Becca Fitzpatrick - Csitt,Csitt és Crescendo

CSITT, CSITT

Előélet: mikor indult a rukkola.hu, ez volt az első happolásom :) korábban is olvastam már, de birtokolni is akartam. :)

Röviden: "EGY SZENT ESKÜ. EGY BUKOTT ANGYAL. EGY TILTOTT SZERELEM. A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát. Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül."

Külső: Telitalálatos. Bukott angyal, jó testű pasi....szuper párosítás :)))

Belső: 

Másodszorra is felüdülés volt olvasni, hozta ugyanazt a szintet, amire emlékeztem. 

Mint köztudott, bukom a sármos, humoros seggfejekre a könyvekben, így én is Folt hálójába kerültem. Ráadásul „sötét”, bukott angyal is, de jó akar lenni… *sóhaj* 

Nora nem volt annyira idegesítő. Voltak hülye lépései, de mellékesek voltak. 

Vee… róla ne is beszéljünk. Teljesen bugyuta-liba-szindrómában szenved, és még rossz barátnő is. 

Marcie egy idegesítő fruska, felképeltem volna mindannyiszor. 

Rixon nem tűnik rossz barátnak, csak ő is a jobbra vágyik. 

A történet jó volt, imádtam! Bukott angyalok, Énoch-könyve és az emlékek mind-mind elnyerték a tetszésemet. 

És Folt sebhelye…. izgalmasnak hangzik! =D 

A vége egy kicsit Twilight-osra sikeredett, mert hogy Nora elébe megy a gonosznak, meg akar védeni mindenkit, miközben egy bukott angyal a pasija… cöhh… 

Folt egy hősszerelmes, elfogadnám őrangyalomnak! :D

Tartalom: 5_5

Boritó: 5_5

CRESCENDO

Röviden: "Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása.   

Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben?"

Külső: Méltó folytatása az első résznek. Összhangjában jól néz ki, és szerencsére Nora sem egy szuperszexi csaj rajta.

Belső: 

Ez a könyv még nyomokban se tartalmazza az első részt.

Instant hülyeség, könyvnek álcázva.

Összetevői: ostobaság, szenvedés, vita, féltékenység, bődületes marhaságok. Színezék: szerelem, bukott angyalok, titkok a múltból.

Hogy miért mondom ezt? Mert Nora 300 oldalon keresztül rinyapinát játszik, de úgy, hogy lapozáskor mindig a falhoz vágtam volna.

Volt, hogy már le kellett tennem, mert olyan elviselhetetlenül ostoba volt Nora.

Vee továbbra se normális, de barátilag már megállja a helyét.

Folthoz köthetően a következő reakciókat produkáltam:

1/3-nál: Óóó, Folt :) ♥

2/3-nál: Jajj, Folt! :(

3/3-nál: Óhh Folt, légy az őrangyalom, leszek az angyalod !

Szerintem ezzel mindent elmondtam… xD

Scott nem tetszett, nem volt teljesen kidolgozott a karaktere. Egyértelműen félrevezetésnek szánta az írónő.

Szerencsére 300 oldalnyi grrrrh után jön kb. 50 oldal ótejóég!

Micsoda csavarok! Marcie, Rixon, Millar…. Két könyvön keresztül megvezetni az embert…. ehhez már tehetség kell! :D

Tetszettek az álmos részek, csak Nora ne rontotta volna el mindig…

Na, ide a folytatást, de rögtön, mert Folt nem maradhat így!!!

Tartalom: 5_ 3
Boritó: 5_ 4,5

Simon Tamás - Vérmacska 2

Előélet: Mivel az első kötet is rabul ejtett, szükségszerű volt a második részt is elolvasni :)

Röviden: "A Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava."

Külső: Egyszerű, letisztult borító, nem sok csicsával. 

Belső:

Alfiam, te visszafejlődtél. Nem hoztad teljesen az 1. könyvben elvárt szintet, és rosszul mondtad, mert a 2. részed rosszabb lett.
Nem elég, hogy rövidebb lettél, alig történt veled valami, de összecsapott is lett a könyved. Tudom én, Szőri szerelmes-lusta-dolgozik….
Egyébként nem volt olyan rossz. Felüdülés volt ismét Alfiról olvasni, Viszont nem éreztem teljesen önmagának. Szőrivel, a Feketehajúval és Kislófasszal ugyanúgy viselkedett. De mi volt ez a Csajjal? Mert én egy egészen más dolgot vártam, nem ezt a semlegességet. Mert nagyjából oké, hogy a Csajnak van hat másik macskája, de Alfit egyáltalán nem tisztelte istenként! xD És Alfi is ahogy a Csajjal viselkedett…. minimum annyi görénységet vártam tőle, mint amennyivel Szőrit ajándékozta meg.
Furcsa volt, hogy a hat macskából egy se beszélt. Jó lett volna szóváltásokat olvasni köztük és Alfi között. Alfi abban nyert volna.
Tetszett a Rózsaszín Orrú és Alfi „szerelme”. =)
Összességében sokat nevettem azért, rengeteg nagyon jó beszólás volt benne, de ennél azért jobbra számítottam.

Tartalom: 5_ 3,5

Boritó:  5_ 3

Ransom Riggs - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Előélet: Szintén kölcsönkönyv :D Sokan dicsérték, hát üsse kavics. :)

Röviden: "Egy rejtélyes sziget …
egy elhagyott árvaház …
izgalmas, megindító és csodálatos történet
Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek.
Volt egy fiú, akit egyáltalán nem lehetett látni, ha nem viselt ruhát, aztán egy lány, aki a csupasz kezében hordozta a tüzet. Volt két nővér, akik úgy beszélgettek egymással, hogy egyetlen szót sem szóltak és egy lány, aki úgy járt, hogy a lába nem érintette a földet. Olyan könnyű volt, hogy madzagot kellett kötni a derekára, hogy el ne repüljön.
És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár.
Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjai közelében lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különös gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél. Talán veszélyesek. Lehet, hogy jó okból zárták őket el egy kietlen szigeten. És valamiképpen – legyen ez bármilyen valószínűtlen is – talán még mindig élnek.
Ez a nyugtalanító, réges-régi fényképekkel illusztrált regény élvezetes olvasmány felnőtteknek, tiniknek és bárkinek, aki élvezi a hátborzongató kalandokat."

Külső: Tényleg szép és igényes kiadás. Hátborzongatónak hat a szürkés borító, és a réges-régi fényképek...

Belső:

Hát nem is tudom… Vegyes érzéseim vannak. Nem volt rossz, de ha rémisztőt akarok olvasni, akkor maradok King-nél…
Nem volt rémisztő. Egy cseppet sem. Fekete, homályos, sötét hangulata volt a könyvnek, mint az utolsó 3-4 HP filmnek….
Most őszintén, nem létezik másik fiúnév, csak a Jacob? Elhiszem, hogy lehet becézni, tök jól hangzik, meg minden, de már marhára nem különleges… És maga a srác se különleges. Végig semmilyennek éreztem, nem láttam benne a hőst, a bátor megmentőt…
A többi szereplő se maradt meg nagyon, max a képességük, egy-egy tulajdonságuk.
Tetszett az időutazás, és ahogy megoldották. Tetszett, ahol és ahogy a „gyerekek” éltek. Vándorsólyom kisasszony elveit is meg lehetett érteni. A „gyerekek” hozzáállása se volt annyira rossz. A napok lezajlása, a sztorizgatások, a gyerekek előadásai olvashatóak voltak, de nem hagytak bennem mély nyomot.
Tetszett a csavar benne, hogy ki/mi a gonosz, illetve az is, hogy most a lények nem vámpírok, vérfarkasok, boszorkányok, angyalok, tündérek, stb. voltak.
Nem tudom, mit vártam ettől a könyvtől, és most nem tudom, mit adott. Különleges a kiadás, különlegesek a képek, különleges lenne a történet is. De nem tudom, valami hiányzott belőle nekem..

Tartalom: 5 /3 
Borító: 5/ 4 

Alexandra Adornetto - Lázadó

Előélet: Utazókönyvként került hozzám. Feliratkoztam rá, mikor megtudtam, hogy kijött magyarul. Rabul ejtett az eredeti borítója. Sajnos itthon nem azzal jelent meg.

Röviden: "HÁROM ANGYAL SZÁLL LE A FÖLDRE KÜLDETÉSSEL.
DE AZ NEM A TERV RÉSZE, HOGY AZ EGYIKÜK SZERELMES LESZ…
A mennyország három angyalt küld a Földre – Gábrielt, a harcost, Ivy-t a gyógyítót és Bethany-t, a legfiatalabbat és legemberibbet –,
hogy jó cselekedeteket hajtsanak végre a sötétség hatása alá került világban.
Miközben mindvégig kerülik az emberi kapcsolatot, hatalmas igyekezettel próbálják eltitkolni ragyogó fényüket,
emberfeletti hatalmukat és mind közül a legveszélyesebbet, a szárnyukat.
Aztán Bethany találkozik Xavier Woodsszal, és egyikük sem lesz képes ellenállni a köztük lévő vonzalomnak.
Gábriel és Ivy mindent megtesznek, ami a módjukban áll, hogy közbelépjenek, de a Xavier és Bethany közötti kötelék túl erősnek bizonyul.
Az angyalok küldetése sürgető, a sötét erők fenyegetnek.
Vajon elpusztítja, vagy megmenti a szerelem Bethany-t? S vajon elég hatalmat ad-e a gonosz ellen?"

Külső: Borzasztóan sajnálom, hogy nem sikerült elcsípni az eredeti borítót....

Belső:

Sajnos látszik a történeten, hogy fiatal az írója. Hogy miért mondom ezt? Mert sablonos, röhejes, logikátlan és gyermeteg. Tele van írói hibákkal, baklövésekkel és vallási maszlaggal.
Az embereket az állatok értelmi szintjére alacsonyította le, csak hogy az angyalait az egekig magasztalja. Hát ez nem jött össze, mert Beth a leghülyébb angyal, akit valaha megalkottak. Nem tudja, mi az, hogy szájfény, de Xavier kocsiját évszámra pontosan tudja első ránézésre. És még sorolhatnám, ha kijegyzeteltem volna.
No, de kezdjük az elején.
Az angyalok: Gábriel, az arkangyal, a legnagyobb, leghatalmasabb angyal, a Főangyal aki ráadásul elképesztően jóképű… Erről szólt a könyv 1/3-a….
Ivy: ő a legjólelkűbb angyal, szeretetteljes, tökéletes a küldetésre. A türelméről és a jószívűségéról szól a könyv második 1/3-a….
És végül Bethany….
Ahhoz képest, hogy angyal, és hogy állandóan az embereket figyelte, olyan buta, mint egy hal. Tátogott a világra, elhitte Molly zagyvaságait és szelektív látása volt. Csak azt látta meg, amit ő akart. Meg milyen dolog az, hogy egy ekkora gonoszt nem vesz észre?! Érzékelte is, és nem igaz, hogy a szerelem elvette az eszét, mert elvileg az angyalok nem magasabb rendűek még a szerelemnél is?!
A vallási zagyvaságról meg….
5 évesen nem gondolkodtam így a vallásól, mint ő 20 évesen! Ő, a Teremtő, jajj nem lehet kimondani a nevét, még az angyalok sem láthatják… „elképesztő”!
És hogy miért voltam képes végigolvasni? Egy szó: Xavier! ♥
Miért tetszett a srác? Titokzatos, hősszerelmes, aranyos és iszonyatosan tetszett a humora. Olyan beszólásai voltak :DD
Szegény srác vitte a hátán a történetet, nélküle teljesen lapos lett volna.
Már az elején tudni lehetett, mi lesz velük, semmi elterelés nem volt a dologban.
Kiszámítható volt a sztori, és persze itt is a BÁL volt a középpontban…. ami dög unalmas volt. Annyira unalmas volt, hogy még értékelést is unalmas írni róla xD
Na de az utolsó 50 oldara felgyorsultak az események, legalább.
Kiderült, ki a gonosz és mit akar, Xavier játszotta a hőst, és persze, hogy Beth kapta a legjobb és legerősebb angyali tulajdonságot! Ó, míly meglepő, hogy mégse egy szerencsétlen angyallányka….
Kap 2 csillagot: 1 Xaviernek, 1 a humor miatt….

Na és a folytatás fülszövege?? Egy angyal, akinek pasija van, minek megy idegen hapsival motorozni??? Normális ez????!!!!

Tartalom: 5/ 2
Borító: 5/ 2

Jane Austen - Büszkeség és balítélet

Ezt a könyvet már nagyon régóta szerettem volna elolvasni. A filmet évekkel ezelőtt láttam, és rabul ejtett, de sajnos nem található meg a magánkönyvtárunkban.

"Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Mielőtt azonban minden arra érdemes, nemes jellem szerelmére találna, meg kell járnia az önmaga és a másik valódi arcának megismeréséhez vezető rögös utat. Egyhangú hétköznapok és ritka ünnepek, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy eldönti, mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.

Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a 19. századi Anglia tarka korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb romantikus regényét. Aki látta a remek BBC-sorozatot vagy a legújabb mozifeldolgozást, az sem fog csalódni a már megkedvelt szereplők kalandjainak olvasásakor."

Ezt a könyvet én eddig miért nem olvastam?! Ja, hogy nincs meg a családi könyvtárban… HIBA! 

Ez az a könyv, ami 5+ csillagos. Ez az a könyv, amiről nem tudok szép értékelést írni, mert a stílusom nem ér fel Austenhoz. Nem szokásom írókat magasztalni, de ő minden tiszteletet megérdemel! 

Ez az a könyv, amit MINDENKI! kezébe adnék. „Kötelezővé” tenném minden olvasónak, íróknak, korrektúrázóknak, szerkesztőknek… mert alap könyv több szempontból is. Jellemrajzban, leírásban, megfogalmazásban, történetvezetésben, humorban, korrajzban szerintem felülmúlhatatlan. Igaz, a filmet hamarabb láttam, de a könyv, így se okozott csalódást. 

Élvezet volt minden sorát olvasni. Nem voltak zavaróak a hosszúra nyúló leírások, belső monológok, vagy egy-egy párbeszéd sem. A film (2005 vagy 2006-os) hatására magam előtt láttam a szereplőket. de szerintem jól lettek kiválasztva. Maguk a jelenetek is lejátszódtak bennem olvasás közben. 

Kedvenc szereplőim lettek Jane, Lizzy, Mr.Bennet, Mr.Darcy (♥), Miss Darcy, és irányíthatósága ellenére Mr. Bingley is. 

Idegesítő, de muszáj karakterek: Mrs. Bennet, Mr. Collins, Lydia, Wickham, és "őladysége"… 

Kedvenc jeleneteim közé tartozik, mikor Collins megkéri Elizát. Ott majd megpukkadtam a röhögéstől :D 

Tetszett, mikor Mr.Darcyból kitört a szerelem, mint tüzes vulkán, és elsöpört mindent. 

Jó volt az a rész is, mikor Elizabeth kiosztotta Catherine de Bourg-ot. 

Mrs.Bennet sikoltozó hangja végig a fejemben volt, de a férje humora ellenezte ezt. 

Jane félénksége, és hogy mindenkiben a jót látja, megnyerő volt. Bingley-nél ez a félénkség már nem igazán tetszett, mert nem szeretem az olyan férfiakat, akik nem akarják/tudják kimutatni az érdeklődésüket. 

Elizabeth és Darcy szellemeskedései sziporkázóak voltak, 

A végét egy kicsit összecsapottnak éreztem. Felgyorsultak az események, volt, amikor lemaradtam, hogy ezt mégis mikor?! De ennek ellenére is tetszett, hamarosan a filmet is megnézem ismét =) (pipa) 

Vicces, elgondolkodtató, tanulságos, romantikus (de nem csöpögősen) és izgalmas volt. 

Eléggé sanszos, hogy a könyvtárból mindig kiveszek egy Jane Austen regényt :)

Tartalom: 5 / 5

Borító: függ a kiadástól, de nekem az Ulpius és a Könyvmolyképző újabb kiadásai nagyon tetszenek :)

Ally Condie - Matched - Egymáshoz rendelve

Egy újabb trilógia.... szép borítóval megáldva. maga a történet egy disztópia, egy elképzelt jövő.

"A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg.
Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi…A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania."




Ez meg mi a fene volt? És a vége? :D
Jajj, hol is kezdjem?! :))
Tetszik a kialakított világ. Mármint nem tetszene egy ilyen jövő, de legalább jól ki van dolgozva. Részletesen megtudhatjuk, hogy minden egyes lélegzetvételüket szabályozzák és megfigyelik. Kösz, ebből nem kérnék. Még jobban, foggal-körömmel harcolnék a Társadalom ellen! (ami engem kissé emlékeztet a Kapitóliumra…)
Nem hittem volna, hogy ennyire szabadság-mániás vagyok, de az első percektől kezdve lázadni akartam a könyv ellen. Párosító Bankett? Honnan a túróból tudják, kivel mennyire illenék össze? És miért kell meghalnom 80 évesen? Miért csak 30 éves koromig szülhetek? Miért csak a kimért adagomat ehetem meg? Másokét miért nem kóstolhatom meg?… és volna még egy pár kérdésem! xD
Cassia is lázadozó. Csak pöppet lassú a felfogása, nehezen vesz észre dolgokat. A végére azért kezdett belejönni.
Ami még tetszett, az Xander barátsága. Szegény fiú a végsőkig kitartott. Most fordult elő nálam először, hogy egy olyan srác pártját fogom, aki barát volt / maradt..
Tetszettek még Ky és Cassia részei. Jó volt olvasni, szép hasonlatokat talált, kifejezően, választékosan írta le kettejük kapcsolatát.
Szerintem az írónő elkövetett egy hatalmas hibát. Megalkotta az egyik szereplőjét, és beleszeretett. Továbbá nem maradt pártatlan, ami oltári nagy baklövés. (szerintem.)
Összességében nem tetszett a könyv. Voltak benne jó dolgok, jó ötletek, de ennyi.
Idegesített a leírás, a szókincs, a mondatok. Esküszöm, néhány 17 éves is választékosabban ír. Lehet, hogy a fordító volt rossz választás – elhiszem, hogy a Ciceró eddig csak gyerekkönyveket adott ki – de mégis….
Ez nem jött át, nem tudott meggyőzni.
A másik dolog, ami még zavart, hogy mi az, hogy nem tudnak kézzel írni??? Oké, hogy elektronikus világ, de akkor is, ez egy alapvető dolog. Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy az én családomban az írás elfelejtődjön…

Lehet, hogy könyvtárból elolvasom a folytatását, de jelenleg nem égek a vágytól…

Tartalom:  5 / 2
Borító: 5 / 4

Laurie Halse Anderson - Jégviráglányok

Gondokkal, betegségekkel, önmagunk démonjaival mindenki küzd. Most szeretnék bemutatni egy olyan könyvet, mely szívszaggatóan gyönyörű és fájdalmasan valós.

"– Halott lány közeledik – mondják a fiúk a folyosón.
– Áruld el a titkodat! – suttogják a lányok egyik vécéből a másikba.
Én vagyok az a lány.
A combjaim közötti hézag, a hézagon átsütő fény vagyok.
Porcelán keretre drótozott csontváz vagyok, az, amit ők akarnak.

Lia és Cassie, a piszkafa testbe fagyott jégviráglányok, valamikor a legjobb barátnők voltak. Ám Cassie meghalt, Lia anyját lefoglalja a mások életének megmentése, apja nincs otthon, mert az ügyeit intézi, a mostohaanyjának fogalma sincs, Lia fejében pedig egyre mondja a hang, hogy te parancsolsz, maradj erős, adj le még többet, nyomjál még kevesebbet. Ha így folytatja – vékony, vékonyabb, legvékonyabb – egyszer talán eltűnhet mindenestül.
Ebben a regényben, amely Laurie Halse Anderson legmegrázóbb alkotása a Nemzeti Könyvdíjat elnyert Hadd mondjam el óta, az író egy lányt kísér el a hátborzongató alászállásra az anorexia mindent megemésztő bugyraiba."



Ez az a könyv, amit nem mindegy, kinek ajánlod, mikor olvasod, hol olvasod, hogyan és mennyit olvasod.
Ez egy nehéz könyv . Nem csak a mondanivalója, de a leírása is nehéz. Határokat feszeget, mindenkiben. Ezért se tudok normális értékelést írni róla.
Lia egy olyan nem hétköznapi szereplő, aki mégis hétköznapi. Mindenhol vannak ilyen lányok, csak nem vesszük észre őket (vagy nem akarjuk). Hétköznapi problémájuk van, mert sajnos egyre többen nem fogadják el önmagukat.
Lia és Cassie a tinikor problémáira igen nehéz „megoldást” választottak: a koplalást.
Maga a könyv a történetük végét mutatja be. Cassie története borzalmas. Hagyni, hogy eddig fajuljanak a dolgok… Sokakat lehetne hibáztatni, de már felesleges. Mindenki hibás és senki sem az.
Lia története se szívmelengető, de legalább megmenthető.
„Érdekes” volt a haláltusáját olvasni. A depresszió csúnya dolgokra képes. (Én is voltam depressziós, de csak a sírós, „hagyjatok békén” szintet jártam meg. Mert bennem meg van az élet szeretete).

Annyi problémát taglal ez a könyv: elfogadás, szeretet hiánya, család felbomlása, barátságok, iskolai szerepek…
Az elfogadás ördögi kör: fogadd el magad, és akkor többen fognak szeretni, de addig nem tudod elfogadni magad, míg nem érzed, hogy szeretnek.Nehéz feladat, de nem lehetetlen.
Magát az anorexiát sosem fogom megérteni. Én pont az ellenkezőjében szenvedek: eszem, ha boldog vagyok, eszem, ha szomorú vagyok. Egy tábla csoki segít a magányomon. Egy csomag chips elfogyasztása a kutyámmal: jóleső érzés. A mazsidrazsiról nem is beszélve….
Visszatérve a könyvre: mindenkinek vannak kísértetei. Mindig elkísérnek minket, és minden nap megküzdünk velük.
(Azért néha Liát és Cassie-t felpofoztam volna….)

Ezen a könyvön nem szabad ítélkezni. Megérint, elgondolkodtat, és egyetlen fontos dolgot sulykol mindenkibe: Fogadd el magad, mert úgy vagy jó, ahogy vagy!

(Jó lenne egy ilyen könyv a ducik szemszögéből is…)

Mindenképpen 5 / 5 pontot érdemel, habár nem értékelhető pontokkal ez a mű.

Borító: 5 / 5