2014. december 28., vasárnap

Estelle Brightmore - 13.napon





Cím: 13.napon 
Szerző: Estelle Brightmore
Oldalszám: 160 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Kiadás éve: 2013


"2195-re a Föld egy összefüggő, elnéptelenedett sivataggá válik. Csupán egyetlen élhető menedék marad, a falakkal körülvett Város. Ez az utolsó éden csak a kiválasztottak számára maga a földi paradicsom. A társadalmat alkotó emberek születésüktől fogva szegények vagy gazdagok csoportjába tartoznak és a két osztály között nincs átjárás. Az irányítás 12 zsarnok kezében van.
A Város vezetői időről-időre halálos játékokat szerveznek, ahol bárki porondra kerülhet, akarata ellenére is.

Ana Andropov egy fiatal, különc újságíró, aki a mocsok és a hihetetlen luxus éles ellentétében és a kegyetlen törvények káoszában próbál egy önkényesen igazságot szolgáltató, gyilkos fantom nyomára bukkanni.

Ahol az ember embernek farkasa, létezhet-e még kegyelem és könyörület? Meddig uralkodhatnak még gazdag kevesek szegény sokakon? Kegyetlenségre lehet válasz az erőszak? Vannak még önzetlenek és szerelmesek? 
És valaha választ kapunk vajon ezekre a kérdésekre? Talán a 13. napon…"




Innentől cselekményleírást tartalmaz!


2195-t írunk. A világunk szétesett, Jött egy titokzatos utolsó járvány, ami megtizedelte az emberiséget, és az újrakezdésre kényszerítette. Ekkor jött 3 vezető, akik azt mondták, tudnak egy jobb helyet, ahol élhető világot alakíthatnak ki maguknak. Létrejött a Város.

A főszereplőnk, Ana Andropov, aki egy orosz felmenőkkel rendelkező újságíró. Ana még elég fiatal, nem emlékszik a világégésre, a Város alakulására, ami 2150-ben volt. Vázlatosan fedi fel előttünk a Város alapjait, működését. 3 körre van felosztva, olyan kaszt-szerűen vannak elválasztva egymástól az emberek.  A három fő vezető még mindig él, és uralkodnak a Város felett. Persze bővült a család, és mind együtt élnek a Kastélyban, az első körben. Ana elmesélése alapján nem olyan rossz élni a második körben sem, hisz mindene megvan, és újságíró révén szabadon járhat-kelhet.
Igazán nem tudtam pontosan elképzelni magát a Várost és felépítését. Egy ilyen fallal körülvett dolgot nehéz volt elhelyeznem a képzeletbeli térképemen. Nem tudtam a nagyságát sem, és ez a körös felosztás is furcsa volt.

A történet lényegében ott kezdődik, hogy Ana, mint újságíró nem nyugszik, és izgatja a Városban zajló igazságtalanság és korrupció, valamint a rendőri nagyhatalom. Bele is keveredik rendesen a dolgokba, amire azért elég korán rá lehet jönni. Ugyanis elkezdi gyilkolni egy Fantom a Vezetőket. Az első gyilkosság után azzal fenyegeti meg őket, hogy mindegyik vezetőt megöli, ha azok nem hajlandók felfedni az igazságot a kinti, falakon túli világról. Merthogy a vezetők titokban tartják az emberek előtt, hogy kint már nincs fertőzés veszély, élhető a világ.  Ana nyomozásba kezd, hogy megtalálja ezt a Fantomot. Nyomozás közben találkozik az ügyeletes rosszfiúval, aki motoros-tetovált-modortalan.  Vincent épp az Arénába tart, bátyja csatájára, ami egy élet-halál harc a bűnözőknek.  Állatokkal illetve egymással harcolnak a nép előtt.  A nagy napon, Vincent bátyja megnyeri a csatáját, viszont a Fantom miatt nem kap felmentést, mindenki szeme láttára megölik.  Így kezdenek közösen nyomozásba Ana és Vincent. Persze, mikor Ana a harmadik körbe utazgat, és Vincenttel az alvilágba merülnek, nem igazán nyomoznak, inkább partikra járnak, és látványos motoros-bemutatókra. Eleinte semmi románc nem alakul ki, aztán hopp, mindkét fél részéről kezd bizseregni valami. A végén ez a románc  túlzásokba esik, tömény cukorszirup lesz, ahhoz képest, hogy 150 oldal az egész történet. Nem éreztem azt a bummot, ami egy ilyen szerelmi szálnál szükséges lenne.

Ahogy ez a szerelmi szál előtérbe kerül, a krimi-szál teljesen elhalványul.  Tetszettek, hogy a fejezetek elején belelátunk a Fantom fejébe, látjuk a gyilkosságokat, érezzük a lüktetését.  Viszont nincs meglepetés a Fantom kilétét illetően, picit túlzottan pszicho-thriller-szerűbe megy át a gyilkos személye.

A végét nem igazán lőném le, mert van benne minden. De tényleg. Elég kusza, és sok lett számomra, mind az információt tekintve, mind a váratlan fordulatokat.  Kiderül, ki a Fantom, nem lesz happy end, a szerelmesek nem találnak egymásra, és nyitott marad a lezárás.

A történetvezetés nem rossz, a mondatok nem mindig voltak magyarosak. Volt, amikor a szemem először nem vette észre a szórend felcserélését, automatikusan úgy olvasta, ahogy neki jó, miközben valami nem volt jó, és visszaolvasva jöttem rá a hibára. Érezni, hogy egy kezdő íróról van szó, elég sok csiszolni való van az írásmódon is. Szerintem egy ilyen történet jobban megérhetett volna, ha hosszabb. Ötlet az van benne, csak kidolgozatlan és kevés.


A borítója és fülszövege igazán figyelemfelkeltő. Tetszett ez a steampunk-alma, illetve a cím is. Hálistennek elég sok köze van mindkettőnek a könyvhöz, nincs zavaró ellentét.

A Könyvet köszönöm az Álomgyár Kiadónak!

2014. november 19., szerda

Interjú Kemese Fannival


Szeptember óta tudom, hogy idén ősszel meg fog jelenni egy bizonyos, számomra nagyon várt könyv.  A címét már tudtuk, és a borítója is lelepleződött az ősz folyamán.

Ez a könyv pedig nem más, mint A napszemű Pippa Kenn folytatása, A viharszívű Mya Mavis. 





Ennek örömére, és hogy csillapítsam várakozásomat, készítettem egy interjút a szerzővel. Rendhagyó módon publikáltam, mert a moly.hu-n karcoltam estéről estére a válaszokat. Nagyon köszönöm Fanni válaszait, számomra egy örök élmény marad.
Fogadjátok most szeretettel egyben a kérdéseket, és ne feledjétek, november 22-én megjelenés és könyvbemutató :))


Nagyon várom már, hogy megismerhessem Myát, de Pippa sorsa is érdekel. Te hogy állsz ezzel, mennyire tudtad saját útjukra engedni a karaktereidet?

Pippa múltját, félelmeit és vágyait elég jól ismertem. Myánál egy kis időbe telt mire a helyükre kerültek a mozaikdarabkák, de utána már minden rendben ment. Ez persze minden szereplő esetében így van: ha megismerem őket, akkor meg tudom tippelni, hogy egyes helyzetekben hogyan reagálnának, és onnan kezdve csak „figyelnem” kell őket. 
Pippa és Mya is tartogat még meglepetéseket, de már előre tekintek: a harmadik részben teret nyerő szereplőkkel kapcsolatban még csak sejtek dolgokat, de jól is van ez így, mert motivál, hogy írás közben felfedezzem mit is rejtegetnek.

Nagyon inspirálók a képek Pinteresten, de nekem ezek nagyon sok fájdalmat tükröznek.
Ezek Pippa vagy Mya fájdalmát szimbolizálják?



A Pippás Pinterest táblára szeretek úgy gondolni, hogy a sorozat hangulatát tükrözi. Vannak olyan képek, amelyek karakterekre, jelenetekre vagy éppen a háttérvilágra utalnak (vagy legalábbis emlékeztetnek rájuk). Ha belenézek a képgyűjteménybe, akkor máris könnyebben rátalálok a hangulatra, amit írás közben szeretnék megfogni a Pippa Kenn-trilógiában. Olvasóként lehet más élményt nyújt a könyv és a képgyűjtemény, de nekem nagyon is összeforrnak. 
Egyébként Pippának és Myának is megvannak a saját démonai, de nem csak ők szenvednek ebben a világban. A Mya regényből majd kiderül mire is gondolok. 






Nehéz volt Pippától elszakadnod, hogy Mya előtérbe kerülhessen?

Valójában Pippa és Mya egymás mellett léteznek, néha keresztezik egymás útját, de a Mya regényben inkább külön mederben folyik a történetük. Mya szemén keresztül megismerjük a kolóniát, a szabályokat, és az összefüggések terén sokkal mélyebbre áshattam rajta keresztül, mint amennyit Pippa szemszöge megengedett volna. Mya hangja más szempontból is kihívást és izgalmas lehetőséget rejtett a történet előrehaladtával. 

Van kedvenc képed a gyűjteményből, amire azt mondanád, hogy teljesen Mya történetét szimbolizálja? Miért az?



Egyik képre sem gondolok úgy, hogy az teljes egészében lefedi Mya történetét. A képekben sokkal inkább megragadni kívánt hangulatot, karaktereket és jeleneteket látok. A kérdés láttán  azonban ez a kép jutott eszembe:
https://www.facebook.com/KemeseFanni/photos/pb.206701452794744.-2207520000.1414075421./547801875351365/?type=3&theater
A képen egymás mellett látható Mya, Pippa és Hazel; érzékelhetőek a köztük lévő különbségek. Például Myának furcsán csillog a szeme: vajon mit lát? Pippa elszántsága, Hazel ellenkezésre nyíló szája pedig magáért beszél.
Ezen az oldalon az arcok teljes egészében megtekinthetőek: https://www.behance.net/gallery/Illustration-213/7623703

A képek mellett van olyan zene, amiről egyből Mya és/vagy Pippa ugrik be neked?

Nincs olyan zene, amelyről kifejezetten Pippa vagy Mya jutna eszembe.  Viszont érdekel, hogy az olvasók szerint milyen zene illik a történethez.
Például egy molyos értékelésben a Pippa regényt ezzel a zeneszámmal kötötték össze: https://www.youtube.com/watch?v=ktvTqknDobU

Volt összetűzésed Myával a történetírás alatt?

Írás közben nem igazán szoktam összeveszni a szereplőkkel, általában inkább meglepnek. (De valószínűleg én elég megbocsátó vagyok velük. )
Mya is többször meglepetést okozott, rájöttem, hogy sokkal több mindent rejteget, mint először gondoltam volna. Emellett rajta keresztül tudtam legegyszerűbben megmutatni a kolónia berendezkedését. A szemszögkarakterek közül ő a legelfogadóbb a kialakult rendszerrel kapcsolatban, szerintem ő testesíti meg az átlagos kolóniai lakos értékeit, némi tinédzserkori dacoskodással fűszerezve.

Inkább az érzelmek, vagy a harcok lesznek előtérben ebben a részben?

Az érzelmekre és a harcokra is bőven jut idő és figyelem. Szeretném azt gondolni, hogy a teljes regényt  tekintve sikerült valamiféle egyensúlyt teremtenem.

Most miért levelek lesznek a főrészek elején? Milyen célod volt ezzel?

Akkor jött az ötlet, hogy a második részben levelek legyenek, amikor rájöttem, hogy Kelsei nem csak Kutyaorrúnak ír egy utolsó levelet, és ennek a másik levélnek fontosnak kell lennie a második részben. Amikor jobban átgondoltam, hogy a Mya regényhez milyen töredékes emlékek illenének, arra jutottam, hogy a naplóbejegyzések inkább Pippa családjához kötődnek. A levelekkel többet tudok mutatni bizonyos szereplők közötti viszonyról és emellett a világról is.
A harmadik kötetre is van már ötletem; jelen pilanatban úgy gondolom, hogy nem naplóbejegyzések és nem is levelek választják majd el az egyes részeket. 

Sok új szereplő lesz? Van olyan, aki mellékszereplőként a szívedhez nőtt?

Még ha csak kutyafuttában is, de a fontosabb mellékszereplők  egy részével már találkozhattatok a Pippa regény végén. Ezek a szereplők a második részben elkezdenek kibontakozni, láthatunk valamennyit a háttértörténetükből. A harmadik részben folytatódik a folyamat, ezért is várom már nagyon, hogy teljes gőzzel belevágjak a megírásába. 

Fiúk/ férfiak mennyire fognak szerepelni? Lesz esetleg saját szemszögük?



A regényben négy szemszögkarakter szerepel, ebből kettő fiú/férfi. Az első nem meglepő, mert azt gondolom Rubent nem kell bemutatnom.  A másik férfit azonban éppen csak megemlítettem a Pippa regényben; itt a folytatásban egy kicsit beleláthatunk majd a fejébe. Kihívás volt belebújnom a bőrébe, megismernem a motivációit és a történetét. 




Kinek lesz nehezebb? Myának, Pippának vagy Neked elengedni őket megint egy időre?

Ami azt illeti, nekem ez az utazás folytonos, az olvasókhoz jut el akár éves kihagyásokkal egy-egy rész. Például már Pippa megjelenése előtt dolgoztam a Mya regény egy korai verzióján, amelynek teljesen mások voltak a fő konfliktusai, mint a végső verziónak. Ez végül teljes egészében a kukában landolt, és nulláról elkezdtem újra felépíteni  egy sötétebb, kegyetlenebb, fordulatosabb történetet. Ez az írói blokkok miatt időbe telt.
A lényeg: a háttérben zajlott az írás, Myáék a mindennapjaim részei, és ez így is lesz a trilógiát lezáró VÉGE szó leírásáig. Erre  a pillanatra azonban még egy kicsit várnom kell. 

Meg fog halni valaki?

A rövid válasz az, hogy igen. A hosszabb verzió spoileres lenne.

Mennyire váltak a mindennapjaid részévé a szereplők?

A mindennapi írás híve vagyok, és egyszerre csak egy történettel foglalkozom (mármint papíron; az álmodozás és képnézegetés más tészta). Vagyis a kézirat leadása előtt majd’ egy évig minden nap dolgoztam a szövegen, írtam, átírtam és visszatöröltem, vagyis nem telt el úgy nap, hogy valamelyik karakterre vagy jelenetre egyáltalán ne gondoltam volna.
Szóval bizonyos szempontból a szereplők a mindennapjaim részei, és ebbe most elég ijesztő volt belegondolnom, köszi a kérdést. :D

Hogy érzed, lesz akkora hatása Myának mint két éve Pippának?

Jelenleg nem igazán tudom még felmérni a történet hatását. A Mya regénynek teljesen más a fókusza, mint a Pippa regénynek volt. Az első olvasói reakciók arról árulkodtak, hogy a Mya regény is kivált érzelmeket, vagyis igenis van hatása, de minden olvasó döntse el maga, hogy mit gondol.

Nehezebb volt megírni Mya történetét, mint Pippáét?

Igen nehezebb volt, és több időbe is telt.
Az első rész megjelenését követően nem egyszer küzdöttem írói blokkokkal, regényírás közben elég sokszor nem megfelelő irányba kanyarodott a történet, és elég sok idő volt ezeket a vadhajtásokat visszanyesegetni, és megfelelő útra terelni a történetet.
Több karakter is fejtörést okozott, eleinte nem voltam tisztában a motivációikkal, vagyis ez is időbe telt, hogy felfedezzem. A végeredmény kárpótolt, ahogy azok a pillanatok is, amikor bepötyögtem az utolsó mondatot, vagy amikor a szerkesztést követően beleolvasgattam a regénybe.
Remélem ez tényleg a második kézirat átok volt, és nem lesz harmadik vagy negyedik. 

Mennyire izgulsz a második regényed megjelenése kapcsán?

Nyáron még azt gondoltam, hogy kevésbé fogok izgulni,  mint a Pippa regény megjelenésekor. Két év telt el a megjelenés óta, és én kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni az olvasóknak Mya története. Sok munka van benne, útközben nem egyszer hoztam olyan döntést, amely felborított néhány cselekményszálat. (Hogy példát is említsek: a korai kéziratban Pippa nem ébredt sápadtkarmokkal az első fejezetben (http://kemesefanni.blogspot.hu/2014/10/a-viharszivu-mya-mavis-1-fejezet-13.html).)
Kíváncsi vagyok, hogy az olvasókból milyen érzéseket vált ki a történet. 

Kaphatunk egy picike információmorzsát a következő részről? Kiről fog szólni?

Még gondolkodom a harmadik rész fókuszán, de jelen pillanatban két címszereplő jelöltem is van. Egyikük az eredeti terv, másikuk azonban a Mya regényben könyökölt ki magának figyelmet. Srácok az illetők egyébként, de ugye még semmi sincs kőbe vésve, még az is lehet, hogy egy harmadik szereplő lesz a befutó.
A tervek szerint a befejező kötetben a világ tovább tágul majd, és érzelmekben sem lesz hiány.

Tudom ez egy gonosz kérdés, de látod már a végét, a végső befejezést?

Amikor rájöttem, hogy a történet nem áll meg a Pippa regény végén – már nem tudom felidézni, hogy pontosan mikor volt ez a pillanat, de valamikor Pippa írása közben –, azóta látom, hogy a sorozat hova fog kifutni. Eleinte csak egy homályos kép volt, aminek a legvastagabb körvonalairól sejtettem, hogy mit adnak ki. A tényleges zárójelenet azonban folyton változik, ahogy részről részre egyre többet tudok a karakterekről, a világról és a nagy mozgatórugókról.
Furcsamód, amiben jelen pillanatban legbiztosabb vagyok, az a hangulat, amit a befejezéssel szeretnék megfogni. Izgatottan várom mi sül majd ki belőle, amikor végre eljutok oda. 



2014. november 13., csütörtök

Kényszermegoldás


Nem is tudom, hol kezdjem ezt a bejegyzést. Talán legjobb az előzményektől.

Mint sokan tudjátok, molyon aktívabb vagyok. Október 31. óta karcolok minden este időben, mert volt az az ötletem, hogy meginterjúvoltam Kemese Fannit a hamarosan megjelenő könyve kapcsán, és minden napra szántam egy kérdés-válasz karcot. Mindez a tegnapi napig nagyon szépen haladt, amikor is korlátozták a profilomat. Így ez a rendszer felborulni látszik, mivel jelenleg se tudok új tartalmat létrehozni. De mivel kötelességemnek érzem a kialakított dolgot fenntartani, ezért ezt a módot választottam ma estére :)

Fogadjátok sok szeretettel a ma esti kérdést :)



Kérdés: Hogy érzed, lesz akkora hatása Myának mint két éve Pippának?

Fanni: Jelenleg nem igazán tudom még felmérni a történet hatását. A Mya regénynek teljesen más a fókusza, mint a Pippa regénynek volt. 
Az első olvasói reakciók arról árulkodtak, hogy a Mya regény is kivált érzelmeket, vagyis igenis van hatása, de minden olvasó döntse el maga, hogy mit gondol.