Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vörös Pöttyös. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Vörös Pöttyös. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. június 13., hétfő

Az elveszett Gage Mack

 Íme, a Pippa harmadik részének címe: Az elveszett Gage Mack!

Nekem kifejezetten tetszik, és szombaton úgy keltem fel, hogy egy ilyen megérzésem volt, miszerint Gage lesz a címszereplő :) Kicsit bánom, hogy nem Ruben került a középpontba, de remélem Fanni vele is fog eleget foglalkozni! :D

Kemese Fanni dedikálás közben

2016. június 10., péntek

Valami készül...



Valami készül!

Igen, jól látjátok, Kemese Fanni Pippa Kenn-trilógiájának befejező részének címe nagyon hamarosan, pontosan 2016.06.12-én vasárnap KIDERÜL!

Én már izgatottan várom, és a szombati Könyvhéten tartandó dedikáláson alaposan kifaggatom a kedves írónőt! :)

2013. július 29., hétfő

Ajánlatom kötelező olvasmánynak


Egy jó kis kezdeményezés indult útjára a blogosok között. Gondolom elég sokan esünk gondolkodóba, hogy még mindig aktuális az adott kötelező olvasmány?! A mai gyerekeknek vajon mit mond az Egri csillagok? Van értelme hosszú és unalmas orosz irodalomnak, mikor megannyi érdekfeszítő történet lakozik a világban?

Persze, az alapvető értelmi szinthez hozzá kell tartozzon mindaz, amit az irodalomóra keretein belül taglalunk, de én mégis szeretném kicsit virtuálisan megreformálni a kötelezőket.

A választásom egy olyan könyvre esett, melyet pár éve írtak meg, pár éve fedeztem fel, viszont mára világsiker lett. Engem mindenesetre teljesen rabul ejtett.

Nyáridő volt, mikor a kezembe akadt Cassandra Clare - Csontváros regénye (igazából a Hamuvárossal kezdtem, de még idejében leesett, hogy itt valami nincs rendben). Tetszett a címe, a borítója. Ez a könyv egy sorozat első része, a Végzet Ereklyéi 6 könyvből álló történet.




De miről is szól a történet?
Adott egy 16 éves lány, Clary. Vörös hajú, kissé esetlen, átlagos, művészlélek. Édesanyjával él New Yorkban, és van egy legjobb barátja, Simon. Simon ő egy igazi jó barát, szemüveges, rajong a számítógépes játékokért, de legfőképpen Clary-ért. Ez már a történet legelején látszódik, semmi extra nem kell hozzá.
Normális 16 évesekként elmennek egy klubba kicsit bulizni, de Clary élete attól a naptól fogva megváltozik. Olyan dolgokat lát, amit mások nem, csak a kiválasztottak, azok, akik vagy rendelkeznek a Látás képességével, vagy éppen ugyanúgy ehhez a másik világhoz tartoznak. Bizony, Clary felfedez egy másik világot, melynek létezésről ezidáig még csak nem is hallott.
Aki ezzel a világgal együtt a képbe kerül, az a szőke, arrogáns, jóképű Jace. Jace maga sem tudja miért, de érzi, hogy Clary más, mint a többi ember, így állandóan a megmentésére siet. Mert igen, Clary az a fajta lány, aki állandóan bajba kerül.
Innentől kezdve folytonos kalandokba, harcokba keverednek, újabbnál újabb kérdésekkel találkoznak, keresik a válaszokat. A bonyodalmak mindvégig fokozódnak, már-már szappanopera-szerűen. De pont ezért szeretem.



Hogy mit látok benne? 
A kalandokat. Az új lényeket. A világot. Mesés, ahogyan az Árnyvadászok világa le van festve. Izgalmas, sodró-lendületű, és szórakoztató. Épp ezért ajánlom kötelezőnek. Könnyed stílusa könnyen emészthető, a dolgok részletesen le vannak írva, és elég sok mindenre magyarázatot is kapunk. Azt éreztem az olvasása közben, hogy teljesen beszippantott, ott tudtam lenni, velük együtt futottam, harcoltam. És ez a dolga egy rendes könyvnek. A humora minden korban megállná a helyét, a cinizmus pont elég benne.

Mindezek mellett azért komolyabb témákat is boncolgat a könyv. Az első a szerelem, és az ezzel járó bonyodalmak, a szerelmi háromszög. A következő téma a család, és annak fontossága. Hogy a családunk miként próbál megóvni minket, hogy lehet mindent elrontani, és helyrehozni. A családi kötelékek többféleképpen is megjelenhetnek, nem kell feltétlenül jelen lennie a vérségi vonalnak.
Szinte már rejtve jelennek meg az árulással, hűséggel, hovatartozással kapcsolatos dolgok. Ami még kifejezetten tetszett, hogy olyan árnyaltan, de jó értelemben, foglalkozik a homoszexualitással is. Pont jó adagban, pont jól fűszerezve tárja elénk az írónő, nincs benne semmi durva, semmi megbotránkoztató.

Milyen korosztálynak ajánlanám?
Nehéz besorolni, mert én 21 évesen olvastam, és még a mai napig imádom. Igazából a 15-16 éveseknek tökéletes, azaz a 9-10.osztályba tenném kötelezővé.

Összegezve azért ajánlanám kötelezőnek, mert szórakoztató, humoros, mindenki megtalálhatja egy kicsit benne magát, pörgős, kalandos, igazán tiniknek való. És egy nem utolsó ok: 2013.augusztus 22-én jön a mozikban a könyvből készült film! Ezek után biztos kedvet kaptok elolvasni is :) (remélem! :D)

Végzet Ereklyéi - Csontváros


Ha még ez sem keltette fel a figyelmeteket, itt bele is lehet olvasni :)

http://konyvmolykepzo.chr.hu/wg3/files/download/10/csontvaros.pdf


Fülszöveg:
"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére."

Oldalszám: 470 oldal
Kiadja: Könyvmolyképző

2012. március 21., szerda

Vérmacska

A könyvtárban sikerült levadásznom Alfit.
Azonban már itt jött az első bökkenő. A példány újrakötött volt, könyvtár által. Az eredeti borító le volt vágva, és az újrakötöttre rá volt ragasztva. Rendben, értem én, hogy így hamarabb megtalálják a könyvet. Nem is ezzel volt a gondom. Hanem azzal, hogy egy történetesen új, 2011. decemberi megjelenésű könyvvel mit tehettek az olvasók, hogy újra kellett kötni?! Szegény könyv...
No de térjünk vissza Alfihoz. Már régóta el akartam olvasni, hajtott a kíváncsiság, mit tud ez a macska. Aztán csak faltam a könyv lapjait, és jókat nevettem. Hangosan.
Alfi egy nem mindennapi macska. Beszél és át akarja venni az uralmat a gazdája, Szőri agya felett. Eme uralmat később az egész világra kiterjedően akarja folytatni. A könyvben csak Szőriig és családjáig jut.... no meg az olvasókig.
Mert Alfi megfertőz. Vagy utálod, vagy szereted.
Nálam teljes imádat övezi. A káromkodásaival, Szőri cseszegetéseivel és rosszalkodásaival együtt. Mert így volt teljes a Vérmacska-profil.
Cselekménye nem igazán van a könyvnek, de végigkövethetjük Alfiam fejlődését. Ez a fejlődés még néha a főszereplőnek is unalmas, így belekarmolja Szőri és körének történetét. Telnek a napok, Szőri szenved, néha kevésbé, néha jobban. Szerelmi élete nincsen, és az amúgy is alacsony önbecsülésén Alfi még mélyebbre karmol. Ilyen szempontból Alfi szemét. De alapjában véve nem minden ember ilyen? Önző? Csak magunkra, a saját boldogulásunkra gondolunk, más nyomora néha meg se érint minket. Szerintem ez a könyv egy ilyesféle üzenetet is hordoz magában. De csak burkolva.
Egyébként nem véletlenül szórakoztató irodalom témakörébe tartozik ez a könyv. Szórakoztat, kétségtelenül. A cselekménye annyiból áll, hogy Alfi eszik, éhes, rosszalkodik, sír, hogy elnáspángolták, terrorizálja a gazdáit lelkileg és testileg is.
Szőri önmegvalósít, Alfi utazgat, de nem szereti a vonatot. Aztán nem sikerül Szőri önmegvalósítása, így visszaköltöznek, de Alfiam napjai nem maradnak nyugodtak, mert Szőri talál egy másik macskát. Nem engedik össze őket, mert a kinti kismacska fertőz, Alfi meg karmol.  végül Alfi kétéves lesz, és ennyi a könyv. Abbamarad a világuralomra törés, abba marad a terror. Alfi elfáradt.
Nekem egy valami nem tetszett a könyvben. Az utolsó 50 oldal állandósult ismétlésből áll, Alfi már nem a régi, és mégannyira se történik semmi, mint előtte.
Ezt leszámítva tetszett, de nem hinném, hogy hamar újraolvasás áldozata lenne.

Tartalom: 5 / 4, 5
Borító: 5 / 4, 5