Rebecca James: Gyönyörű bajkeverő

Előélet: Régóta tetszett már a címe, és a borítója se olyan rossz, így mikor bent volt a könyvtárban, egyértelmű volt, hogy jön velem :)

Kiadó: Athenaeum
Oldalszám: 288 oldal
Megjelent: 2011-ben
Fordította: Zentai Éva



Röviden: Egy visszaemlékezésből megtudhatjuk, hogy a főszereplőnk, Alice, miért illeszkedett be nehezen a középsuliban, miért érezte egyedül magát. Aztán jött egyetlen személy, aki megváltoztatta az egész életét. Nem csak a jelenét, de a jövőjét is...



Külső: Tetszik a borító, olyan sejtelmes. 5 /4 


Belső:
Vigyázat, SPOILERES lehet!

Imádom az ilyen könyveket! Az első oldaltól kezdve rabul ejtett.
Teljesen valósnak tűnt nekem ez a krimi-thriller. Sajnos ez bárkivel megeshet. A bosszú nem ismer határokat.
Tetszett a három jelenidős elbeszélés, nem zavarodtam bele, mindig tudtam, melyik jelenét meséli.
Komoly témákkal foglalkozik, de a legfőbb az a halál. Egy ilyen borító mögött nem ezt sejtené az ember…
Az elején nem sejtettem Alice hátterét. Egy gonosz tréfának gondoltam az egészet. De Alice nem egy egyszerű eset, ezt már rögtön láttam. Mentálisan beteg, és a bosszúvágy élteti.
Undorító, mocskos húzásai voltak. Katherine helyében nem ragaszkodtam volna ennyire a barátságához.
Ha én lettem volna a főszereplő, nem tudom, hogy dolgoztam volna fel ennyi traumát. Valószínű hasonlóképp önostorozó, zárkózott és összeomlott lennék.
Robbie aranyos volt, de szintén hülye. Mint tudjuk, a szerelem vak.
Alice annyira az orránál fogva vezette a szereplőket és az olvasót, főként a hangulatváltozásaival, de a vége kiszámítható volt.
Philippa kicsit magamra emlékeztetett a pszichológiai meglátásaival és randiguru szerepével.
Mick-et annyira sajnáltam. Nem ezt érdemelte.
És igen, megint egy könyv, amin elpityeredtem. Mert ez egy szomorú és nagyon is valósághű történet.
Egy hibája volt az egész könyvnek, ami végig idegesített és nem fogom megérteni: miért ennyire fontos, hogy valaki gyönyörű legyen? Miért ez alapján kell párt választani? Ez elvette az élét, veszített a hitelességéből nálam.
Mondjuk lehet ezzel az volt a célja, hogy megmutassa: a szépek is gonoszak…
Vagy az ő életük se tökéletes, és kijár nekik is a rosszból….

Összességében tetszett, de egy csipetnyi fűszer hiányzott belőle: 5 / 4,5

S.J.Watson - Mielőtt elalszom

Ez nem egy szokványos könyv, és nem is az, aminek látszik.  Több van benne, mint az elsőre látszik...

"Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik."





Nem is tudom, mit írjak róla. Unalmas is volt, meg nem is, rémisztő volt meg nem is, izgalmas volt, meg nem is.
Maga a szindróma tökéletesen emlékeztet egy filmre 50 első randi, csak itt nagyobb szerepet kap az emlékezés, és annak próbálgatása.
Nem rossz az alapötlet, de már olvastam hasonlót, így a varázsa elveszett. Néhol untam Christine folytonos ismétléseit, de az egyre hosszabb emlékek izgalmasabbá tették.
Már a legelején tudni lehetett, hogy valami nincs rendjén Christine férjével, mert ilyen pasi egyszerűen NEM LÉTEZIK! De a meglepő csavar tetszett a végén, erre az eshetőségre ritkán gondol az ember…
Tetszett a thriller vonala, a vége felé kezdtem én is összezavarodni, és gondolkozni rajta, hogy mi is történt meg valójában, és mi nem. Az utolsó oldalak után vártam a folytatást, hogy mi lesz most Christine új életével, emlékeivel…De sajnos nem tudjuk meg, csak sejteni lehet.
Mióta elolvastam, gyakran gondolkozom azon, vajon az én emlékeim hova tűnnek? Mire emlékszem még csekély életemből? És ezek meddig maradnak meg?

Olvasható, izgalmas thriller. Ajánlom a mélyenszántó gondolatok idejére.

Mivel olvastam már jobbat is idén, 5 / 3, 5 pontot kap.
Borító: 5 / 4

Kedvencem az évben- eddig :)

Egy nő, akinek mindene megvan. Jó munkahelye, lakása, szerető férje. Azonban valami mégis hibádzik. Elfelejt dolgokat, nem tudja, mit hova tett. Egyre inkább megrémiszti ez a dolog. A zavaros eltűnéseket, késéseket csak még zavarosabb halálesetek követik. Vajon megőrült vagy tényleg gyilkossá vált? Esetleg mindkettő? Hova tűnnek el az emlékei? Ki ő, és hova tűnt a régi énje? Vajon talál kiutat a saját agya fogságából?

Sophie egy csinos, intelligens nő. A személyiségét elfedi az egyre rosszabb őrület és ijedtség. A múlt elől menekül, hátha az segít neki. Egy új életet remél. Azonban a saját agya elől nem menekülhet el. Próbálja tisztázni magában a dolgokat,de vannak emlékképek, melyek homályosak. Nem lát át dolgokat, mert a félelem is fogságban tartja.
Az életében az új nevével találkozik egy férfival. Egy rendes, tisztességes katonával. Minden nagyon jó és szép. Túlságosan.
Utazókönyvként került hozzám, és ennek nagyon örültem. Sokáig csak ücsörgött a polcomon, de amikor kézbe vettem, egészen hamar végeztem vele.
Ez valami fantasztikus könyv volt! Olvastam már Stephen Kinget, de ez akkor is jó volt!

A cselekmény az első oldaltól az utolsóig éberen tart. Igaz, Frantz részeitől már lehet tudni, hogy ki áll a háttérben, de a miértre csak későn jöttem rá.  Fordulatos, érdekes könyv. Olvasatja magát, az embert érdekli, hogy mégis mitől őrült meg.

Kár, hogy Sophie-nak csak az őrült karakterét ismerjük meg, de nagyon sok minden kiderül róla Frantz elbeszéléseiből. Cseles, tébolyult és dermesztő az egész történet.

A vége kicsit slamposra sikeredett, de valószínűleg én is így álltam volna bosszút. Ennek se éreztem a tökéletes lezárását, gyorsra sikeredett, mint a legtöbb mai könyvben.

Borító: 5 / 3

Tartalom: 5 / 5