Egy titokzatos kupleráj... és ami mögötte van

Nagyon rég jelentkeztem már bármiféle bejegyzéssel, de most a szívemnek kedves iró vadonatúj megjelenése kapcsán ismét feléledt bennem a furcsa és leküzdhetetlen Mazsi-féle kíváncsiság-buborék.

Az íróval és a könyveivel való kapcsolatom már pontosan nem tudom, mikor kezdődött... Azt hiszem egy molyokkal töltött közös kocsmázás során találkoztunk először. Természetesen szóba elegyedtünk könyvekről, ajánlásokat is adtunk egymásnak. Azóta pedig követem munkásságát, olvasom és megvásárolom az írásait, és a szokásos Könyvhéten és KönyvFeszten pedig nagyon jókat szoktunk beszélgetni, csacsogni és csak úgy az élet dolgait megvitatni. Hálás vagyok ezekért a pillanatokért, és a barátságáért!

Nos, a buborékom idén egy olyan megjenelés felé lebegett, melyet nem jeleztek előre a szelek. Az utolsó könyvével eltért a megszokott világától, amivel számunkra és magának is egy teljesen új világot nyitott meg. Folytatta határainak feszetegését, és a most megjelenő története ugyanabban a világban játszódik.

Nem húzom tovább, aki most válaszolt a kissé eszement kérdéseimre, nem más mint Gabriella Eld, és a most megjelenő könyve a Félhold Társaság Testamentuma. Én már nagyon izgatottan várom (pedig még nem olvastam a Holt szemeket.. 🫣)


Fülszöveg:

Torokfok ​a Folyómenti Birodalom számtalan szörnyűségtől sújtott fővárosa. És legalább annyira uralja a Patkányfogó nevű megelevenedett babona, mint maga a császár.

Amikor aztán ez a testet öltött babona elcsalja a város gyermekeit, és emiatt a tomboló nép meglincseli az uralkodót, Torokfokot ellepi a négy hercegség összes trónvárományosa.

Ha pedig a trónért folyó küzdelem nem lenne elég, furcsábbnál furcsább alakok szervezkednek a fővárosban. A barátja megmentéséért küzdő szerencse kegyeltje, aki még a Patkányfogó figyelmét is felkeltette, egy sötét titkokat rejtegető nyugati palotaőr, a déli jelölt babonavadász jobbkeze, és a Félhold Társaság nevű kupleráj haldokló tulajdonosa is beszáll a harcba.

Ezt a háborút azonban nem csupán éles acéllal, hanem még annál is veszedelmesebb fegyverekkel vívják: babonákkal.

Versenyfutás kezdődik egy szerencséért, amelynek nincs foganatja, és a koronáért, amely az egész birodalom sorsát meghatározza.

A Merítés-díjas Gabriella Eld újabb dark fantasy regénnyel jelentkezik a Holt szemek és színarany világában!

Borító:

Megjelenés: 2025.június 12.




És íme a cenzúrálatlan kérdés-válasz, melyet merészelek interjúnak címkézni. Fogyasszátok egészséggel!

Mazsi: Kezdjük a külcsínnel: a csodálatos borítófestményt te tervezted? Igazán gyönyörű és sejtelmes. Ami engem nagyon-nagyon izgat: konkrét jelenet alapján készült, vagy a regény hangulatát tükrözi? Mesélsz az élfestésről is?


Gabriella Eld: Iszonyú nehéz szülés volt ez a borító, tropára mentek az idegeim, és megfogadtam, hogy a jövőben nemcsak én tervezem majd őket (ahogy eddig mindet), de eskü meg is rajzolom - tehát szuper új kihívások várnak rám. :D Kicsit eltér az eredeti tervtől, így inkább a hangulatát tükrözi sem, mint konkrét jelenetet a regényből.

Amióta először láttam élfestett könyvet, azóta álmom volt egy saját is, így oltári boldog voltam, hogy erre is van lehetőség. Az élfestés mintája, ahogy a térkép és a belső illusztrációk is teljességgel az én rajzaim, nagyon vitt a lendület az elkészítésüknél.

Élfestett verzió

M: Izgalmas és megkapó maga a cím is. Hogyan lett ez a végső címe, és van-e valamilyen másodlagos jelentése?


G.E: Az eredeti címe "A Patkányfogó testamentuma" volt, ám végül a Patkány karaktere nem kapott akkora szerepet ebben a kötetben, mint az előző változatokban. A Félhold Társaság a regény egyik központi helyszíne, és egy metafora is Cheslock karakterére, aki haldoklik (haldoklás-végakarat=testamentum), végül ezért döntöttem mellette.



M: Kik a Félhold társaság tagjai? Mi a nevük háttere?


G.E: A Félhold Társaság egy bordélyház - a nyugati babonákban a félholdas esték szerencsét hoznak, így kapta a nevét.


M: Hogyan kerültek ők a fejedbe?

G.E: Sutan, Cheslock és Szölke sztoriját 2012 körül kezdtem el, blogregényként, és legalább 4 kisregényt írtam velük, mielőtt bedobtam őket egy disztópikus fantasybe, azaz a Félhold első verziójába.

Érdekesség, hogy Szölke minimális változásokkal, de teljesen ugyanolyan maradt, mint az első megírásánál 2011-12 körül. Újabb érdekes adalék, hogy ő volt az első biszexuális férfikarakterem, akiről valaha írtam.

Ők egyébként egy baráti társaság voltak, ám Sutannak végül saját történetet adtam (ezt már ismerjük), de a srácokat nem választottam szét (Szölke azt nem élte volna túl). Taexast Sutan "helyébe" vetettem papírra 2018-ban, Kerko pedig egy régi Ikercsavar Krónikás karakteremből (Alden) született újjá.

Kerko mindden változatban katona volt, míg Taexas eredetileg tolvajként (pontosítok: hajkereskedőként) jelent meg a sztoriban. Taexas technikailag Sutan karakteréből vált ki, azonban egy aspektusán kívül másban nem hasonlít már rá. Ez a megmaradt aspektus pedig a pipázás; Taexas a babonái miatt pöfékel, Sutan pedig egyszerűen csak dohányos. :D Érdekesség, hogy Sutan annyira régi és szeretett karakterem, hogy a Bagolyváros Kasjáját és a Jordan sorozat más karaktereit is teljesen ő ihlette.

Tervezés során Sutan és Cheslock szétválasztása az egyik legnehezebb dolog volt lelkileg, mert ez a kettő imádta és hihetetlenül jól megértette egymást sok-sok közös regényen át, amit írtam velük. De muszáj volt Sutant a saját útjára engednem.


M: És a fejedből a papírra? Milyen hosszú volt elmesélni a történetüket?


G.E: A Félhold Társaság testamentumának két verziója volt, mielőtt a végleges megszületett volna.

Ezek voltak "A Félhold Társaság gyermekei ", majd a "A Patkányfogó testamentuma". Mindkét regényt elejétől a végéig megírtam és befejeztem, majd kihajítottam, mert egyiket sem ítéltem elég jónak ahhoz, hogy a kezetekbe kerüljön. Óóóriási munkám és életem legszebb évei vannak ebben a regényben, nem mellesleg ez az alapcsapat áll a legközelebb a szívemhez. Nem hazudok, ennek a megírását élveztem eddig a legjobban (úgy az összes sztori közül, amit valaha írtam). 2017-től egészen 2025-ig finomítottam ezt a történetet, míg eljutott hozzátok, szóval egészségetekre!




M: Mi a kapcsolat a Holt szemek és színarany és a Félhold Társaság testamentuma között?


G.E: A Félhold 3 évvel a Holt szemek után játszódik, ugyanabban a világban. Azonban a hideg északi után most nyugatra, a (kórságoktól rohadó) fővárosba megyünk, így hangulatban nem hasonlítanak egymásra.


M: Mennyire voltál durva/kegyetlen a szereplőiddel? Vagy inkább ők vezettek téged?

G.E: Hát, nem hazudok srácok, mindenki kap pár ordas, nagy pofont a regényben. Vagy így, vagy úgy.



M: Ki az, aki jobban a szívedhez nőtt, mint gondoltad volna? És ki az, aki annyira irritált, hogy egy mondatvégi ponttal is kinyírnád?


G.E: Cheslock az egyik kedvenc karakterem, akiről valaha írtam. A széltől is óvnám, ha lehetne, Szölke viszont sokszor inkább volt teher, mint öröm. Szegény nem a legélesebb kés a fiókban, így nem lehetett vele nagy trükköket véghez vinni.



M: Halál, szerelem, intrika és csípős beszólások - lesz részünk ilyenben?


G.E: Ó, igen bébi. A szerelmes részeknél tessék felkészülni egy pohár toxikus adalékra, meg a plátói mivoltra is, hogy ne legyen olyan egyszerű még ez se. :D


M: Milyen figyelmeztetésed van a történettel kapcsolatban?

G.E: Hú, hát kezdjük:

erőszak (ez áthatja az egész cselekményt - felnőttek, gyerekek, állatok, babonák ellen, tehát kapaszkodjatok), szexizmus (sajnos ezt a világ magában hordozza, de harcolok ellene még, ha ez ellentmondásos is :D), depresszió, fóbiák, fíliák, testhorror, kannibalizmus, karakterek halála, mentális sérülések, traumák, plusz van még egy elég jelentős, ami szerintem sokakat kiborít majd, de spoiler miatt nem merem leírni. Készüljetek a legrosszabbra.



M: Kedvenc jeleneted van? Vagy az titok?

G.E: Amikor Cheslock és Taexas életükben először, és utoljára, találkoznak, azt a részt nagyon szeretem, de sok spoileres kedvencem is van még.

Igen sok easter egget is elrejtettem benne. A szemfülesek több referenciát találhatnak a Holt szemekre, de akár a következő regényre úgyszintén - ezeket is klassz volt írni.


M: Hogyan találtál rá a babonák világára? Honnan jött, hogy te erről szeretnél írni?


G.E: Egy rémálmom ihlette az egész világot.

Az álomban egy sűrű erdőben sétáltam, egy tó partján, aminek a közepén állt egy sötét alak, akiből nem látszott más, csak a kerek, totálisan fehér szeme. Az erdő veszélyes volt, és hemzsegett valamiféle ijesztő lényektől, amikről nem tudtam, micsodák, és nem is láttam őket. Azt viszont éreztem, hogy veszélyben vagyok. A tó közepén álló alak nemcsak a közelben ólálkodó rémekről tudott, hanem arról is, miképp menekülhetnék ki innen. Beszélni akart hozzám, hívogatott, de nem értettem, mit mond. Belegázoltam a vízbe, hogy a közelébe kerüljek, ezáltal jobban halljam, de minél beljebb mentem, annál jobban éreztem, hogy ez hiba volt. Csak akkor tudnám megérteni, mit mond, ha belefulladnék a tóba. Ezzel párhuzamosan jöttem rá, hogy a tó körül somfordáló teremtmények is rettegnek ettől a fekete alaktól, én pedig hagytam magam becsapni. Azonban már képtelen voltam kijönni a vízből, csak hallgattam a sutyorgását.

Ez az álom ihlette a babonák felé fordulást és a középkori miliőt is, illetve ez a jelenet, majdnem pontosan úgy, ahogy az álmomban is lejátszódott, bekerült a Holt szemekbe.



M: A szokásos hozzávalóidat sikerült megint belesütnöd a történetbe? Milyen arányban? Úgy érzed, ezek a tipikus Gabriella Eld stílusjegyeid, amiről felismerhető az írásod?


G.E: Küldetésem van.

Van egy szó, az ortocsmányos (=visszataszító, undorító), ami egy egri utcai szleng, és állandóan kijavítanak, hogy "ocsortányos". Ezt a szót minden regényembe igyekszem belecsempészni, hogy meghonosítsuk, szóval majd ebben is lehet keresgélni, mint titkos összetevőt. :D

Más egyedi hozzávalómról nem sokat tudok, már ha vannak ilyenek, szóval, majd mondjátok meg inkább ti, mennyire hasonlít "rám".



M: Mennyire tér el stílusában az eddigi könyveidtől?


G.E: Zsánerét tekintve ez is dark fantasy, viszont a Holt szemektől eltérően ez nem krimi. Itt a misztikum, az intrika, az emberi sorsok és a babona-ember kapcsolatok kerülnek előtérbe. A nyugati babonarendszer merőben más, mint az északi, sőt, tovább megyek, a nyugatiak beszédje, szóhasználata és gondolkodásmódja is merőben eltér attól, amit megszokhattunk az első kötetben.



M: Lesz valami új és tőled szokatlan dolog benne?


G.E: Lesz biza. Méghozzá unalmas politika. Legalábbis nekem unalmas. A császárválasztás magában hordozta, hogy a karaktereknek beszélniük kell olyan gazdasági, hadi stb. dolgokról, amiket normális esetben sose említenék egy regényben, mert olvasni se szeretem őket, azonban a világhoz hozzátartoznak. Igyekeztem ezeket a részeket csak a szükséges mennyiségben említeni, de a "száraz", politikai tárgyalások és a hosszabb világleírások, mindenképp újdonságok lesznek tőlem.



M: Milyen nehézségekbe ütköztél most az írás során?


G.E: Minden nehézségen túl voltam a Holt szemek írása alatt. Ez az első aprólékos, centiről-centire megtervezett világom (gazdasági, kereskedelmi. babonás stb. részletekkel), aminek megalkotása nem volt könnyű feladat. Ahhoz, hogy ne legyenek logikai bakik, muszáj volt az egészet kitalálni már a Holt szemek megírása ELŐTT, így a jövőben stabilan tudtam, és tudok is, a meglévő alapokra építkezni. Hálisten csak egyszer kellett vele (nagyon, nAgYoN sokat) vesződni. Avagy, ha nem derült volna ki, gyűlölök világot építeni, de ez egy olyan szükséges rossz, ami nélkül szerintem nem lehet igazán jót írni.



M: Van kedvenc/érzelmileg fontos/vicces történeted a regénnyel kapcsolatban? (ami veled történt írás során)


G.E: Nagyjából öt éve mentem hazafelé metróval, amikor arra lettem figyelmes, hogy előttem ül egy srác, aki hajszál pontosan úgy fest, ahogy Szölkét elképzeltem. Nem találtam korábban olyan referenciaképet az egész interneten, ami igazán hűen visszaadta volna a vonásait, a haját, meg úgy az összképet róla. Hát eldöntöttem, hogy sutyiban lövök az idegenről egy képet, aztán arról lerajzolom.

Minél jobb szögből akartam lefotózni, hogy tényleg használható legyen, de nem vettem észre a vakut. Közvetlen közelről az arcába villantottam az embernek, és még a telefon is fel volt hangosítva, tehát ilyen undorító fotókattanás is csattant a vaku mellé.

Félreérthetetlen volt, szegény ember meg annyira meglepődött, hogy csak bámult rám pár pillanatig.

Abban a minutumban jött a megállóm, hát úgy szaladtam el, hogy vissza se néztem. A kép használhatatlan, pánikkal átitatott homály lett, a rajz sose készült el tökéletesen (azóta se).

Idegen férfi a hármas metróról: ha ezt olvasod most, akkor itt kérem bocsánatodat és jelentem, örökké büntetni fog érte az emlékezetem. :D



M: Zenelista ismét készült hozzá? Írás alatt vagy miután végeztél, azután kerülnek a listára a zenék?


G.E: Készül bizony! Valóban ezekre a zenékre írtam a regényt, szóval számomra mindegyikhez legalább 2-3 jelenet is kapcsolódik. Remélem, ti is bírni fogjátok őket.


M: És fog velük történni még valami vagy úgy látod, ennyi amennyi belefért 448 oldalba?


G.E: A történet kerek, lezárt, és véget ért. Többet pedig amúgy se mondhatok. :D


M: Utolsó, agyzsibbasztó kérdésem: milyen sztorival készülsz következőleg az olvasóidnak (és magadnak)?


G.E: Keletre megyünk, méghozzá egy temetésre. Egy évvel a Félhold történései után járunk, gyönyörű tavasz van, virágoznak a cseresznyefák, egy lezárt koporsóban pedig egy 10 napos tetem rohad, amit a karaktereknek el kell juttatniuk a végső nyughelyére. Azonban mind a négyen úgy gyűlölik egymást, hogy szavakba is alig lehet önteni, szóval nehéz meló elé néznek. :D


Keressétek a könyvet a Könyvhéten a Fumax Kiadó standján, ahol a sármos srácoktól az élfestett verziót is be tudjátok szerezni!

Ha nem tudsz kijutni a Könyvhétre, akkor közvetlenül a webshopból is könnyedén elő tudod rendelni. Fumax - Gabriella Eld

A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben

"Amy Soleil élete nem egyszerű.

Nem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland."

Cím: Cleadur- Dobszó a ködben

Szerző: A.M. Aranth

Oldalszám: 360 oldal

Kiadás éve: 2014

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Elég sokáig kerülgettem ezt a könyvet. Csak messziről került elém, nem tudtam hova tenni, hogy ez most nekem való-e vagy sem, és úgy igazából utána se néztem. Csak annyit tudtam, hogy egy magyar szerző tollából való.

Cím: Igazán figyelemfelkeltő, dallamos és titokzatos. Azt hiszem, erre figyeltem fel legelőször.

Borító: Számomra olyan közepes, mert szép, jó és illik a történethez, valahogy mégse dobogtatta meg a szívemet.


Maga a történet ott kezdődik, hogy az ikrek - Amy és Gary - új suliba kerülnek, megismerik az osztálytársaikat. Innentől kezdve minden sorsszerűen alakul - pont olyan srácokat ismernek meg, akik maguk is zenészek, ott van Lea, a diri lánya és a többi. Kicsit furcsa volt az iskola felépítése tantárgyilag, hogy a diákok választhatják meg, mit akarnak tanulni. Kicsit olyan kevertnek éreztem, ami annyival lett megmagyarázva, hogy európai gyökerekkel rendelkezik a suli. A suli épületének lefestése többször is megtörtént, szépen el is tudtuk képzelni. Volt pár fura dolog, például, hogy nappal is köd van a sulinál, és Amyéknek mégis melege van még, hiszen szeptember eleje van... De ezekre a furcsaságokra igazán nem is figyeltem fel olvasás közben, mert folytak az események, mindig volt valami kis történés. Például az első nap rögtön eltűnik a szimpatikus osztályfőnök, és a gyerekek bele is akarnak kezdeni egy kis nyomozásba, azonban mindig falakba ütköznek. Ezt nem is csodálom, mert nem mindig éreztem, hogy ők 15-16 évesek lennének, hanem mondjuk 12-13. Oké, viccesek voltak, bohóckodtak, de nem mindegyik szereplő volt hiteles a korához. Zavaró volt számomra az is, hogy csak úgy feltűntek szereplők, mint Ash, vagy Lea nővére. Azáltal, hogy korábban egy szóval se lettek megemlítve, számomra olyanok lettek, mint akik csak oda lettek rakva a mondat közepére.

Ami nagyon tetszett, az az, hogy Amy dobolt. Igazán vagány karaktere lett tőle, és nem éreztem soknak. Az egy picit gyors volt, ahogy varázsütés-szerűen ilyen kiváló banda alakult, egy kis gyakorlás, és mindenkit letepernek a pályáról. A próbák tetszettek, az is, hogy Leát is bevették a zenekarba. Ennél több nem is kellett ezekből a részekből, viszont több lett a kelleténél. Mert a zenekari próbák, a verseny elnyomta a nyomozós szálat, holott minden oldalon voltak apró utalások. De a szereplőink nem figyeltek erre. Főleg nem Amy. Pedig igen zavaróak voltak ezek a dolgok, de gondolom minden más jobban foglalkoztatta ezeknél.

Ami számomra furcsa volt még, az a szülők hozzáállása. Egy pohár bor este a lányának is, semmi könyörgés nem kellett a koncerthez és a többi apróság.

 

A történet vége felé felgyorsultak az események, és kezdtek össze is folyni. Jött egy bál, mert miért is ne, az egész bagázs együtt jött, mégis párokra oszlottak, és itt kezdődött az igazi szerelmi bonyodalom. Teljes káosz alakult ki az ügyben, hogy ki kit szeret, és ki kivel jött ennek ellenére. Ami nagyon bosszantott ebben a jelenetben, hogy Amy szinte könyörgött Jerry szerelméért, aki meg egyáltalán nem figyelt rá. Egy csaj nem viselkedik így, és egy kamasz srác sem fog ilyeneket csinálni. Aztán jött a még több bonyodalom, előtérbe került a Köd, és mindenre magyarázatot kaptak. Hát én nem! Zavaros volt, kusza és nem láttam benne azt a jól felépített hátteret, ami egy ilyen kaliberű sztorihoz kellett volna.

Az egész könyvben úgy éreztem, hogy túl sok volt az apró információ, ennek ellenére mégis kevés dolgot kaptunk kézbe.

Minden kötözködésem ellenére tetszett, olvastatja magát a történet, és szerintem remek szórakozást nyújt a 12-16 évesek számára. Gondolom már kinőttem ezekből a történetekből :D

Viszont nem tudom, hány részesre fog ez sikerülni ez a sorozat, mert ez nagyon-nagyon bevezető rész, ha a nyomozós-szálat tekintjük. Remélem a következő rész pörgősebbre sikerült :)

Richelle Mead - A szukkubusz dala

Teljesen véletlenül akadtam rá erre a könyvre is, mint oly sokra idén.

"Georgina Kincaid, a gyönyörű könyvesbolti eladónő látszólag mindennapi életet él Seattle-ben. Reggelente a macskájával játszik, napközben elbűvölően csacsog a vásárlókkal, este pedig táncórákat ad barátainak, vagy éppen valamelyik környékbeli banda koncertjén lóg. Legjobb barátai két vámpír és egy kisördög. Ja, igen, ő maga pedig szukkubusz. Férfifaló, alakváltó démon, aki áldozatai gyönyöre közben elszívja életerejüket, s lelküket a kárhozat felé taszítja. Nem ma kezdte a pályát, mintegy 1600 éve, 16 évesen adta el a lelkét a halhatatlanságért, azóta csábítja a hímnemű halandókat, főnökei legnagyobb megelégedésére.

A hangulatos estéket azonban egy gyilkos zavarja meg, aki a halhatatlanokat vette célba, és aki ráadásul szerelmes vallomásnak szánt levelekkel bombázza Georginát. Angyalok, démonok, vámpírok és más különös lények bukkannak fel, és bár a pokol és a mennyek harca folyamatos, az örökkévalóknak ez meg sem kottyan…"



Kincaid! Te alávaló nőszemély, rabul ejtettél :D
Melegen ajánlom azoknak, akik vágynak a humorra, bujaságra, erotikára, misztikumra, hétköznapi, valóságos romantikára és krimire. mert ebben a könyvben minden megvan.
Az írónő minden könyvében így ír? Mert ez felpezsdítő! És természetesen a fordítást se hagyjuk ki! Köszönöm! Egy élmény volt olvasni!
A történet, mint sebes folyású forrás halad előre, Georgie napjai nem unalmasak.
A humor, a csipkelődések elválaszthatatlan részei a beszélgetéseknek. És ezek miatt volt élvezhető a sztori. Mert maga a krimi-szál annyira nem kötött le, nem volt meglepő, maximum a miértek voltak kicsit betegek.
A misztikum része tetszett, és Lilith ismét előkerült, szóval ezt a részét már elhiszem :D
Georgina visszaemlékezései elnyerték tetszésemet, mert izgalmas volt, és a legváratlanabb helyzetekben tudtunk meg főhősnőnkről még többet.
Erotikában nem szerénykedik a regény, de úgy látszik, felnőttem hozzá. :)
Kedvenc szereplőim: Seth, Doug, Carter és a két vámpír :D Annyira jófejek, életszerűek és valóságosak! :)
Irritáló szereplők: Roman, Jerome és Georgina földi főnöke. A nemet miért nem lehet elsőre is megérteni??
Kicsit idegesített Georgina-ban az, hogy csak erővel lehetett a kíváncsiságát megfékezni.
A vége pedig…. gyönyörű volt. Mármint a Seth-es rész :)) Imádnivaló pasi, aki történelmi rejtvényben válaszol Kincaid-nek :))
Miért kellett még egy sorozatba belefutnom?! Most tűkön ülve várhatom a folytatást xD

Tartalom: 5 / 5 ! nem véletlenül :)
Borító: 5 / 4, 5
Ajánlom a humora miatt, a természetfeletti lények sokasága és a könyvesbolti munka miatt :)