Az elveszett Gage Mack

 Íme, a Pippa harmadik részének címe: Az elveszett Gage Mack!

Nekem kifejezetten tetszik, és szombaton úgy keltem fel, hogy egy ilyen megérzésem volt, miszerint Gage lesz a címszereplő :) Kicsit bánom, hogy nem Ruben került a középpontba, de remélem Fanni vele is fog eleget foglalkozni! :D

Kemese Fanni dedikálás közben

Valami készül...

Valami készül!

Igen, jól látjátok, Kemese Fanni Pippa Kenn-trilógiájának befejező részének címe nagyon hamarosan, pontosan 2016.06.12-én vasárnap KIDERÜL!

Én már izgatottan várom, és a szombati Könyvhéten tartandó dedikáláson alaposan kifaggatom a kedves írónőt! :)

2015 - Könyvfesztivál idén is

Idén is megrendezésre került a Nemzetközi Könyvfesztivál a Millenáris területén. És ahogy az már évek óta program nálam, ki is kellett látogatnom!

Tavaly bőrönddel készültem, kényelmes is volt, viszont idén úgy gondoltam, legyen hátizsákos fesztiválozás. Jó volt így is, és legalább határt szabtam a megvásárolandó könyveknek helyszűke miatt. :D

Sajnos csak 2 óra után tudtam kimenni, fel is voltam készülve arra, hogy egy pár dologról lemaradok. Ilyen volt a Likó Marci-féle előadás, vagy a rengeteg szépséges könyvjelző is, ami már szinte el is fogyott, mire kiértem.

Rengeteg Mollyal sikerült találkoznom, mint ahogy lenni is szokott és helyén is való a dolog. Régi arcok, új ismerősök, kósza oda-oda integetések voltak mindenfelől, aminek irtóra örültem.

Könyvek terén lássuk csak... első állomásom a Könyvmolyképző standja volt, mind az ismerősök, mind a könyvek illetve a dedikálások miatt is. Lassan szerintem egyfajta bázissá alakul sokak számára ez a stand. :D Mivel folyamatosan sokan voltak a standban, a könyvek között, elindultunk lassan egy határozott körbenézésre. Határozott volt, mivel nagyjából tudtam, miket szeretnék magamévá tenni.

Következő állomásunk a Főnix Könyvműhely volt, le is csaptam egy sorozat folytatására, a Paranoiára. Nagyon vártam már ezt a részt, izgalmas és különleges volt az első része. Sajnos itt szemeltem ki magamnak többet is a jóféle könyvjelzőkből, és pórul jártam. Na majd jövőre ügyesebb leszek.
Mellettük volt a Fumax Kiadó kitelepülése is, aminek nagyon megörültem, hisz célom volt, hogy apumnak beszerzem a Nem vagyok sorozatgyilkos könyvet. Gyorsan és szakszerűen lezajlott, habár csorgattam a nyálamat rendesen a sok jó könyvre. Nem is beszélve az akciós könyveikről, mint például a Menedék, ami 1000 Ft volt...
Utána átnyargaltunk a másik épületbe, ahol a Maxim kiadó illetve az Animus volt megcélozva számomra. Ismét pórul jártam, mert az Animus akciós könyveiket is kifosztották, így tova kullogtam. A Maxim standjánál átvettem a két előrendelésemet, a Boldogító lélegzetet és a Gyönyörű tévedést. Szívesen szemezgettem volna még. Meglátogattuk a Gabo/Ciceró standot is, ahol megsimogattam a mozis-borítós Lázadót, az Itt voltam-at és a Hazudósokat is. Gondoltam, majd később visszamegyek, és valami csak jön innen is haza velem. Hát nem így történt.
Visszatértünk a fő bázisunkra, ahol is meg akartam lepni magam valami KMK-val... Nos, igazán szerencsétlen voltam ezen a napon, mert két könyvet kerestem, és egyik sem volt, szóval kicsit lelombozódtam, és döntésképtelenné váltam. Akartam venni könyvet, csak fogalmam se volt, mit.
De aztán visszaballagtam a Fumaxhoz, beszereztem még a Szörnyeteg urat és a Nem akarlak megölni könyvet, rábeszéltem barátnőmre a Menedéket, és már sokkal boldogabban mentem vissza a cuccainkhoz.

Szóval összesítve 7 db könyvet vettem (egy rendelésemet a Mammutban vettem át), a tavalyi 11-hez képest ügyes voltam :D
Szeretném megemlíteni, hogy a kiadók emberei nagyon kedvesek, aranyosak és segítőkészek voltak, örülök, hogy ilyen emberek dolgoznak könyvekkel. (de ez nem is lehetne másképp!)

Kicsit kuszára, eseménydúsra sikerült a napom számomra, így megfogadom, hogy jövőre kétszer látogatok ki a fesztiválra: egy nyugisabb napon, amikor csak könyveket veszek, és szombaton, amikor molyokkal találkozom.

Lehetne minden hónapban ilyen fesztivál! Jó, mondjuk a pénztárcánknak nem tenne jót, de felejthetetlen élmény ez a fesztivál minden évben! Könyvhét készülj, érkezünk! :))

Interjú Kemese Fannival

Szeptember óta tudom, hogy idén ősszel meg fog jelenni egy bizonyos, számomra nagyon várt könyv.  A címét már tudtuk, és a borítója is lelepleződött az ősz folyamán.

Ez a könyv pedig nem más, mint A napszemű Pippa Kenn folytatása, A viharszívű Mya Mavis. 

Ennek örömére, és hogy csillapítsam várakozásomat, készítettem egy interjút a szerzővel. Rendhagyó módon publikáltam, mert a moly.hu-n karcoltam estéről estére a válaszokat. Nagyon köszönöm Fanni válaszait, számomra egy örök élmény marad.
Fogadjátok most szeretettel egyben a kérdéseket, és ne feledjétek, november 22-én megjelenés és könyvbemutató :))


Nagyon várom már, hogy megismerhessem Myát, de Pippa sorsa is érdekel. Te hogy állsz ezzel, mennyire tudtad saját útjukra engedni a karaktereidet?

Pippa múltját, félelmeit és vágyait elég jól ismertem. Myánál egy kis időbe telt mire a helyükre kerültek a mozaikdarabkák, de utána már minden rendben ment. Ez persze minden szereplő esetében így van: ha megismerem őket, akkor meg tudom tippelni, hogy egyes helyzetekben hogyan reagálnának, és onnan kezdve csak „figyelnem” kell őket. 
Pippa és Mya is tartogat még meglepetéseket, de már előre tekintek: a harmadik részben teret nyerő szereplőkkel kapcsolatban még csak sejtek dolgokat, de jól is van ez így, mert motivál, hogy írás közben felfedezzem mit is rejtegetnek.

Nagyon inspirálók a képek Pinteresten, de nekem ezek nagyon sok fájdalmat tükröznek.
Ezek Pippa vagy Mya fájdalmát szimbolizálják?

A Pippás Pinterest táblára szeretek úgy gondolni, hogy a sorozat hangulatát tükrözi. Vannak olyan képek, amelyek karakterekre, jelenetekre vagy éppen a háttérvilágra utalnak (vagy legalábbis emlékeztetnek rájuk). Ha belenézek a képgyűjteménybe, akkor máris könnyebben rátalálok a hangulatra, amit írás közben szeretnék megfogni a Pippa Kenn-trilógiában. Olvasóként lehet más élményt nyújt a könyv és a képgyűjtemény, de nekem nagyon is összeforrnak. 
Egyébként Pippának és Myának is megvannak a saját démonai, de nem csak ők szenvednek ebben a világban. A Mya regényből majd kiderül mire is gondolok. 






Nehéz volt Pippától elszakadnod, hogy Mya előtérbe kerülhessen?

Valójában Pippa és Mya egymás mellett léteznek, néha keresztezik egymás útját, de a Mya regényben inkább külön mederben folyik a történetük. Mya szemén keresztül megismerjük a kolóniát, a szabályokat, és az összefüggések terén sokkal mélyebbre áshattam rajta keresztül, mint amennyit Pippa szemszöge megengedett volna. Mya hangja más szempontból is kihívást és izgalmas lehetőséget rejtett a történet előrehaladtával. 

Van kedvenc képed a gyűjteményből, amire azt mondanád, hogy teljesen Mya történetét szimbolizálja? Miért az?

Egyik képre sem gondolok úgy, hogy az teljes egészében lefedi Mya történetét. A képekben sokkal inkább megragadni kívánt hangulatot, karaktereket és jeleneteket látok. A kérdés láttán  azonban ez a kép jutott eszembe:
https://www.facebook.com/KemeseFanni/photos/pb.206701452794744.-2207520000.1414075421./547801875351365/?type=3&theater
A képen egymás mellett látható Mya, Pippa és Hazel; érzékelhetőek a köztük lévő különbségek. Például Myának furcsán csillog a szeme: vajon mit lát? Pippa elszántsága, Hazel ellenkezésre nyíló szája pedig magáért beszél.
Ezen az oldalon az arcok teljes egészében megtekinthetőek: https://www.behance.net/gallery/Illustration-213/7623703

A képek mellett van olyan zene, amiről egyből Mya és/vagy Pippa ugrik be neked?

Nincs olyan zene, amelyről kifejezetten Pippa vagy Mya jutna eszembe.  Viszont érdekel, hogy az olvasók szerint milyen zene illik a történethez.
Például egy molyos értékelésben a Pippa regényt ezzel a zeneszámmal kötötték össze: https://www.youtube.com/watch?v=ktvTqknDobU

Volt összetűzésed Myával a történetírás alatt?

Írás közben nem igazán szoktam összeveszni a szereplőkkel, általában inkább meglepnek. (De valószínűleg én elég megbocsátó vagyok velük. )
Mya is többször meglepetést okozott, rájöttem, hogy sokkal több mindent rejteget, mint először gondoltam volna. Emellett rajta keresztül tudtam legegyszerűbben megmutatni a kolónia berendezkedését. A szemszögkarakterek közül ő a legelfogadóbb a kialakult rendszerrel kapcsolatban, szerintem ő testesíti meg az átlagos kolóniai lakos értékeit, némi tinédzserkori dacoskodással fűszerezve.

Inkább az érzelmek, vagy a harcok lesznek előtérben ebben a részben?

Az érzelmekre és a harcokra is bőven jut idő és figyelem. Szeretném azt gondolni, hogy a teljes regényt  tekintve sikerült valamiféle egyensúlyt teremtenem.

Most miért levelek lesznek a főrészek elején? Milyen célod volt ezzel?

Akkor jött az ötlet, hogy a második részben levelek legyenek, amikor rájöttem, hogy Kelsei nem csak Kutyaorrúnak ír egy utolsó levelet, és ennek a másik levélnek fontosnak kell lennie a második részben. Amikor jobban átgondoltam, hogy a Mya regényhez milyen töredékes emlékek illenének, arra jutottam, hogy a naplóbejegyzések inkább Pippa családjához kötődnek. A levelekkel többet tudok mutatni bizonyos szereplők közötti viszonyról és emellett a világról is.
A harmadik kötetre is van már ötletem; jelen pilanatban úgy gondolom, hogy nem naplóbejegyzések és nem is levelek választják majd el az egyes részeket. 

Sok új szereplő lesz? Van olyan, aki mellékszereplőként a szívedhez nőtt?

Még ha csak kutyafuttában is, de a fontosabb mellékszereplők  egy részével már találkozhattatok a Pippa regény végén. Ezek a szereplők a második részben elkezdenek kibontakozni, láthatunk valamennyit a háttértörténetükből. A harmadik részben folytatódik a folyamat, ezért is várom már nagyon, hogy teljes gőzzel belevágjak a megírásába. 

Fiúk/ férfiak mennyire fognak szerepelni? Lesz esetleg saját szemszögük?

A regényben négy szemszögkarakter szerepel, ebből kettő fiú/férfi. Az első nem meglepő, mert azt gondolom Rubent nem kell bemutatnom.  A másik férfit azonban éppen csak megemlítettem a Pippa regényben; itt a folytatásban egy kicsit beleláthatunk majd a fejébe. Kihívás volt belebújnom a bőrébe, megismernem a motivációit és a történetét. 




Kinek lesz nehezebb? Myának, Pippának vagy Neked elengedni őket megint egy időre?

Ami azt illeti, nekem ez az utazás folytonos, az olvasókhoz jut el akár éves kihagyásokkal egy-egy rész. Például már Pippa megjelenése előtt dolgoztam a Mya regény egy korai verzióján, amelynek teljesen mások voltak a fő konfliktusai, mint a végső verziónak. Ez végül teljes egészében a kukában landolt, és nulláról elkezdtem újra felépíteni  egy sötétebb, kegyetlenebb, fordulatosabb történetet. Ez az írói blokkok miatt időbe telt.
A lényeg: a háttérben zajlott az írás, Myáék a mindennapjaim részei, és ez így is lesz a trilógiát lezáró VÉGE szó leírásáig. Erre  a pillanatra azonban még egy kicsit várnom kell. 

Meg fog halni valaki?

A rövid válasz az, hogy igen. A hosszabb verzió spoileres lenne.

Mennyire váltak a mindennapjaid részévé a szereplők?

A mindennapi írás híve vagyok, és egyszerre csak egy történettel foglalkozom (mármint papíron; az álmodozás és képnézegetés más tészta). Vagyis a kézirat leadása előtt majd’ egy évig minden nap dolgoztam a szövegen, írtam, átírtam és visszatöröltem, vagyis nem telt el úgy nap, hogy valamelyik karakterre vagy jelenetre egyáltalán ne gondoltam volna.
Szóval bizonyos szempontból a szereplők a mindennapjaim részei, és ebbe most elég ijesztő volt belegondolnom, köszi a kérdést. :D

Hogy érzed, lesz akkora hatása Myának mint két éve Pippának?

Jelenleg nem igazán tudom még felmérni a történet hatását. A Mya regénynek teljesen más a fókusza, mint a Pippa regénynek volt. Az első olvasói reakciók arról árulkodtak, hogy a Mya regény is kivált érzelmeket, vagyis igenis van hatása, de minden olvasó döntse el maga, hogy mit gondol.

Nehezebb volt megírni Mya történetét, mint Pippáét?

Igen nehezebb volt, és több időbe is telt.
Az első rész megjelenését követően nem egyszer küzdöttem írói blokkokkal, regényírás közben elég sokszor nem megfelelő irányba kanyarodott a történet, és elég sok idő volt ezeket a vadhajtásokat visszanyesegetni, és megfelelő útra terelni a történetet.
Több karakter is fejtörést okozott, eleinte nem voltam tisztában a motivációikkal, vagyis ez is időbe telt, hogy felfedezzem. A végeredmény kárpótolt, ahogy azok a pillanatok is, amikor bepötyögtem az utolsó mondatot, vagy amikor a szerkesztést követően beleolvasgattam a regénybe.
Remélem ez tényleg a második kézirat átok volt, és nem lesz harmadik vagy negyedik. 

Mennyire izgulsz a második regényed megjelenése kapcsán?

Nyáron még azt gondoltam, hogy kevésbé fogok izgulni,  mint a Pippa regény megjelenésekor. Két év telt el a megjelenés óta, és én kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni az olvasóknak Mya története. Sok munka van benne, útközben nem egyszer hoztam olyan döntést, amely felborított néhány cselekményszálat. (Hogy példát is említsek: a korai kéziratban Pippa nem ébredt sápadtkarmokkal az első fejezetben (http://kemesefanni.blogspot.hu/2014/10/a-viharszivu-mya-mavis-1-fejezet-13.html).)
Kíváncsi vagyok, hogy az olvasókból milyen érzéseket vált ki a történet. 

Kaphatunk egy picike információmorzsát a következő részről? Kiről fog szólni?

Még gondolkodom a harmadik rész fókuszán, de jelen pillanatban két címszereplő jelöltem is van. Egyikük az eredeti terv, másikuk azonban a Mya regényben könyökölt ki magának figyelmet. Srácok az illetők egyébként, de ugye még semmi sincs kőbe vésve, még az is lehet, hogy egy harmadik szereplő lesz a befutó.
A tervek szerint a befejező kötetben a világ tovább tágul majd, és érzelmekben sem lesz hiány.

Tudom ez egy gonosz kérdés, de látod már a végét, a végső befejezést?

Amikor rájöttem, hogy a történet nem áll meg a Pippa regény végén – már nem tudom felidézni, hogy pontosan mikor volt ez a pillanat, de valamikor Pippa írása közben –, azóta látom, hogy a sorozat hova fog kifutni. Eleinte csak egy homályos kép volt, aminek a legvastagabb körvonalairól sejtettem, hogy mit adnak ki. A tényleges zárójelenet azonban folyton változik, ahogy részről részre egyre többet tudok a karakterekről, a világról és a nagy mozgatórugókról.
Furcsamód, amiben jelen pillanatban legbiztosabb vagyok, az a hangulat, amit a befejezéssel szeretnék megfogni. Izgatottan várom mi sül majd ki belőle, amikor végre eljutok oda. 

Ajánlatom kötelező olvasmánynak

Egy jó kis kezdeményezés indult útjára a blogosok között. Gondolom elég sokan esünk gondolkodóba, hogy még mindig aktuális az adott kötelező olvasmány?! A mai gyerekeknek vajon mit mond az Egri csillagok? Van értelme hosszú és unalmas orosz irodalomnak, mikor megannyi érdekfeszítő történet lakozik a világban?

Persze, az alapvető értelmi szinthez hozzá kell tartozzon mindaz, amit az irodalomóra keretein belül taglalunk, de én mégis szeretném kicsit virtuálisan megreformálni a kötelezőket.

A választásom egy olyan könyvre esett, melyet pár éve írtak meg, pár éve fedeztem fel, viszont mára világsiker lett. Engem mindenesetre teljesen rabul ejtett.

Nyáridő volt, mikor a kezembe akadt Cassandra Clare - Csontváros regénye (igazából a Hamuvárossal kezdtem, de még idejében leesett, hogy itt valami nincs rendben). Tetszett a címe, a borítója. Ez a könyv egy sorozat első része, a Végzet Ereklyéi 6 könyvből álló történet.

De miről is szól a történet?
Adott egy 16 éves lány, Clary. Vörös hajú, kissé esetlen, átlagos, művészlélek. Édesanyjával él New Yorkban, és van egy legjobb barátja, Simon. Simon ő egy igazi jó barát, szemüveges, rajong a számítógépes játékokért, de legfőképpen Clary-ért. Ez már a történet legelején látszódik, semmi extra nem kell hozzá.
Normális 16 évesekként elmennek egy klubba kicsit bulizni, de Clary élete attól a naptól fogva megváltozik. Olyan dolgokat lát, amit mások nem, csak a kiválasztottak, azok, akik vagy rendelkeznek a Látás képességével, vagy éppen ugyanúgy ehhez a másik világhoz tartoznak. Bizony, Clary felfedez egy másik világot, melynek létezésről ezidáig még csak nem is hallott.
Aki ezzel a világgal együtt a képbe kerül, az a szőke, arrogáns, jóképű Jace. Jace maga sem tudja miért, de érzi, hogy Clary más, mint a többi ember, így állandóan a megmentésére siet. Mert igen, Clary az a fajta lány, aki állandóan bajba kerül.
Innentől kezdve folytonos kalandokba, harcokba keverednek, újabbnál újabb kérdésekkel találkoznak, keresik a válaszokat. A bonyodalmak mindvégig fokozódnak, már-már szappanopera-szerűen. De pont ezért szeretem.

Hogy mit látok benne? 
A kalandokat. Az új lényeket. A világot. Mesés, ahogyan az Árnyvadászok világa le van festve. Izgalmas, sodró-lendületű, és szórakoztató. Épp ezért ajánlom kötelezőnek. Könnyed stílusa könnyen emészthető, a dolgok részletesen le vannak írva, és elég sok mindenre magyarázatot is kapunk. Azt éreztem az olvasása közben, hogy teljesen beszippantott, ott tudtam lenni, velük együtt futottam, harcoltam. És ez a dolga egy rendes könyvnek. A humora minden korban megállná a helyét, a cinizmus pont elég benne.

Mindezek mellett azért komolyabb témákat is boncolgat a könyv. Az első a szerelem, és az ezzel járó bonyodalmak, a szerelmi háromszög. A következő téma a család, és annak fontossága. Hogy a családunk miként próbál megóvni minket, hogy lehet mindent elrontani, és helyrehozni. A családi kötelékek többféleképpen is megjelenhetnek, nem kell feltétlenül jelen lennie a vérségi vonalnak.
Szinte már rejtve jelennek meg az árulással, hűséggel, hovatartozással kapcsolatos dolgok. Ami még kifejezetten tetszett, hogy olyan árnyaltan, de jó értelemben, foglalkozik a homoszexualitással is. Pont jó adagban, pont jól fűszerezve tárja elénk az írónő, nincs benne semmi durva, semmi megbotránkoztató.

Milyen korosztálynak ajánlanám?
Nehéz besorolni, mert én 21 évesen olvastam, és még a mai napig imádom. Igazából a 15-16 éveseknek tökéletes, azaz a 9-10.osztályba tenném kötelezővé.

Összegezve azért ajánlanám kötelezőnek, mert szórakoztató, humoros, mindenki megtalálhatja egy kicsit benne magát, pörgős, kalandos, igazán tiniknek való. És egy nem utolsó ok: 2013.augusztus 22-én jön a mozikban a könyvből készült film! Ezek után biztos kedvet kaptok elolvasni is :) (remélem! :D)

Végzet Ereklyéi - Csontváros


Ha még ez sem keltette fel a figyelmeteket, itt bele is lehet olvasni :)

http://konyvmolykepzo.chr.hu/wg3/files/download/10/csontvaros.pdf


Fülszöveg:
"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? 
Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék… 
Cassandra Clare lendületes, sziporkázó és végtelenül lebilincselő regénye szórakoztató, vad utazásra viszi az olvasókat, akik azt fogják kívánni, bárcsak sose érnének az út végére."

Oldalszám: 470 oldal

Kiadja: Könyvmolyképző

Becca Fitzpatrick - Csitt,Csitt és Crescendo

CSITT, CSITT

Előélet: mikor indult a rukkola.hu, ez volt az első happolásom :) korábban is olvastam már, de birtokolni is akartam. :)

Röviden: "EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül."

Külső: Telitalálatos. Bukott angyal, jó testű pasi....szuper párosítás :)))

Belső: 

Másodszorra is felüdülés volt olvasni, hozta ugyanazt a szintet, amire emlékeztem. 

Mint köztudott, bukom a sármos, humoros seggfejekre a könyvekben, így én is Folt hálójába kerültem. Ráadásul „sötét”, bukott angyal is, de jó akar lenni… *sóhaj* 

Nora nem volt annyira idegesítő. Voltak hülye lépései, de mellékesek voltak. 

Vee… róla ne is beszéljünk. Teljesen bugyuta-liba-szindrómában szenved, és még rossz barátnő is. 

Marcie egy idegesítő fruska, felképeltem volna mindannyiszor. 

Rixon nem tűnik rossz barátnak, csak ő is a jobbra vágyik. 

A történet jó volt, imádtam! Bukott angyalok, Énoch-könyve és az emlékek mind-mind elnyerték a tetszésemet. 

És Folt sebhelye…. izgalmasnak hangzik! =D 

A vége egy kicsit Twilight-osra sikeredett, mert hogy Nora elébe megy a gonosznak, meg akar védeni mindenkit, miközben egy bukott angyal a pasija… cöhh… 

Folt egy hősszerelmes, elfogadnám őrangyalomnak! :D

Tartalom: 5_5

Boritó: 5_5

CRESCENDO

Röviden: "Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.   

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?"

Külső: Méltó folytatása az első résznek. Összhangjában jól néz ki, és szerencsére Nora sem egy szuperszexi csaj rajta.

Belső: 

Ez a könyv még nyomokban se tartalmazza az első részt.

Instant hülyeség, könyvnek álcázva.

Összetevői: ostobaság, szenvedés, vita, féltékenység, bődületes marhaságok. Színezék: szerelem, bukott angyalok, titkok a múltból.

Hogy miért mondom ezt? Mert Nora 300 oldalon keresztül rinyapinát játszik, de úgy, hogy lapozáskor mindig a falhoz vágtam volna.

Volt, hogy már le kellett tennem, mert olyan elviselhetetlenül ostoba volt Nora.

Vee továbbra se normális, de barátilag már megállja a helyét.

Folthoz köthetően a következő reakciókat produkáltam:

1/3-nál: Óóó, Folt :) ♥

2/3-nál: Jajj, Folt! :(

3/3-nál: Óhh Folt, légy az őrangyalom, leszek az angyalod !

Szerintem ezzel mindent elmondtam… xD

Scott nem tetszett, nem volt teljesen kidolgozott a karaktere. Egyértelműen félrevezetésnek szánta az írónő.

Szerencsére 300 oldalnyi grrrrh után jön kb. 50 oldal ótejóég!

Micsoda csavarok! Marcie, Rixon, Millar…. Két könyvön keresztül megvezetni az embert…. ehhez már tehetség kell! :D

Tetszettek az álmos részek, csak Nora ne rontotta volna el mindig…

Na, ide a folytatást, de rögtön, mert Folt nem maradhat így!!!

Tartalom: 5_ 3
Boritó: 5_ 4,5

Simon Tamás - Vérmacska 2

Előélet: Mivel az első kötet is rabul ejtett, szükségszerű volt a második részt is elolvasni :)

Röviden: "A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava."

Külső: Egyszerű, letisztult borító, nem sok csicsával. 

Belső:

Alfiam, te visszafejlődtél. Nem hoztad teljesen az 1. könyvben elvárt szintet, és rosszul mondtad, mert a 2. részed rosszabb lett.
Nem elég, hogy rövidebb lettél, alig történt veled valami, de összecsapott is lett a könyved. Tudom én, Szőri szerelmes-lusta-dolgozik….
Egyébként nem volt olyan rossz. Felüdülés volt ismét Alfiról olvasni, Viszont nem éreztem teljesen önmagának. Szőrivel, a Feketehajúval és Kislófasszal ugyanúgy viselkedett. De mi volt ez a Csajjal? Mert én egy egészen más dolgot vártam, nem ezt a semlegességet. Mert nagyjából oké, hogy a Csajnak van hat másik macskája, de Alfit egyáltalán nem tisztelte istenként! xD És Alfi is ahogy a Csajjal viselkedett…. minimum annyi görénységet vártam tőle, mint amennyivel Szőrit ajándékozta meg.
Furcsa volt, hogy a hat macskából egy se beszélt. Jó lett volna szóváltásokat olvasni köztük és Alfi között. Alfi abban nyert volna.
Tetszett a Rózsaszín Orrú és Alfi „szerelme”. =)
Összességében sokat nevettem azért, rengeteg nagyon jó beszólás volt benne, de ennél azért jobbra számítottam.

Tartalom: 5_ 3,5

Boritó:  5_ 3

Sara Gruen - Vizet az elefántnak

Egy újabb könyvmolyképzős regény. Felkapott, film is készült belőle, újból kiadott. Ha nem készül belőle film, szerintem nem kapott volna ekkora felhajtást.


"Bár nem szívesen beszél emlékeiről, ezek makacsul megülik a kilencvenegynéhány éves Jacob Jankowski elméjét. Emlékek saját fiatalkoráról, amikor a sors egy roskatag vonatra vetette, melyen a Benzini testvérek világhíres cirkusza bolyongott Amerikában. Emlékek egy olyan világról, amelyet szörnyszülöttek és bohócok népesítettek be, amely tele volt csodákkal, dühvel, szenvedéssel és szenvedéllyel; egy világról, amelynek megvannak a maga logikátlan szabályai, sajátos életformája, s ahol a halál is a maga módján kopogtat. A cirkusz világa ez, amely Jacob Jankowski számára egyszerre jelentett megváltást és pokoljárást. Jacob azért került be ebbe a világba, mert elhagyta a szerencséje. Árván és egyetlen garas nélkül nem tudta, mihez kezdjen, mígnem rá nem talált erre a gőzerővel hajtott „bolondok hajójára” a nagy gazdasági világválság idején."




Én a nagy érdeklődés miatt olvastam el. Nem érdekelt, hogy Rob van a borítóján. A filmet se teljesen miatta néztem meg, de érdekelt, hogy játszik nem vámpírként. :)
Maga a történet, a cirkusz világa, a kor, amiben játszódik: tetszett. Jó volt visszaemlékezésként olvasni. Sajnáltam az öreget, mikor hirtelen felébredt a cirkusz világából.
Jacob nem igazán nyerte el a tetszésemet. Nem szerettem bele, de nem is gyűlöltem. Nálam ritka, mikor egy főszereplő semleges.
Marlenát néha sajnáltam, néha pedig kijárt volna neki pár pofon.
Rosie egy tünemény volt, Jacob helyében ugyanezt tettem volna. Furfangos volt, okos és teljes mértékben szerethető. Waltert és Királynőt is bírtam, kellettek a történetbe. Más szereplők nem igazán maradtak meg bennem. Ja, de: a gorilla! :D
Tényleg érdekes volt a cirkusz világáról és az öregek otthonáról is olvasni, de számomra ez egy semleges történet. Nem volt se kiemelkedően jó, se falhozvágósan rossz.

 Tartalom: 5 / 3, 5 pont
Borító: nemfilmes: 5/ 5, filmes: 5/ 3

Diana Gabaldon - Outlander - Az idegen

Ez a könyv sokakat elrémiszt.... hisz több, mint 900 oldal! Én is nehezen kezdtem bele, és sajnos sokáig is olvastam.

Diana Gabaldon sorozata tudomásom szerint 11 részre van tervezve, ennek első része az Outlander - Az idegen.
A Könyvmolyképző adta ki 2010-ben, és a folytatások is náluk maradnak.

"Felülmúlhatatlan történetszövés, feledhetetlen jellemrajzok, részletes történelmi háttér – Diana Gabaldon munkájában mindez megtalálható. Ez a regénysorozata nem csak New York Times Bestseller lett, de a kritikusok javának elismerését is elnyerte amellett, hogy olvasók millióit ejtette rabul. 
Az első kötetben, amelyben minden elkezdődik, két kiemelkedő karaktert ismerünk meg, Claire Randallt és Jamie Frasert ebben a szenvedélyes, történelmi háttérrel átitatott regényben, amiben a kaland a kortalan szerelemmel párosul… 
1945-öt írunk. Claire Randall, a volt hadiápolónő éppen a második nászútját tölti a férjével a háború után, amikor keresztülsétál a brit szigetek rengeteg ősi kőkörének egyikén. Hirtelen „sassenach” lesz belőle, vagyis idegen a háborútól és portyázó klánoktól sújtott Skót Felföldön…Urunk 1743. évében. 
Miután az általa ismeretlen erők visszasodorták az időben, Claire olyan intrikák és veszélyek közé pottyan, amelyekre az élete is rámehet…továbbá a szívét is összetörhetik. Mert találkozik Jamie Fraserrel, egy lovagias, ifjú harcossal, és innentől úgy érzi, kettészakítja a hűség és a szenvedély, amely a két teljesen különböző férfihoz köti két egymással összeegyeztethetetlen életben."



Fúúú, hát ez egy hosszú könyv volt =)) Nem is tudom, hol és hogyan kezdjek neki az értékelésnek. 
Egy hónapig olvastam. Iszonyat hosszú egy könyv. És sajnos nem varázsolt el. Pedig reménykedtem benne, de nem ment. Ezt annak is betudható, hogy egyszerűen túl hosszú volt. 
VIGYÁZAT! SPOILERES ÉS FELNŐTT TARTALMAKAT TARTALMAZ! 
Nos, kezdjük az elején. Claire és Frank remek párost alkottak. A házasságuk most kezdett élni, de ettől függetlenül elvoltak. Claire-t idegesítette Frank beteges családfakutatása. Ez rendben is volt mindaddig, míg ki nem fejtette ezt Franknek is. Nekem teljesen úgy tűnt, hogy magasról tesznek a másikra, hogy a másik mit tart szórakoztatónak. 
Claire (Istenkém, még egy! Hány Claire-ről is olvastam az utóbbi egy évben? Minimum ötről…) egy fiatal nő, aki egészséges módon szereti az életet és a szexualitást. Ezzel nincs is semmi baj. De a történet nem ennyiből áll. 
Claire áldozatául esik Frank nyomozásának, és visszarepül az időben. Pont abba az időbe, ahol Frank felmenője élt. Hihetetlen, ki gondolta volna…. 
Az első perctől kezdve megértettem, hogy bájos kis főszereplőnk miért titkolózik, és próbál beilleszkedni abba a világba. Ez mind szép és érdekes, csak a könyv felét az teszi ki, hogy milyen a táj, mikor vakarja meg a fülét, és egyebek. Történnek benne izgalmas dolgok, de sajnos azok nem tartanak tovább pár oldalnál. 
Ugye a történet elején összeakad Jamie Fraser-el…. Aztán történnek a dolgok, folyik az élet, és megesik az, hogy össze kell házasodniuk…. Claire részegen megy férjhez, ami szerintem nem teljesen illik a történethez. És el kell hálniuk a nászukat, vagyis Claire-nek szét kell tennie a lábát egy másik férfinek… És láss csodát, ez nem is megy nehezen! Sőt, még élvezi is! Jó, oké, nem azt mondom, nem vagyok prűd, meg nem is zavarnak az ilyen részek, csak ha egész végig azon munkálkodott, hogy visszamegy Frankhez, akkor hogy tudta magát olyan könnyedén átadni magát Jamie-nek? Mert akkor én még nem éreztem a szerelmet közöttük… Ez még hagyján, de a szeretkezések leírása??!! Az kész röhej volt…. A tájat, embereket, érzéseket, benyomásokat olyan szépen megfogalmazta a kedves írónő, és pont erre nem maradt ideje? Úgy éreztem, mintha két állat egyesült volna…. Nem volt orgazmusom ezeket a részeket olvasva. Nem jött át a katarzis, főleg mikor úgy döngették egymást, mint a vadállatok. Ez egész végig bosszantott. 
Jamie egy odaadó, jólelkű, néha vadállati ösztönnel megáldott kielégületlen harcos. Meg tudtam kedvelni, és tetszett az önzetlen szerelme és kitartása, de nem vált kedvenc szereplővé. Meg kicsit zavart az is, hogy amikor Claire majdnem visszament, Jamie minden zokszó nélkül hitt neki. 
Főként e mellékszereplőket tudtam megkedvelni. Jenny és Ian, Murtagh, Mrs. Cook, Rupert, Ned, Sir Marcus, Mrs FitzGibbons eléggé értelmes és vicces szereplők voltak. Nélkülül még jobban untam volna a történetet. 
Maga a történet nem lett volna rossz, ha nem 900 oldalon keresztül megy a szenvedés. tetszett Skócia, meg jók voltak a leírások,de túl sok volt. A szálak az utolsó 200 oldalon kezdenek beindulni, keresztezik egymást. Még megtoldva 200 oldallal elég is lett volna. Tetszett az, ahogyan a végén Claire is harcol Jamie-ért, kiszabadíttatja a börtönből, ápolja, és visszahozza a halálból. A kolostorban töltött oldalak voltak a csúcspontjai a történetnek. Főként az atya levezetései tetszettek, és itt nem éreztem soknak a vallást. (pedig nem vagyok hívő) 
A végén pedig megkapjuk a tökéletes happy endet…Éljen! De ennek hogy a francba van még 12 része?? 200 évig él még az időutazó főszereplőnk? Vagy mit lehet még ebből kihozni?? 
Majd valaki mesélje el, mi volt benne… 200 oldalon elég lesz xD



Nagy csalódás volt számomra,  5 / 1, 5 pontot kap, és a folytatást nem hiszem, hogy el fogom olvasni. 
Borító: 5 / 3