Oldalak

2013. április 21., vasárnap

XX. Budapesti Könyvfesztivál lila szemmel


Ha könyves esemény, akkor eme lilahajúlánykának feltétlen kint kell lennie :)) Még akkor is, ha nem veheti meg az összes könyvet :D ( olyat ki tud megtenni? :D)

Tavaly voltam kint először, így most nem ért sokként a tömeg, Darth Veder és a kacsák :D Könnyen eligazodtam a standok között, igaz, jól jött egy térkép, hogy célirányosan tudjak menni :D
Későn értem ki, így lemaradtam a nagy közösségi találkozóról, de összefutottam szerencsére minden fontos mollyal :) Aki nem tagja ennek az oldalnak, nem tudja, milyen élményt hagy ki :) Tessék máris regisztrálni :) ( www.moly.hu, Mazsidrazsi néven vagyok fent :))

Az egész fesztivált számomra most a találkozások határozták meg, de természetesen szemet vetettem jó pár könyvre futkosás közben :)

Mivel Angyalsors rajongó vagyok, egyszer tuti elolvasom az Angyalnyár novellát :)


Ezt a könyvet pedig elég sokan dicsérik molyon, elég komoly témát feszeget, és a borítója mellett sem mehetünk el szó nélkül :)

Amin csodálkoztam, hogy ennek a pasasnak még mindig van mit írnia??? Már annyi könyve jelent meg, hogy a szememben most hiteltelenné vált, pedig elolvastam volna a módszerét...


Ezt a könyvet annyian vették-vitték, hogy egyszer tényleg el kell olvasnom :)


A többi friss megjelenésről már nem is beszélek, mert végtelen a lista arról, ami érdekelne :))

Nagyon sok könyvjelzővel is gazdagodtam, egy vérbeli molynak abból sose elég :D kaptam nyereménykönyvet, kölcsönkönyvet, és egy régóta lestoppolt könyvet is magamévá tudtam tenni :)



Izgatott voltam, hogy tudok-e maradni a dedikálásra, de végül csacsorászással annyira elszaladt az idő, hogy nem is volt kérdés, hogy ott a helyem Kemese Fanni dedikálásán, a Könyvmolyképző standjánál :)
Annyira jó, hogy a mi magyar íróink ennyire közvetlenek, édesek, aranyosak, kedvesek, nincsnek a föld felett 6 méterrel... egyszóval emberiek... Fannival se volt másképp, és örülök, hogy figyelemmel kísérjük egymást :) Egyértelmű, hogy A Napszemű Pippa Kenn-t ennyire hype-olom, mert januárban olvastam, de még mindig a hatása alatt állok. Szavakba nem lehet önteni, hogy milyen érzelmeket hozott felszínre bennem a történet. Tényleg mindenkinek érdemes elolvasnia, mert - nekem legalábbis- újat ad. Nem egy tucattörténetet kapunk, és nem felszínesen olvassuk. (De lesz még később értékelés :D)
Nagyon jó volt találkozni, jobban megismerni Fannit. :) Megtudtam, hogy ha minden jól megy, a folytatás ősszel jön! :DD Éééés.... a második résszel kapcsolatosan bennfentesebb információkat Kellyolvas blogján fogunk kapni, május elején :) Nézzétek majd :) ( http://www.kellyolvas.com/ )
Itt láthatjátok az én gyönyörűségeimet :)) Verekednem se kellett értük! :D



Röviden és tömören ennyi lett volna nekem a Könyvfesztivál, de még felsorolnám, milyen csodálatos molyokkal találkoztam :)
MFKata, narayan, Roni_olvas, Timus, Domeszka, Fummie, hankman,papirzsepi, Sister, Ciccnyog, Zoltán, Üstökös, Gretty, Algernon, scheszti, Blanka_13, Greylupus, kellyolvas, Fanni_F_V, Sheila_7, Fay, J_R_T :)) Tényleg élményekben gazdag napom volt :))


Annyit mondanék, életében egyszer mindenki menjen ki, simogasson, szagolgasson, vásároljon könyveket :)))



2013. április 14., vasárnap

Junot Díaz - Így veszíted el


Előélet: Első recenziós felkérésem, amit ezúttal is köszönök a Cor Leonis Kiadónak!


Röviden: "Junot Diaz kötete egymáshoz kapcsolódó történetek füzére, melyek középpontjában a szerelem áll, csak épp más-más jelzővel: szenvedélyes, tiltott, haldokló, anyai. A szerelem pedig maga is „idegen” egy idegen földön, hiszen New Jerseybe szakadt dominikaiak közösségében járunk, akik gyötrelmesen próbálják összekapcsolni a két világot, hogy életteret találjanak maguknak. Az energikus és ötletes, gyengéd és humoros szöveg elénk tárja az emberi szív határtalan sóvárságát és elkerülhetetlen gyengéit.

Junot Diaz a Dominikai Köztársaságban született és New Jerseyben nevelkedett. Már Drown című első novelláskötete nagy visszhangot váltott ki, majd regénye, a The Brief Wondrous Life of Oscar Wao 2008-ban elnyerte a Pulitzer-díjat. Az Így veszíted el 2012-ben jelent meg tovább öregbítve fiatal szerzője hírnevét."

Külső: A Cor Leonis Kiadó gondozásában megjelenő kötetnek igazán figyelem-felkeltő a borítója. Egyszerűen leírja azt, mit várhatunk a cím alapján a történetekben. Nekem első látásra szerelem volt.
 5 / 5

Belső:
Vannak történetek, melyek mélyen beléd ivódnak… 
Ezek a novellák betekintést nyújtanak nekünk oda, ahová mi, női olvasók nem sokszor jutunk el. A férfi gondolkodásmódba, érzelmekbe, lelkivilágukba. 
Főszereplőnk és fő narrátorunk Yunior, egy dominikai, aki Amerikában nevelkedett fel. 
Egyszer láthatjuk ahogy 30 évesen elveszíti álmai nőjét, majd hirtelen sanyarú gyerekkorába repülünk. Kár lett volna, ha nem így lett volna felépítve. Néhol soknak éreztem, néhol kevésnek, de a végére minden pontosan összeállt. 
Érzelmek terén bőven el vagyunk látva, pedig szavakkal szinte nem is írja le őket. De érzed, hogy mi van mögötte. Néhol gátlástalan, néhol szókimondó, olykor pedig homályos. Olykor vággyal túlfűtötten erotikus, néhol meghökkentő. Pedig ez csak 9 novella, és mégis, megannyi érzelem…. 
Szó van a történetekben szerelemről, szakításokról, megcsalásokról, miértekről, hogyanokról, családról, hűségről, testvéri kapcsolatokról, és elvesztésekről. Úgy érzed magad, mint a történetekben élők: se pénze, se jövője, se reménye… 
Annyit mondhatok, hogy ezt a gyűjteményt egyszerű szavakkal nem lehet körülírni. Mindegyik történetnél mást éreztem, összezavarodtam, egyetértően hümmögtem, csalódottan lapoztam. Ami biztos, hogy most érzelmileg úgy érzem magam, mint akinek a lelkét kivették magából, betették egy mosógépbe, és folyamatosan a centrifugálás fázisában van. Nehéz egy könyv. Talán 10 év múlva még többre értékelem, de most így frissen fáj. Olyan őszinteség van benne, ami szíven üt, mert manapság már ritkán találkozunk ilyen őszinteséggel..
Egy élmény volt olvasni, biztos, hogy kevesebbnek érezném magam,ha nem kerül a kezembe.

Tetszett, mert magával ragadott, mégis nehezen haladtam vele. 

5 / 4

Kinek ajánlom?
Mindazoknak, akik vágynak arra, hogy a mindennapokat olyan érzelmekkel tarkított szavakkal, kifejezésekkel írják le, úgy olvashassanak róla, hogy: " Igen, ezt én is éreztem már..."


2013. április 1., hétfő

Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő


Előélet: Régóta tetszett már a címe, és a borítója se olyan rossz, így mikor bent volt a könyvtárban, egyértelmű volt, hogy jön velem :)

Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 288 oldal
Megjelent: 2011-ben
Fordította: Zentai Éva



Röviden: Egy visszaemlékezésből megtudhatjuk, hogy a főszereplőnk, Alice, miért illeszkedett be nehezen a középsuliban, miért érezte egyedül magát. Aztán jött egyetlen személy, aki megváltoztatta az egész életét. Nem csak a jelenét, de a jövőjét is...



Külső: Tetszik a borító, olyan sejtelmes. 5 /4 


Belső:
Vigyázat, SPOILERES lehet!

Imádom az ilyen könyveket! Az első oldaltól kezdve rabul ejtett.
Teljesen valósnak tűnt nekem ez a krimi-thriller. Sajnos ez bárkivel megeshet. A bosszú nem ismer határokat.
Tetszett a három jelenidős elbeszélés, nem zavarodtam bele, mindig tudtam, melyik jelenét meséli.
Komoly témákkal foglalkozik, de a legfőbb az a halál. Egy ilyen borító mögött nem ezt sejtené az ember…
Az elején nem sejtettem Alice hátterét. Egy gonosz tréfának gondoltam az egészet. De Alice nem egy egyszerű eset, ezt már rögtön láttam. Mentálisan beteg, és a bosszúvágy élteti.
Undorító, mocskos húzásai voltak. Katherine helyében nem ragaszkodtam volna ennyire a barátságához.
Ha én lettem volna a főszereplő, nem tudom, hogy dolgoztam volna fel ennyi traumát. Valószínű hasonlóképp önostorozó, zárkózott és összeomlott lennék.
Robbie aranyos volt, de szintén hülye. Mint tudjuk, a szerelem vak.
Alice annyira az orránál fogva vezette a szereplőket és az olvasót, főként a hangulatváltozásaival, de a vége kiszámítható volt.
Philippa kicsit magamra emlékeztetett a pszichológiai meglátásaival és randiguru szerepével.
Mick-et annyira sajnáltam. Nem ezt érdemelte.
És igen, megint egy könyv, amin elpityeredtem. Mert ez egy szomorú és nagyon is valósághű történet.
Egy hibája volt az egész könyvnek, ami végig idegesített és nem fogom megérteni: miért ennyire fontos, hogy valaki gyönyörű legyen? Miért ez alapján kell párt választani? Ez elvette az élét, veszített a hitelességéből nálam.
Mondjuk lehet ezzel az volt a célja, hogy megmutassa: a szépek is gonoszak…
Vagy az ő életük se tökéletes, és kijár nekik is a rosszból….

Összességében tetszett, de egy csipetnyi fűszer hiányzott belőle: 5 / 4,5