hu/avaloni-karacsony-ajandek-oculus-novellak/ ) De Truthra, Aoira, az Avalonra kitérve - nem, nekik tényleg ez a vég. Van, akinek szó szerint, de átvitt értelemben mindenkinek. Az ő kezüket itt el kell engednem, mert elértünk a szingularitás határára - innentől még a fény se szökik ki, még én sem látom, innen mi történik velük. És ez így van rendjén, nekik is meg kell találniuk már nélkülem az utat, ahogy mindenki másnak is. Úgyhogy irány, felállni a karosszékből, abbahagyni a görgetést! A kezed nem erre termett, hanem ölelésre! Még most nem késő erre használni. Ne mondd, hogy nem figyelmeztettelek.
HVP over&out

A. M. Aranth - Oculus

Szerző: A. M. Aranth

Címe: Oculus

Kiadás éve: 2016

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 420 old.

"Mit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend."

Így került az olvasmánylistámra: Az író előző könyve - Cleadur - után kíváncsivá váltam egy másik történetére is. A címe és a borítója is nagyon felkeltette az érdeklődésemet, és nagyon-nagyon vártam már, hogy végre olvashassam.

Címe: Bevallom, jobban szeretem a magyar címeket, de ennek a történetnek tökéletesen áll ez a cím. Nem árul el túl sokat, mégis lényegre törő és elgondolkodtat.

Borító: Borús hangulata van, mégis izgalmas. Tetszenek a színei, a betűtípus is jól eltalált. Már maga a borító is mesél, főleg azzal, hogy két lány is szerepel rajta. Imádom, hogy magyar lányok szerepelnek rajta, és hogy ennyi fáradozás, ötletelés és munka van benne. A lányoknak innen is gratulálok, jó munkát végeztetek! :)

És ami mögötte van:
Nagyon vártam, de azért kicsit kétkedve álltam neki az olvasásnak. Nem voltak túl nagy elvárásaim, csak szórakoztasson :D
Erősen kezdődik a történet, rögtön belecsöppenünk Truth Dunn életébe. A műtőasztalon fekszik, és gyökeresen megváltozik az élete éppen. Ő lett Verity Cadogan oculusa.  Az oculusok élete nem éppen fényűzés és álom: fel kell adniuk addigi életüket, családjukat, barátaikat és álmaikat. Sőt, akit kiskorában eladnak már oculusnak, jobb ha nem is dédelget saját álmokat. De kik is azok az oculusok? Röviden a gazdatest szeme. Ez azt jelenti, hogy valaki más helyett látnak, valaki másért látnak. Egy csúcsszuper fejlett technika segítségével kapcsolatot alakítanak ki a gazdatest és oculusa között, így nem csak látást kapnak, hanem uralkodnak egy másik emberi lény felett. Belelátnak a gondolatokba, sőt, fájdalmat is tudnak okozni. Igen, az alap felállásban már sikerül megutálnia az olvasónak ezt a rendszert is.

Estelle Brightmore - 13.napon

Cím: 13.napon 

Szerző: Estelle Brightmore

Oldalszám: 160 oldal

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2013

"2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.

Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.

Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek? 
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…"

Innentől cselekményleírást tartalmaz!

2195-t írunk. A világunk szétesett, Jött egy titokzatos utolsó járvány, ami megtizedelte az emberiséget, és az újrakezdésre kényszerítette. Ekkor jött 3 vezető, akik azt mondták, tudnak egy jobb helyet, ahol élhető világot alakíthatnak ki maguknak. Létrejött a Város.

A főszereplőnk, Ana Andropov, aki egy orosz felmenőkkel rendelkező újságíró. Ana még elég fiatal, nem emlékszik a világégésre, a Város alakulására, ami 2150-ben volt. Vázlatosan fedi fel előttünk a Város alapjait, működését. 3 körre van felosztva, olyan kaszt-szerűen vannak elválasztva egymástól az emberek.  A három fő vezető még mindig él, és uralkodnak a Város felett. Persze bővült a család, és mind együtt élnek a Kastélyban, az első körben. Ana elmesélése alapján nem olyan rossz élni a második körben sem, hisz mindene megvan, és újságíró révén szabadon járhat-kelhet.

Igazán nem tudtam pontosan elképzelni magát a Várost és felépítését. Egy ilyen fallal körülvett dolgot nehéz volt elhelyeznem a képzeletbeli térképemen. Nem tudtam a nagyságát sem, és ez a körös felosztás is furcsa volt.

A történet lényegében ott kezdődik, hogy Ana, mint újságíró nem nyugszik, és izgatja a Városban zajló igazságtalanság és korrupció, valamint a rendőri nagyhatalom. Bele is keveredik rendesen a dolgokba, amire azért elég korán rá lehet jönni. Ugyanis elkezdi gyilkolni egy Fantom a Vezetőket. Az első gyilkosság után azzal fenyegeti meg őket, hogy mindegyik vezetőt megöli, ha azok nem hajlandók felfedni az igazságot a kinti, falakon túli világról. Merthogy a vezetők titokban tartják az emberek előtt, hogy kint már nincs fertőzés veszély, élhető a világ.  Ana nyomozásba kezd, hogy megtalálja ezt a Fantomot. Nyomozás közben találkozik az ügyeletes rosszfiúval, aki motoros-tetovált-modortalan.  Vincent épp az Arénába tart, bátyja csatájára, ami egy élet-halál harc a bűnözőknek.  Állatokkal illetve egymással harcolnak a nép előtt.  A nagy napon, Vincent bátyja megnyeri a csatáját, viszont a Fantom miatt nem kap felmentést, mindenki szeme láttára megölik.  Így kezdenek közösen nyomozásba Ana és Vincent. Persze, mikor Ana a harmadik körbe utazgat, és Vincenttel az alvilágba merülnek, nem igazán nyomoznak, inkább partikra járnak, és látványos motoros-bemutatókra. Eleinte semmi románc nem alakul ki, aztán hopp, mindkét fél részéről kezd bizseregni valami. A végén ez a románc  túlzásokba esik, tömény cukorszirup lesz, ahhoz képest, hogy 150 oldal az egész történet. Nem éreztem azt a bummot, ami egy ilyen szerelmi szálnál szükséges lenne.

Ahogy ez a szerelmi szál előtérbe kerül, a krimi-szál teljesen elhalványul.  Tetszettek, hogy a fejezetek elején belelátunk a Fantom fejébe, látjuk a gyilkosságokat, érezzük a lüktetését.  Viszont nincs meglepetés a Fantom kilétét illetően, picit túlzottan pszicho-thriller-szerűbe megy át a gyilkos személye.

A végét nem igazán lőném le, mert van benne minden. De tényleg. Elég kusza, és sok lett számomra, mind az információt tekintve, mind a váratlan fordulatokat.  Kiderül, ki a Fantom, nem lesz happy end, a szerelmesek nem találnak egymásra, és nyitott marad a lezárás.

A történetvezetés nem rossz, a mondatok nem mindig voltak magyarosak. Volt, amikor a szemem először nem vette észre a szórend felcserélését, automatikusan úgy olvasta, ahogy neki jó, miközben valami nem volt jó, és visszaolvasva jöttem rá a hibára. Érezni, hogy egy kezdő íróról van szó, elég sok csiszolni való van az írásmódon is. Szerintem egy ilyen történet jobban megérhetett volna, ha hosszabb. Ötlet az van benne, csak kidolgozatlan és kevés.

A borítója és fülszövege igazán figyelemfelkeltő. Tetszett ez a steampunk-alma, illetve a cím is. Hálistennek elég sok köze van mindkettőnek a könyvhöz, nincs zavaró ellentét.

A Könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

Egy újabb trilógia.... szép borítóval megáldva. maga a történet egy disztópia, egy elképzelt jövő.

"A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania."




Ez meg mi a fene volt? És a vége? :D
Jajj, hol is kezdjem?! :))
Tetszik a kialakított világ. Mármint nem tetszene egy ilyen jövő, de legalább jól ki van dolgozva. Részletesen megtudhatjuk, hogy minden egyes lélegzetvételüket szabályozzák és megfigyelik. Kösz, ebből nem kérnék. Még jobban, foggal-körömmel harcolnék a Társadalom ellen! (ami engem kissé emlékeztet a Kapitóliumra…)
Nem hittem volna, hogy ennyire szabadság-mániás vagyok, de az első percektől kezdve lázadni akartam a könyv ellen. Párosító Bankett? Honnan a túróból tudják, kivel mennyire illenék össze? És miért kell meghalnom 80 évesen? Miért csak 30 éves koromig szülhetek? Miért csak a kimért adagomat ehetem meg? Másokét miért nem kóstolhatom meg?… és volna még egy pár kérdésem! xD
Cassia is lázadozó. Csak pöppet lassú a felfogása, nehezen vesz észre dolgokat. A végére azért kezdett belejönni.
Ami még tetszett, az Xander barátsága. Szegény fiú a végsőkig kitartott. Most fordult elő nálam először, hogy egy olyan srác pártját fogom, aki barát volt / maradt..
Tetszettek még Ky és Cassia részei. Jó volt olvasni, szép hasonlatokat talált, kifejezően, választékosan írta le kettejük kapcsolatát.
Szerintem az írónő elkövetett egy hatalmas hibát. Megalkotta az egyik szereplőjét, és beleszeretett. Továbbá nem maradt pártatlan, ami oltári nagy baklövés. (szerintem.)
Összességében nem tetszett a könyv. Voltak benne jó dolgok, jó ötletek, de ennyi.
Idegesített a leírás, a szókincs, a mondatok. Esküszöm, néhány 17 éves is választékosabban ír. Lehet, hogy a fordító volt rossz választás – elhiszem, hogy a Ciceró eddig csak gyerekkönyveket adott ki – de mégis….
Ez nem jött át, nem tudott meggyőzni.
A másik dolog, ami még zavart, hogy mi az, hogy nem tudnak kézzel írni??? Oké, hogy elektronikus világ, de akkor is, ez egy alapvető dolog. Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy az én családomban az írás elfelejtődjön…

Lehet, hogy könyvtárból elolvasom a folytatását, de jelenleg nem égek a vágytól…

Tartalom:  5 / 2
Borító: 5 / 4