Tonya Hurley: Szellemlány 1-2

Eme két gyönyörű könyvre még hónapokkal ezelőtt bukkantam az Alexandrában... Gyerekkönyvek között nézegettem a Vörös Pöttyös kiadásokat, és megakadt a szemem ezen a fenomenális kiadású köteten.
A borítója leírhatatlan, ezt élőben kell látni. Ez a kettős borító egyszerűen magával ragad :) Az ezüst betűk, oldalak is furfangos megoldások. Szintén elnyerték tetszésemet a fejezetek előtt az idézetek, a mélyebb hangvételű gondolatok :)) Na de ennyit a külsőről, ezt tényleg látni és fogni kell! :)

SZELLEMLÁNY

Maga a történet nem az én korosztályomnak íródott már. 14-16 éveseket céloz meg, a középiskolai kirekesztettséggel a középpontban. Azonban ezt sem hétköznapi ruhába öltöztetve.
Adott egy főszereplőnk, Charlotte, átlagosnak mondja magát, miközben korántsem az, csak még nem találta meg önmagát. És a történet alapjában véve ennyi. Charlotte próbál beilleszkedni, nem láthatatlan lenni, de egy szerencsétlen baleset (Most komolyan egy gumimaci miatt??) ebben útját állja.

Főszereplőnk egy új világba kerül, ahol új személyeket ismer meg, új "élet"helyzetek elé kerül... Magamat előtérbe helyezni, vagy netán segíteni másokon? Melyik a fontosabb? Melyik a jobb nekem? Vagy tanuljak meg önzetlen lenni? Sok más kérdés mellett ezekkel is szembekerül főhősnőnk... Tinédzserként nem könnyű megtalálni ezeket a válaszokat. Iszonyat nehéz, de mindig van, aki segít a jó válasz felé terelni.

A történet szövege is a tiniknek van célozva. Könnyed, szórakoztató, egyszerű mondatok. nem használ egyetemes kifejezéseket, nincsenek több-oldalas mondatok, magvas gondolatok. Egyszerűen csak van. de mégis több van benne annál, mint ami látszik. Ez is azt jelzi, érdemes a külcsín mögé kukkantani.

A szereplők viszont véleményem szerint nem voltak élethűek. Talán hiányzott a kidolgozottságuk, vagy már kinőttem belőlük. Charlotte viselkedése borzalmas volt. Azért akar hasonlítani a suli legmenőbb csajára, hogy megszerezze a pasiját?  Jó, tudom, vannak elvetemült tinilányok, de ez nekem akkor is sok volt....

Szereplőgárdánkból nem hiányozhattak a pomponlányok, és a suli legmenőbb csaját követő ugyanolyan keresztnevű idióta fruskák. Bocsánat, más szót nem tudok rájuk használni. És plusz klisének ott van még a menő csajszi testvére, aki goth. Teljes ellentétek, és a suliban tudomást se vesznek egymásról.... Pedig nem tudják letagadni a vérüket.
És végül, de nem utolsósorban a sár, aki miatt történt minden... Damen... A suli legmenőbb, leghelyesebb pasija, akiről kiderül, hogy csak kényszerből van a suli legmenőbb csajával, és titkon másra vágyik.... Nagyon másra.
És ott van még Charlotte másik világának szereplői is. Na ők már életszerűbbek! Pam és Prue tökéletesen beleilleszkednek a történetbe, meg van a saját helyük, saját történetük. És ők többet segítenek, mint azt Charlotte elsőre gondolta volna.

Maga a sztori a kliséken felülemelkedve is szórakoztató tiniregény. Lehet, hogy pont jó időben kapott el, és ha el nem is varázsolt, legalább adott egy kis felüdülést :)

A HAZATÉRÉS

A történet folytatódik a saját ütemében, ahol előzőleg el lett vágva. A kapcsolatok, a szereplők sokat nem változtak.  De valami mégis. Mindig úgy gondoltam, hogy egy könyv-sorozat második része nem lesz jobb az elsőnél, mert nem ad többet, újat. Azonban ebben többször tévedtem már. Ahogyan itt is. Mert a Szellemlány 2. része sokkal jobbra sikerült, mint az első kötet.
Hiába, hogy a a szereplők nem érezték az izgalmakat, nekem izgalmas volt. Több cselekményszálon futott, jobb volt a történetvezetés is. Talán még attól is jobb lehetett ez a rész, hogy a szereplők kicsit felnőttesebbek lettek...
Ebben a történetben a kétség a főszereplőnk. Mert kétségeink mindenben és mindenkiben lehetnek. Kételkedhetünk akár saját magunkban, akár a barátunkban,  akár a családunkban is... De nem éri meg az egész világban kételkedni.
Mindenki, aki eddig biztos volt magában, kétségek közé kerül. Vajon Petula túléli? Damen visszamegy hozzá? Maddy az a lány, akinek mondja magát? A régi barátok még mindig ugyanolyan barátaink?
És egyáltalán: mi történik a vég után???


Érdemes szerintem mindkét kötetet elolvasni, humoros, kicsit teátrális, szórakoztató és elszomorító. De nem egy ilyen világban élünk amúgy is?

Tartalom: 5 / 4,5
Borító: 5 / 5+

Kékszeműek

Még középiskolában kezdődött az egyik hobbim története. Barátnőimmel közösen történeteket írtunk. Csak simán a magunk szórakoztatására, fanficet, és a mi életünkről kiszínezve :) Nekem nem mindig jött ihlet, így néha a háttérbe szorultam. Én voltam az, aki átolvasta, átnézte a sztorikat. Tetszett ez a szerep. A mai napig szívesen olvasgatok kéziratokat, és szerencsére elég sokan fordulnak hozzám. Ismeretlenek is, akik remélem a későbbiekben remek ajánlólevelet írnak nekem, ha szükséges :)
Most is épp két kézirat van nálam. Egynek az írása folyamatban van, a másik befejezett. A folyamatban lévőt szeretném most részletesebben megemlíteni, mert abban már előrébb járok :)
A címe: Kékszeműek. Nálam már ez is sejteti, hogy nem egy átlagos történetről van szó, valamivel biztos meg van spékelve is :) És nem tévedtem. Egy világ, ahol nincsenek fantasztikus lények. De ők mégis mások. mások, mert Kékszeműek...

"Ugye, Te magad is láttál már kékszínű szemet? Lehet az tengerszínű vagy égszínkéken csillogó, mély vagy egészen világos. Ahány ember, annyiféle. Vagy csak azt hisszük? A Starlighti Akadémián egész másképpen van: ugyanis mindenki kékszemű. Szikrázó, kavargó, már-már világító a szemük, kivétel nélkül. Itt ötödéves Aidan is, és itt lesz elsős Rea. A fiú és újdonsült tanítványa hamar megtalálják a közös hangot, mintha varázslat fűzné össze őket. Feltűnően könnyen alakul az életük, mindenük megvan, amit csak kívánhatnak: barátok, boldogság, szerelem... Nincs itt boszorkányság, sem hókuszpókusz, az Élet írja sorsukat, és az ő meséjük nem úgy végződik, hogy boldogan éltek, míg meg nem haltak... "

A kéziratról: Tetszik. Jól használja a szavakat, ami egy fiatal írónál elég pozitív dolog. 

A főszereplők elég kidolgozottak. A hátterük fel van építve, és én egy kis jellemfejlődést is észrevettem már. 

Vannak hibái, melyeket már jeleztem az írónak, és próbál rajta változtatni. (Olyan jó, hogy hallgatnak rám:)). 

A történet folyik a maga medrében. A fő szempont a szerelmi szálon van. A Kékszeműek múltjáról eddig vajmi keveset tudtam meg, de bízom benne, hogy többet elárul nekünk még. Igazából nagy dolog még nem történt, de eddig csak 17 fejezetet olvastam át :) Most érzem azt, hogy valami más is fog történni a napi dolgokon felül. 

Stilisztikailag érzek egy kis hiányosságot talán. De ehhez magának az írónak kell felnőnie, magának kell rájönnie a változtatás lényegére. Nem rossz, csak nem 100%-os. 

Várom a folytatást, mert ez eddig a legjobban összeszedett kézirat, amit az utóbbi időkben olvastam.

Az íróról: Nilla, 19 éves, pest megyei. Elég határozottnak és kitartónak találom. Meg van a stílusa és az érzéke az íráshoz. Közvetlen és nyitott. 

Bővebb infóért Nilláról és a Kékszeműekről ide nézz be:

http://www.valoszinutlen.blogspot.com/